~15.rész~

Egy és fél hónap múlva:
A divatshow-on sikeresen részt vettem, sőt még Chuck-ék is eljöttek. Liam Andy-t hozta a legjobb barátját, aki kedves volt nagyon. Aztán Liam elment a fiúkkal turnézni, körülbelül minden nap beszéltünk, aminek nagyon örültem. A július elsejei és másodikai koncertjükön is ott voltam. Végre megismerhettem a családját és csak azt tudom mondani, hogy elképesztően aranyosak. Az anyukája hihetetlenül kedves, az apukájával és a nővéreivel nagyon jól kijöttem. Lassan eljött a szülinapom napja, akkor is koncertjük volt, ezért a szülinapom megünneplését estére tettük, napközben a keresztanyámmal, Sam-el és Amy-vel ünnepeltem. Chuck csak a reggelibe vette ki az ünneplős részt. Időközben megtartottuk Tony temetését is, ami mindannyiunkat leszívott egy kicsit lelkileg. Visszatérve a szülinapomra, az apám fel se köszöntött, de ez nem számított. Este mindannyian koncertre mentünk és nagyon jól szórakoztunk, Sam élvezte a legjobban, mert végig ugrálta az egészet. Az 1D mániás barátnőm barátja meg csak nézte értetlenül és velem együtt röhögött rajta. Koncert után a fiúk is felköszöntöttek és adtak egy közös ajándékot, amire igazán nem számítottam. Liam anyukája még tortát is sütött nekem, amit a backstageben fogyasztottunk el mindannyian. Liam nagyon titokzatos volt az ajándékomat illetően, egyszer sem árulta el mi lesz az. Elköszöntünk a süti evés után mindenkitől, Liam kocsijába ültünk. Liam-et egész végig azzal nyaggattam, hogy mi lesz az ajándékom, valahogy így:
-Liam bébi! Mondd már el mi lesz az ajándékom!-kértem csábítóan, a mutatóujjamat végighúztam az álla vonalán, amitől megremegett. Ki volt szolgáltatva nekem, mert mióta először lefeküdtünk, azóta egyszer sem csináltuk és éreztük a hatását.
-Nem fogom elmondani!-nézi az utat komolyan, de a szája szélén mosoly játszik, lassan felgörbültek csábító ajkai.
-Jó úgyis nemsokára megtudom.-öltöm ki rá a nyelvem majd megnyalom az ajkaimat.
-Ha ezt újra megcsinálod ebbe a kocsiba félre fogok állni Bébi!-suttogja figyelmeztetően, hangjából kihallatszik a játékossága, nem rémülök meg tőle és újra megcsinálom az előző mozdulatsort.
-Nem vicceltem!-mondja és leindexel egy kis földútra, leállítja a kocsit és felém fordul, megcsókol és nyelve a számba csúszik. Vadul csókolom vissza és nyelveik együtt táncolnak, bemászok az ölébe és véletlenül megnyomom a dudát, amitől belekuncogok a csókba, Liam keze felcsúszik a pólóm alá.
-Kicsim! Ezt most ne itt!-tolom el magamtól. -Majd a szállodában!-kacsintok rá és visszamászok az anyósülésre.
-Ummm.-morog fel, aztán rám néz, kezét a combomra rakja és végi ott tartja, mígnem oda érünk az étteremhez. Furcsa mód senki nem ült bent és csak egyetlen egy asztal állt a közepén.
-Te hülye vagy? Kivetted az egész éttermet a szülinapom miatt?-néztem rá elképedve.
-Igen kivettem és nem, nem vagyok hülye!-nevet fel és kiszáll a kocsiból, átszalad az én oldalamra és kinyitja az ajtót, kipattanok, nyomban megfogja a kezem és elkezd az étterembe befelé húzni.
-Nos akkor az ajándékom?-nézek rá és csábos mosolyt eresztek felé.
-Egy órát csak kibírsz már nem?-nevet és bemegyünk az étterembe, leülünk a gyönyörűen megterített asztalhoz, Liam velem szemben foglal helyet, egy pincér azonnal hozza is ki a kaját.
-Nagyon felkészült valaki!-nevetek és elkezdünk enni, evés közben beszélgettünk sok mindenről, aztán én gyorsan elmentem a mosdóba, rendbe szedtem a hajam és elvégeztem a dolgom, visszamentem ahol Liam várt, de háttal állt nekem és valamit fogott a kezében, mikor közelebb értem megfordult, ilyen kiskutya volt az ölében:

-Úristen! Ő az ajándékom?-visítok fel örömömben és elveszem Liam-től a kutyust, aki azonnal a kezeim közé bújik és szagolgat.

-Igen ő az ajándékod!-mosolyog rám szélesen és fél karjával átölel, majd megpuszilja az arcom, megsimogatja a kutya fejét.

-Ugye nem csak viccelsz?-nevetek fel és felé fordulok majd megcsókolom.

-Nem viccelek!-nevet, csak most veszem észre, hogy beljebb van egy hatalmas kanapé és arra húz le. A kiskutya azonnal letelepszik az ölünkbe és a farkát csóválja.

-Szörnyen édes, köszönöm!-mosolygok fel rá és megcsókolom. Szenvedélyesen visszacsókol, aztán megcsókol utána párszor, a fejemet a vállára hajtom és a pólóján keresztül a mellkasát cirógatom.

-Sajnálom, hogy nem öltöztem ki, meg minden.-suttogja.

-Édesem. Nem is kellett volna kiöltöznöd. Nekem ez így is tökéletes!-mosolygok fel rá, a kiskutyus még mindig az ölünkben fekszik, és úgy látom el is aludt.

-Ez az eddigi legtökéletesebb szülinapom. Az anyukád is mennyire aranyos volt, hogy sütött nekem tortát. A fiúk is adtak ajándékot, tényleg annyira jó ez így.-mosolygok és még mindig a mellkasát cirógatom, felnézek rá és megpuszilom.

-Az anyukád nem hiányzik?-néz le rám szomorúan.

-De hiányzik. Nagy nehezen próbálom elfelejteni. Mármint nem elfelejteni, csak nem gondolok rá.-bújok oda hozzá.

-Mit csináljunk most? Azt csinálunk, amit te akarsz, hiszen szülinapod van!-tereli a témát, hogy ne legyek szomorú és rám mosolyog.

-Liam én nem tudom. A kutyus elaludt, el kéne vinni a lakásba. Tudod, amit béreltünk.-mosolygok rá.

-Jó akkor elvisszük, aztán azt csináljuk, amit szeretnél!-mosolyog, feláll lassan, míg én óvatosan fogom a kiskutyát, nehogy felkeljen. Liam rendezi a dolgokat amiket el kellett neki, én addig elsétáltam az ajtóig, mikor Liam is odaért mellém a hátamra tette a kezét és lágyan tolt kifelé, míg a kutyus szeme lassan nyílt felfelé és álmosan nézett fel rám.

-Mi legyen a neve?-nézek Liamre és rámosolygok, pár lány jött oda hozzánk és izgatottan álltak meg előttünk.

-Sziasztok!-köszönök nekik meglepődve.

-Sziasztok!-visítanak egy kicsit.

-Mit szeretnének a Hölgyek?-mosolyog rájuk Liam is. 

-Egy képet és egy autogrammot szeretnénk!-mosolyognak nagyon izgatottan.

-Gyertek!-áll oda hozzájuk.

-Te is gyere Anne!-hívnak oda magukhoz és még mindig meglepetten megyek oda hozzájuk, én is oda állok egy kép erejéig, megvárom míg ad nekik autogrammot, aztán ketten, kézenfogva sétálunk a kocsihoz. 

-Kedvesek.-mosolygok rá aranyosan, mikor beültünk a kutya az ölembe maradt és tovább pihent.

-Szóval mi legyen a neve?-mosolyog rám Liam.

-Fogalmam sincs. Olyan édes. Lehetne Vanília a neve. Mármint a színéből adódóan is.-magyarázok mosolyogva, a kiskutya úgy gondolta, hogy elég a henyélésből, felkászálódott az ölemből, felmászott a műszerfalra és ott sétálgatott aztán Liam ölébe ugrott és az ablakon nézett ki. 

-Na jó Vanília menj szépen a gazdidhoz!-nevet és megsimizi Vaníliát, aztán megfogja és az ölembe rakja. A kutyus ugatott egy kicsit, az első lábait a dekoltázsomra helyezte és megnyalta az arcom, aztán ugyanúgy, mint Liamnél kinézett az ablakon. 

-Egyébként, hogy tetszett a koncert?-mosolyog rám Liam, a kérdése után beindítja a kocsit és elindulunk vissza a lakásba. 

-Úh nagyon tetszett. Sam is végig ugrálta az egészet. A családod is nagyon szimpatikus. Aranyosak és kedvesek.-mosolygok, a kezem végig futtatom a combján, aztán az ujjaimmal lépegetek rajta, a másik kezemmel a kutyus hátát simogatom. 

-Örülök, hogy tetszett és annak is, hogy jól kijössz a családommal.-mosolyog kajánul és beharapja az alsó ajkát.

-Igen annak én is örülök és a kutyának is nagyon köszönöm!-mosolygok és odahajolok hozzá, megpuszilom az arcát, az út további része hangos röhögésekkel telt. Amint megérkeztünk a házhoz gondoltam, hogy már itthon vannak a többiek és bementünk, nagy meglepetésre nem csak Sam, Amy, Chuck és Ilaria volt a nappaliban, hanem Harry, Niall, Louis és Zayn is. 

-Na nee!-rohan oda hozzám azonnal Sam és követi őt Amy is. 

-De édes.-mosolyog Amy és a kutyát simogatja. 

-Mi ez a sok pia?-nevetek fel az asztalon lévő töménytelen mennyiségű alkohol láttán. 

-Úgy gondoltuk a szülinapod így is meg lehet ünnepelni!-vigyorog Harry, aztán a többi fiú is.

-Szentséges Isten! Ezt mind meg akarjátok inni?-nevetek még mindig. 

-Nem hagyunk egy kicsit jövőre is.-nevetnek.

-Egy kicsit?-nevetek, míg Sam átveszi tőlem a kutyát.

-Aha.-bólogatnak vigyorogva, megforgatom a szemem nevetve. 

A kutya már megint elaludt és elvittem őt az én szobámba, ahova pár napra berendezkedtünk, van ott egy kanapé, odaterítek egy pokrócot és arra fektetem le, megsimogatom a fejét, becsuktam az ajtót és visszamentem a nappaliba.

Már mindent odakészítettek a nappali szőnyegére, van ott olyan ivós játék meg minden. Olyan 10 perc múlva el is kezdtünk játszani, valamelyik fiú komolyan olyan részegre itta magát, hogy nem tudott járni. Mi csak egy kicsit voltunk részegek, mármint a lányok, de ha rám adtak volna egy magassarkút nem tudtam volna benne járni. Liam is kissé volt részeg, a keresztanyám a kanapén aludt el, úgy kiütötte magát, Chuck is elég részeg volt, már dőltünk a röhögéstől össze-vissza, egyszer röhögés közben véletlenül beleestem Liam ölébe, ő meg nyomban elkezdett falni, először csak a számat, aztán a nyakamat. 

-Részeg szex? Komolyan?-nevetek a fülébe és megharapom a fülcimpáját. Mögöttünk már nem hallattszott röhögés, így hátra néztem és megállapítottam, hogy mindenki elaludt csak mi nem. Felálltam Liam öléből, felé nyújtottam a kezem, mikor felállt megfogtam a nagy ujjait és az ideiglenes szobámba húztam. Lelöktem az ágyra és felé másztam, ott csókoltam ahol értem, leszedtem róla a felsőjét és kigomboltam a nadrágját is. 

-Kérdezhetek valamit?-néztem rá nagy szemekkel és lehúztam a nadrágját a bokááig, aztán a hasát csókolgattam, egy kicsit lejjebb húztam a csípőjén a Calvin Klein boxerét, épp, hogy kilátszódott a szőrzetéből pár szál.

-Kérdezz bátran.-kacsint rám aztán könyörgően néz engem. 

-Nyúltál már magadhoz úgy, hogy rám gondoltál?-kérdeztem, de azonnal meg is bántam.

-Igen.-nyög fel és felnézek rá, az arcom tuti rákvörös.

-Te Bébi? Te nyúltál már úgy magadhoz?-figyel engem.

-Igen.-mondtam halkan és szégyeltem magam nagyon, mikor kimondtam. Félve pillantok fel rá és látom, hogy vigyorog, ettől azonnal megnyugszom.

-Remélem el is mentél!-suttogja és vigyorogva megcsókol, közben fordít helyzetünkön, úgy, hogy én legyek alul és gyorsan lerángatja rólam az összes ruhát, a combomat csókolgatja, szívogatja és harapdálja, a hátam ívbe hajlik. Szétnyitja a lábaim és odamászik közé, felpillant rám és elvigyorodik, aztán a feje eltűnik, lent pont ott megéreztem ahogy a nyelve belém csúszik, azután kihúzza, és ugyanígy folytatja, a kezem a hajába vezetem és húzogatom, közben hatalmasokat nyögök, pár perc múlva a szájába élveztem, ő aztán tisztára nyalt, azonnal a fiók felé nyúltam(szükség esetére pakoltam oda pár darabot, mert tudtam, hogy nem bírunk majd magunkkal) és próbáltam egy óvszer után keresni a fiókba, amint megtaláltam Liam-et a hátára fektettem, lehúztam a boxerét, felhúztam neki az óvszert, lovagló ülésben lassan ráültem, ő átfordult velem és mozogni kezdett, Liam egy hatalmas nyögés, míg én sikítás keretében mentem el, aztán egymás mellé feküdtünk, odahúzott a mellkasára, magunkra húztam a takarót, a piától vagy a fáradtságtól én nem tudom, de mind a ketten elaludtunk pár perc alatt.

Másnap reggel délben keltem szörnyű fejfájással, oldalra néztem és az édesen alvó Liamet pillantottam meg, elkezdtem az arcát puszilgatni, fél óra múlva körülbelül ő is felkelt. 

-Jó reggelt Szerelmem!-fordult oda felém, hozzá bújtam, átkarolt és a hajamba puszilt.

-Jó reggelt Édesem!-mosolygok rá és megpuszilom az arcát.-Irtózatosan fáj a fejem.-mondtam halkan.

-Tudom Kicsim. Nekem is nagyon.-mondta ő is, felálltam az ágyból, felvettem egy bugyit és Liam pólóját, megkerestem a szobámba a táskám, de a szobaajtónál megtorpantam.

-Pisi szag van!-nézek vissza Liamre.-Te is érzed?-nézek furán.

-Igen érzem.-néz rám, felül az ágyban és kiszáll az ágyból.-Bassza meg!-ugrik el onnan ahol állt.

-Mi az?-nézek rá értetlenül.

-Szerintem azért van pisiszag, mert a kutya a padlóra vizelt! Én meg pont most léptem bele!-nevet fel.

-Jajj ne!-nevetek fel, de a fejem irtózatosan megfájdult.-Feltörlöm.-mosolygok, kimegyek a fürdőbe, keresek egy törlőkendőt, megvizezem, visszamegyek a szobába és látom Liam felvette a boxerét, gyorsan feltöröltem a kutyapisit, aztán kiöblítettem a feltörlőt, aztán megfogtam Liam kezét és a nappaliba mentünk, ahol mindenki még aludt, Vanília meg Harry arcát nyalogatta. Felvettem az ölembe a kutyát, bementünk a konyhába és akkor vettem észre, hogy egy hatalmas zacsi kutyatáp van meg egy etetőtál a konyhába. Odamentem a kutyatáphoz, leraktam Vaníliát, megsimogattam a fejét.

-Segítesz önteni neki?-mosolygok és felnézek Liamre.

-Jaj persze.-guggol le hozzám és segít önteni kutyakaját Vaníliának. A kiskutya elkezd azonnal enni. 

-Éhes vagy?-nézek Liamre és a hűtőben találok tejet, a szekrényben meg müzlit és két tálat keresek.

-Igen, de csak müzli van?-néz rám.

-Igen csak az.-húzom el a szám, a konyhapultnál vannak székek, oda ülünk le. 

-Kibontottad már a fiúk ajándékát?-mosolyog rám.

-Nem még nem.-mondtam, megfogtam a kezét, összekulcsoltam az ujjainkat majd rámosolyogtam.

-Akkor majd bontsd ki én tudom mi van benne!-mosolyog, megpuszilja az arcom és kiöntjük a tejet meg a müzlit, előveszek két kanalat és odanyújtom Liam felé, aki szörnyülködve ugrik hátra, mint aki félne.

-Mi van?-nevetek fel.

-Félek a kanalaktól.-motyogott, odaszaladtam hozzá, letoltam a székre és átöleltem hátulról.

-Nagyon fura vagy te Liam James Payne. De én így szeretlek.-pusziltam meg az arcát, aztán rámosolyogtam és magamnak letettem a kanalat Liamnek meg adtam egy villát. Mindketten furán méregettük egymást, ahogy ettünk, végül kitört belőlünk a röhögés. Amikor megettük a mosogatóba raktam a koszos edényeket, valahogy átmásztunk a földön alvó fiúkon, akiknek tuti fájni fog a hátuk, ha felkelnek. 

-Fáj még a fejed?-néz engem és végig simít a hajamon.

-Igen és neked? Van a táskámban Aspirin.-mosolygok fel rá.

-Az most jól esne.-nevet, Vanília futott utánunk, felvettem az ölembe és mindketten simogattuk. Visszaértünk a szobába, átadtam a kutyust Liamnek és a táskám után kutattam. 

-Hol a táskám?-keresem még mindig, gyakorlatilag az egész szobát felforgatom, mire rájövök, hogy lent hagytam a nappaliba. A nappaliba futottam, felszedtem a földről és visszamentem vele a szobába, közben az Aspirint kerestem.

-Tessék itt van.-mosolygok Liamre, mikor beértem a szobába és a gyógyszer dobozát odaadtam neki, megpusziltam a száját, visszamentünk a konyhába és mindketten bekaptunk egy-egy Aspirint.

-Na jobb már?-mosolyog rám pár perc múlva, hátulról átkarolja a derekam és a hajamba puszil.

-Már jobb. Neked?-nézek fel rá és rámosolygok. 

-Igen Bébi nekem is jobb.-mosolyog és rácsap a fenekemre egy picit, amitől hatalmasra kerekedik a szemem és felnézek rá. 

-Ez nem volt szép Payne!-nézek rá fenyegetően, hátra nyúlok és a fenekébe markolok.

-Na jó!-nevet fel és megpuszilja az arcom, mozgolódást hallottunk a nappaliból, ezért kimentünk. Hát persze, hogy ébredeztek a piásabbak. 

-Jó reggelt Drágáim!-kiáltottam el magam.

-Bazd meg!-nyöszörög Zayn. 

-Ne kiabálj kérlek!-nyöszörög Niall is.

-Nem kellett volna annyit piálni tegnap.-vigyorgok gonoszul, lassan mindenki felkelt és a konyhába vánszorogtak, én addigra főztem kávét mindenkinek.

-Valaki tudja miért ragad az arcom?-tapogatja Harry az arcát és értetlenül néz. Liammel egymásra nézünk és halkan nevetünk. 

-Ez nem ér ti tudjátok! Mi történt Anne?-pattog oda mellém.

-A kutya az arcodat nyalogatta.-vigyorgok rá. 

-Ne már. Fúj.-nyújtja ki a nyelvét, elszalad a fürdőbe.  Szedtem elő kis kávéscsészéket és öntöttem mindenkinek kávét, én is ittam egy kicsit. 

-Na milyen kaja van?-hajol be Niall egész testével a hűtőbe.

-Sajnos ki kell ábrándítsalak! Csak tej van meg egy doboz müzli!-húztam a szám. 

-Na nee! Ez komoly? Éhen fogunk halni! Müzli? Csak müzli?-hallatszottak ezek a mondatok. 

-De ha valaki kér van kutyatáp is!-vigyorgok és mint a tévébe bemutatom a terméket. 

-Inkább a müzli!-mondja Niall és a többiek is bólogatnak. 

-Ennyi erővel rendelhetnénk valami kaját, mert már elmúlt dél!-nevetek.

-Rendeljünk!-kiáltanak fel és a telefonjukért futnak. 

-Éhesek!-nevet Sam. 

-Nem mondod?-nevetek. 

-Ha tudnátok mennyit esznek.-rázza a fejét röhögve Liam és átkarolja a vállam és megpuszil. 

-Úristen de édesek vagytok!-vigyorog Sam és izgatottan csillog a szeme.

-Köszi.-pirulok el egy kicsit, aztán rámosolygok. A fiúk beszaladtak a konyhába, Ilaria gondolom zuhanyozik, Chuck meg Amy a szobájukba vannak azt hiszem, Jeremynek meg dolga volt és a koncert után azonnal visszautazott Londonba 

-Szóval mit rendeljünk? Pizzát, mexikóit vagy kínait?-mosolyog Louis.

-Mexikóit. Pizzát. Kínait.-hallatszanak a válaszok tőlem, Liamtől majd Samtől. 

-Hárman háromféle véleményről vagytok. Kérdezzétek meg a többieket!-mosolyog Zayn. 

-Megkérdem Chuck-ot meg Amy-t!-mosolygok és komótosan a szobájuk felé sétálok, kinyitom az ajtót, közben a körmömet piszkálom.

-Szóval milyen kaja legyen? Kínai, mexikói vagy......-nem tudtam befejezni a mondatot, mert felnéztem és a fél pucér Bátyám láttam a szintén fél pucér barátnője felett feküdni, azon nyomban kifordultam a szobából és kiszakadt belőlem egy hangos röhögés.

-Basszus, basszus bocsi!-kiáltok be nevetve, visszaszaladok a konyhába és gyakorlatilag ráfekszem a konyhapultra annyira röhögök.

-Ennek meg mi baja van?-kérdezi értetlenül Sam. 

-Semmi, semmi jól vagyok.-nevetek még mindig, mindenki a konyhában tök hülyén néz rám.

-Liam meghülyült a barátnőd!-csapja meg Liam karját Louis.

-Nem nem hülyültem meg csak.....-nem tudtam befejezni, mert egy sikítást hallottunk, és mindenki egyszerre röhögött fel. 

-Óh szóval benyitottál rájuk?-nevet Harry, én meg csak bólogatva röhögtem még mindig. 

-Na jó, na jó mit rendeljünk?-kérdezi Niall pár perc múlva, mikor már a nevetéstől fáradtan a konyhapultra támaszkodva vigyorogtunk. 

-Én mexikóit akarok olyan régen nem ettem már!-mosolygok. 

-Én még sose ettem mexikóit.-mondja Sam, megrökönyödve nézünk rá.

-Akkor mexikóit rendelünk, hogy Sam is tudja, hogy milyen!-vigyorog Harry, kezét átrakja Sam vállán. Sam lerázza magáról Harry kezét, Harry visszasétál mellém és kinyújtja a nyelvét Samre. 

-Ez nem jött össze!-simítom meg a karját együtt érzően. 

-Nem gáz. Majd egyszer!-mosolyog rám.  Harry furcsa volt, de édes. Valahogy úgy érzem, hogy tetszik neki Sam. Nem hibáztatom. Sam tényleg nagyon szép és a kisugárzása is olyan jó.

-Szóval mit rendelünk?-csapja össze a kezét Amy a konyhaajtóban, mind ránéztünk és megint elkezdtünk röhögni.Chuck követte őt, még jobban röhögtünk. 

-Nektek meg mi bajotok?-néznek értetlenül. 

-Hallottuk a kis menetetek végét!-nevet Louis hangosan. Amy feje cékla vöröset vett fel, Chuck meg teljesen összehúzta magát. 

-Mi öhm nem akartunk hangosak lenni igaz Amy?-kocogtatja Amy vállát, aki bólogat és lehajtott fejjel odajön hozzánk.

-Kérlek Anne mondd, hogy nem hallottátok meg!-fogta a karom és közel hajolva suttogott a fülembe.

-De, de hallottuk.-súgtam oda neki nevetve. Amy halkan szitkozódott és leült egy székre Sam mellett. Chuck leül Harry mellé, amikor összeszedték magukat felénk fordultak. 

-Mexikóit rendelünk.-nézek rájuk mosolyogva. 

-De tényleg! Milyen az a mexikói?-kérdezi Sam. 

-Hát tudod ilyen chilis meg babos és ilyen tök csípős.-kezdtük el egyszerre mondani az 5 fiúval. 

-Na majd én!-vigyorogok rájuk. 

-Nem én akarom.-vihog Niall!

-A-a ezt én jól tudom!-száll be Liam is. 

-Nem mert én fogom!-mondja egyszerre Harry, Louis és Zayn. Rájuk néztem és csak azt láttam, hogy Harry a konyhapultra feküdve próbálja megütni Louist, ők meg egymást és Harryt. 

-Na jó ezek mit csinálnak?-fordulok Liam felé nevetve, aki odahajol hozzám, egy apró puszit nyom a számra. 

-Ez egy szokás. Ha egyszerre mondunk valamit, akkor meg kell ütni annak a tarkóját akivel egyszerre mondtad! Az nyer aki hamarabb megüti a másikat.-mosolyog rám.

-Mi van?-nézek rá, egy kisebb sikítást hallottunk a fürdőszoba irányából...............