-Ez meg mi volt?-kérdeztem ijedten, én, Amy és Sam a fürdőhöz futottunk. -Keresztanyu! Jól vagy?-kiabáltam be.
-Úh Anne! De jó, hogy itt vagy. Elcsúsztam és nagyon fáj a sípcsontom, a csont egy kicsit kifelé áll és dagad. Kérlek segítsetek!-nyöszörgött.
-Úristen! Amy menj és szólj valamelyik fiúnak! Sam te meg gyere!-fogtam meg a kezét Samnek és kinyitottam a fürdőajtót, még láttuk Amy-t, ahogy visszaszalad. Bementünk, gyorsan elzártam a vizet, Sam addig gyorsan terített egy törölközőt a keresztanyámra, megláttam egy kis széket a sarokba, azt gyorsan odahúztam, arra ültettük Ilariát, segítettünk neki megtörölközni, aztán köré tekertük a törölközőt és ő ránk támaszkodva mentünk ki az ajtón, a fiúk már mind ott voltak és Amy is.
-Ki visz fel minket a kórházba?-kérdeztem tőlük.
-Majd én!-mondja gyorsan Liam egy pillantást vetek rá és rámosolygok.
-Köszönöm!-suttogom neki, elsétálunk Ilariával a szobájáig. Ott leültettük az ágyra, a lába alá egy párnát raktunk és segítettünk neki felöltözni.
-Van nálatok egy olló?-nézek ki a szobából a fiúkra, Chuck elszalad a konyhába és egy jó nagy ollóval tér vissza, odaadja nekem, visszamegyek a szobába és levágom a keresztanyám farmerjának a jobb szárát a combja közepén, aztán felsegítjük és átvisszük a nappaliba, aztán én is és Liam is a szobámba megyünk. Síri csöndben felöltözünk, amikor mennék ki Liam átfogja a csuklómat és maga felé fordít.
-Mi történt?-néz rám értetlenül, megpuszilja a szám sarkát és ott tartja a száját.
-Hát tudod zuhanyozott és elcsúszott a kádban!-nézek félre az arcára és sóhajtok egyet majd megpuszilom az arcát.-Gyere menjünk!-csúsztatom az ujjaim az övéi közé, húzom magam után, a nappaliban ült mindenki és feszülten figyeltek minket, amikor Ilariához értünk elengedtem Liam kezét és segítettem neki felállni, Liam is segített neki, a szemében láttam pár könnycseppet.
-Majd jövünk! Sziasztok!-kiáltok be az ajtóból.
-Sziasztok!-kiált vissza Liam is.
-Sziasztok!-motyog Ilaria, beültetjük a kocsimba hátra, mi is beülünk előre, Liam elindítja a kocsit és elindulunk a város központja felé, valahogy megtaláltuk a kórházat, amint odaértünk egy ápoló hozott nyomban egy kerekesszéket és bevitték.
-Menj be és én keresek egy parkolóhelyet, megyek utánad!-néz rám Liam, kiszállok a kocsiból, besietek a kórházba a keresztanyám után, aki ott ül a tolószékben egy váróban nyomban amint bementem. Pár perc múlva Liam is csatlakozott hozzánk, a hátamat simogatta és közel állt hozzám. Eltelt egy óra és még nem hívták be, amikor végre valahára szólították, betoltam a őt a kórterembe, hátranéztem Liamre aki bólintott , mögöttünk becsukódott az ajtó, Ilariát nyomban bevitték a röngten szobába, én meg kint álltam szerencsétlenül, egy ismerős szöke hajú lány jött ki onnan ahová bevitték.
-Szia! El tudnád mondani mi történt és, hogy a rokona vagy-e. A nevedet is kérném.-mosolyog rám.
-Anne Morisson vagyok és ő a keresztanyukám!-mondtam mosolyogva.
-Anne?-kérdezte a lány és magához ölelt.
-Öhm igen Anne vagyok, de öm te....?-kérdeztem és átöleltem.
-Alex. Alex Smith. Egy osztályba jártunk gimibe és barátnők voltunk!-mosolyog és még szorosabban ölel.
-Alex! Úristen Alex! Úgy hiányoztál!-szorítom én is magamhoz.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezi meghökkenve.
-A One Direction-nek itt volt koncertje és a barátom bandatag!-mosolygok rá.
-Te jó ég ez komoly? Ki az?-vigyorog rám.
-Liam Payne ott van kint!-mosolygok rá, egy aprót sikít és az ajtóhoz fut, résnyire nyitja és kidugja rajta a fejét, aztán szélesebbre nyitja, hogy én is kilássak, integetett Liam-nek én meg odamentem Alexis-hez és a füléhez hajoltam.
-Mutassalak be neki?-vigyorgok és a fülébe suttogok.
-Oh my God! Persze most azonnal!-fogja meg a kezem és kiránt az ajtón maga mellett.
-Látom Bébi hamar összebarátkoztál a kórházi dolgozókkal!-mosolyog rám, megpuszilja az arcom.
-Dehogy!-kacagok.- Ő Alexis Smith! Règi barátnőm még a gimiből!-mosolygok rá és Alexre nézek.-Alex Liam. Liam Alex.-mutattam be őket és kezet nyújtottak egymásnak, aztán kezet ráztak.
-Szia Alex!-mosolyog rá Liam.
-Szia Liam!-vigyorog Alex, lágyan karon csapom, hogy viselkedjen és ne vigyorogjon úgy mint egy 6 éves.
-Öhm szóval Alex! Te itt dolgozol?-kérdezte végül Liam néhány perc hallgatás után.
-Igen ilyen ápoló vagyok, de nemsokára megyek az egyetemre orvostanhallgatónak!-mosolyog, az orvos megköszörülte mögöttünk a torkát, mindketten visszasomfordáltunk a kórterembe és vártuk, hogy az orvos mondjon valamit.
-Szóval Ms. Thompson.....-folytatta volna, de a szavába vágtam.
-A keresztanyám igen?-nézek rá.
-A keresztanyjának eltört a sípcsontja és elmozdult a helyéről a csont. Begipszeltük és adunk neki járóbotot, amivel tud járni. Odaadjuk a papírokat és 6 hét múlva kell majd menni kontrollra. Csak kímélje és ne járjon túl sokat!-mondta és a kezembe adta a papírokat, aztán a keresztanyám jött ki gipszes lábbal és két bottal a kezében. Gyorsan adtam egy ölelést Alexnek, aztán odamentem Ilariához.
-Alex még ugyanaz a számod?-mosolygok rá.
-Igen még ugyanaz!-mosolyog rám.
-Akkor jó. Majd hívlak!-mosolygok és kimegyünk a váróba egyenesen Liam-hez.
-Úh gipsz. Mi történt?-néz ránk.
-Eltört a sípcsontja és el is mozdult. Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek!-szidom le őt, ahogy ő szokott engem. -Menjünk már!-mondta és kifelé terelt minket a bottal, kimentünk a kocsihoz, segítettünk neki beülni hátra aztán visszamentünk a lakáshoz. Kiszedtük a keresztanyám hátulról, aztán hagytuk hadd menjen be, mi meg lemaradtunk mögötte.
-Valami baj van? Mármint ez hülye kérdés volt, mármint köztünk.-néz Liam engem és a derekamnál fogva odahúz magához, én átkarolom a nyakát és egy apró puszit nyomok az orrára.
-Nem dehogy nincsen semmi baj köztünk!-mosolygok rá, a hajába túrok és közelebb tolom magamhoz majd megcsókolom hosszasan, egy kicsit szét is nyílik a szám, Liam kihasználva a lehetőséget a nyelvét a számba csúsztatja és nyelveink csatázni kezdenek, de sajnos vereséget szenvedtem.
-Basszus babe! Rohadt jól csókolsz!-suttogja az ajkaimba.
-Van benne gyakorlatom!-kuncogok és kibontakozok az öleléséből, aztán rákacsintok és ott hagyom kiéhezve a csókomra. Bemegyek a házba, de mivel tudom, hogy Liam követ így nyitva hagyom az ajtót és a nappaliba vonulok, ahol senki nincs.
-Oké hol van mindenki?-kérdeztem zavartan.
-Mind a fürdőre várunk már vagy 20 perce mert Louis lead egy magánkoncertet a kibaszott zuhany alatt!-mondta Niall a jobb oldalamon, 5 félmeztelen srác állt ott és 4 közülük az ajtón dörömbölt.
-Csak ne verjétek szét az ajtót!-vontam meg a vállam mosolyogva, ledobtam a táskám a kanapéra, de pont akkor csörrent meg a telefonom, ezért ki kellett kajtatnom. Azt hittem a kijelzőn lévő név látványától a gyomrom felfordul, de szerintem meg is történt mert rohadtul émelyegtem.(Spoiler veszély: az apja hívta, ha valaki nem jött rá!) Liam velem szemben állt már és furán vizslatott. Biztos holt sápadt lettem, azért. Felé nyújtottam a mobilom és leültem a kanapéra, Liam nemes egyszerűséggel kikapcsolta a mobilom és odaült mellém, szorosan hozzá bújtam és az arcom a mellkasába rejtegettem.
-Shhhh. Nincsen semmi baj. Ne törődj vele.-suttogott halkan a fülembe és körbe ölelt a karjaival.
-Tudom. Nem akarok foglalkozni vele!-nézek fel rá, megpuszilom az arcát.-De félek, hogy meg fog keresni. Végülis tudja hol lakom.-nézek rá félve.
-Költözz hozzám!-dobja fel a mentőötletet.
-Én nem is tudom.-rázom meg a fejem, felállok és a konyhába megyek és iszok egy kis vizet aztán visszamegyek Liamhez.
-Manchesterbe csak két koncertünk lesz, azután én is megyek úgy is haza. Na?-várakozóan figyel engem.
-Ajj legyen. Nagyon makacs vagy.-nevetek.
-Nem vagyok makacs csak akkor, ha a barátnőm testi épségéről van szó.-mosolyog. Kinyújtom rá a nyelvem majd odahajolok hozzá és megcsókolom, ő meg elkapja a kezem és az ölébe húz. A fiúk elkezdenek füttyögni és tapsolni, amitől nagyon vörös lettem, ezért elhúzódtam tőle és kiszálltam az öléből.
-Menjetek szobára!-vigyorog Zayn, pont arra vettem az irányom a folyosó felé, ezért belebokszoltam Zayn karjába és a nyelvem nyújtottam rá, aztán Sam szobájába mentem, ő meg éppen telefonált. Leültem az ágyára és megvártam míg befejezi a telefonálást, aztán ő is leült mellém. Mióta Tony meghalt Sam szerzett munkát egy gazdag üzletember titkárjaként aki tényleg nagyon jól bánt vele.
-Kivel beszéltél? Kitalálhatom?-vigyorgok rá.-Mr. George Watson-nal igaz?-így hívják az üzletembert.
-Igen vele. Azt akarja, hogy a cég irányítását Stockholmba tegyük át. A vezetéssel együtt engem is.-sóhajt.
-Tessék?-sikkantok fel.-El akarsz költözni Stockholmba?-kérdezem hisztérikus hangon.
-Anne! Nyugi! Azt mondta nyugodtan átgondolhatom, de ha nem akarok költözni akkor az se baj, megérti és akkor keres nekem itt egy másik állást.-mosolyog és a kezét a vállamra teszi.
-Te el akarsz költözni?-nézek rá gyanakvóan.
-Tudod Jeremy miért ment vissza? Azért, mert megcsal engem. Már régóta tudom, csak nem akartam neked elmondani, mert így is volt elég bajod és nekem is. Még szakítani se szakítottam vele, de most felhívom és szakítok!-vigyorog rám, visszaveszi a telefonját a kezébe és tényleg felhívta Jeremyt.
-Szia Jeremy! Nem nem csak mondani akartam valamit. Azt, hogy mi most kurvára szakítunk, mert tudom, hogy csalsz engem Monicával. Ne! Ne nézz hülyének. Viszlát!-mondja a telefonba én meg csak ámulok e sok hír hallatán, ami most ért engem.
-Akkor eggyel kevesebb probléma igaz?-mosolygok rá.
-Igazából már régóta nem szeretem Jeremy-t. De van itt még egy probléma.-mondta.
-Mégis mi?-nevetek fel hitetlenül, odahajol a fülembe és belesuttog:
-Szerelmes vagyok Harrybe.-suttogja jól érthetően.
-Hiszen ez nagyszerű!-kiáltok fel.
-Hogy érted?-kérdezi le sem véve a szemét az ajtóról.
-Hát tudod. Izé. Harrynek is tetszel szerintem.-mosolygok rá és behúzom a nyakam. A szája tátva maradt és egy percig tuti nem vett levegőt.
-Úristen! Egy olyan dögös srácnak?-motyogja hitetlenül.
-Igazából nekem nem az esetem.-mondom halkan.
-De te sem vagy vak!-korhol le.
-Hát nem igazából tényleg helyes meg minden, de....-mondom.
-Jó, jó tudom. Nem kell kifejteni, hogy Liam mennyire jó az ágyban!-nevet, kimentünk a szobájából egyenesen a nappaliba, ahol Liam és a vizes hajú és testű Harry állt a dereka köré tekert törölközővel. Samben benne maradt a lélegzet és megmarkolta az alkarom.
-Khmm.-köszörültem meg a torkom a fájdalomtól is meg attól, hogy észre vegyenek minket. Mind a ketten a hang irányába, vagyis felénk fordultak. Zavarunkban én is meg Sam is felröhögtúnk, Sam már a körmét is az alkaromba vájta.
-Aúú!-nyögök fel a kelleténél hangosabban, Sam elengedi az alkarom és Harry testét bámulja.
-Mi az Bébi?-kérdezi Liam.
-Semmi!-nyugtatom meg. -Sam gyere!-fogom meg a kezét.
-Nem akarok!-rántja ki és a fejét rázza, mire a szemem forgatom és a szobára kínos csend telepedik, miközben Sam és Harry gyakorlatilag előttünk nyomnak le egy előjátékot a szemükkel és a mozdulataikkal.
-Megyek felöltözök.-jelenti be Harry, én meg Liam kissé fellélegezve ülünk le a kanapéra.
-Ez mi volt?-suttogom a fülébe.
-Szerintem Sam és Harry lenyomták az előjátékot.-súgja vissza, Sam még mindig ugyanott áll ahol eddig és csak bámul maga elé.
-Sam meg Jeremy szakítottak!-mondtam Liamnek.
-Óh akkor már értem.-suttogja mosolyogva.
-Össze kéne hozni őket.-suttogom, de nem vettem észre, hogy Sam közben leült mellénk.
-Nem játszol kerítőnőt!-suttogja nevetve a fülembe Sam. A barna lány felállt a kanapéról és a folyosó felé ment, szerencsétlenségére Harry is akkor jött visszafelé és egymásnak mentek.
-Óh bocsi én nem.....-próbálta volna befejezni a mondatot, de Harry megfogta a tarkóját és megcsókolta. Sam átkarolta a nyakát és szorosan tartotta magánál. Èn meg Liam a kanapén ülve néztük őket, aztán odahajoltam Liamhez és megpusziltam az arcát aztán a száját. Ő kihasználta az alkalmat és megcsókolt hosszan.
-Többet kéne csókolóznunk!-suttogtam az ajkaiba, aztán én is megcsókoltam, mögöttünk ez a párbeszéd hallattszódott:
-Sajnálom Sam én......-mondta Harry, de Sam lecsittegte.
-Szingli vagyok.-mondta Sam és magához húzta és újra csókolóztak.
-Mi ez az orgia?-kérdezte a Bátyám, nem törődtem vele, csak tovább csókoltam Liamet és a haját húztam, amitől morgott egy kicsit, mint egy maci. Pár másodperc múlva elváltunk és Chukra néztem.
-Menj a francba ez egy rohadt romantikus pillanat Sam meg Harry között.-mutattam oda ahol ők álltak, szerintem percekkel ezelőtt, mert hűlt helyük sem volt.
-Felmentek!-közölte a Bátyám.
-Harry kissé kanos.-mondta Liam és megvonta a vállát, aztán megpuszilta az arcom.
-Jajj Sam nee!-nevetek és Liamnek dőlök.
A nap további része egy kicsit eseménytelenül telt, elköszöntem Liamtől, Sam és Harry megbeszélte, hogy Londonban randizni fognak, aminek nagyon örült és én is, aztán hazamentünk. Chuck, Amy és én visszacuccoltunk a saját házunkba és eldöntöttem, hogy elvégzem a vezetési tanfolyamot. Így hát elmentem egy vezetősuliba és beiratkoztam, megbeszéltem az oktatóval, hogy mikor kezdek, hazamentem. Sam otthon a kanapén várt aztán odaszaladt hozzám.
-Mi az?-mosolygok rá.
-Úh annyira boldog vagyok, hogy Harry meg én!-vigyorog majd megölel.
-Ti amúgy lefeküdtetek?-nézek rá kérdőn.
-Hát öhm izé én öm igen.-nyögi ki és félve pillant rám.
-Jó ötlet volt ez?-dobom le a táskám szórakozottan.
-Szerelmet vallott nekem utána.-motyogja.
-Komoly?-kerekedik el a szemem.
-Igen komoly.-néz rám komolyan.
-Te erre?-mosolygok rá, leülök a kanapéra.
-Én is.-motyogja megint.
-Mi te is?-nézek rá, leül mellém és rám néz.
-Én is szerelmet vallottam neki na.-mondja hangosabban, közben a kezével csapkodja a kanapét.
-Átgondoltad már Stockholmot?-kérdeztem, felhúzom a lábaim törökülésbe.
-Igen át. Arra jutottam, hogy nem akarok elmenni. Itt vagy te és ő is mostmár. Nem akarok elmenni Londonból. Igaz, hogy a Bátyám már nincs itt, de ti még itt vagytok!-mosolyog rám.
-De hol fogsz lakni? A lakásod eladtad, Jeremyvel meg szakítottatok.-nézem őt.
-Hát tudod arra gondoltam, hogy ha megengednéd, hogy itt lakjak. Chuckkal már beszéltem ő azt mondta igen.-mosolyog rám aranyosan.
-Úristen Sam! Ez nem is kérdés! Persze!-visítok fel és megölelem.
-Akkor majd eljössz velem a cuccaimért Jeremyhez?-forgatja a szemét.
-Persze!-mosolygok rá.
-Köszönöm! Amúgy tudod van a házi telefonotok. Hívott Liam és mondta, hogy az anyukája fogja hozni majd a jegyed. Bocsi jegyeinket! Chuck nem jön, Amy sem és Ilaria sem. Szóval csak mi. Ja és azt is mondta, hogy az anyukájáék elhívtak titeket vacsorázni majd itt Londonba. Vanília!-veszi fel az én édes kiskutyámat Sam és simogatja.
-Értem! De miért nem mobilon hívott?-rázom meg a fejem.
-Mert nem ért el.-néz rám.-Ja Amy meg Chuck elmentek valahová nyaralni 1 hétre asszem!-mosolyog rám.
-Tudom. Ibizára.-mosolygok rá.-Miénk a ház!-sikkantok.
-De nem bulizunk. Egyikőnk sem szingli.-nevet.
-Te még félig az vagy!-nevetek.
-De csak félig!-nevet.-De nem is olyan sokáig!-mosolyog rám.
-Csajos este?-vigyorgok.
-Persze!-vigyorog, kimegy a konyhába és keres popcornt, míg én kikeresek egy szerelmes filmet.
-Szerelmünk lapjai vagy a Titanic?-kérdeztem.
-Titanic!-kiált. Beraktam a lejátszóba a filmet, bekapcsoltam a tévét, leültem a kanapéra, mikor Sam megjött elindítottam a filmet és az asztalra tettem egy dobozos zsepit. Természetesen mindketten sírtunk, onnantól, hogy Rose kiszabadítja Jack-et. Este felé kiválasztottuk Samnek a szobáját, én is és ő lezuhanyoztunk aztán lefeküdtünk aludni. Reggel 10-kor keltem és levánszorogtam a nappaliba, a táskám után néztem és 8 nem fogadott hívásom volt, amit rögzített a hangpostám:
-Bébi vedd fel a telefont!-hallom Liam álmos és rohadt szexi hangját.
-Úh Anne! De jó, hogy itt vagy. Elcsúsztam és nagyon fáj a sípcsontom, a csont egy kicsit kifelé áll és dagad. Kérlek segítsetek!-nyöszörgött.
-Úristen! Amy menj és szólj valamelyik fiúnak! Sam te meg gyere!-fogtam meg a kezét Samnek és kinyitottam a fürdőajtót, még láttuk Amy-t, ahogy visszaszalad. Bementünk, gyorsan elzártam a vizet, Sam addig gyorsan terített egy törölközőt a keresztanyámra, megláttam egy kis széket a sarokba, azt gyorsan odahúztam, arra ültettük Ilariát, segítettünk neki megtörölközni, aztán köré tekertük a törölközőt és ő ránk támaszkodva mentünk ki az ajtón, a fiúk már mind ott voltak és Amy is.
-Ki visz fel minket a kórházba?-kérdeztem tőlük.
-Majd én!-mondja gyorsan Liam egy pillantást vetek rá és rámosolygok.
-Köszönöm!-suttogom neki, elsétálunk Ilariával a szobájáig. Ott leültettük az ágyra, a lába alá egy párnát raktunk és segítettünk neki felöltözni.
-Van nálatok egy olló?-nézek ki a szobából a fiúkra, Chuck elszalad a konyhába és egy jó nagy ollóval tér vissza, odaadja nekem, visszamegyek a szobába és levágom a keresztanyám farmerjának a jobb szárát a combja közepén, aztán felsegítjük és átvisszük a nappaliba, aztán én is és Liam is a szobámba megyünk. Síri csöndben felöltözünk, amikor mennék ki Liam átfogja a csuklómat és maga felé fordít.
-Mi történt?-néz rám értetlenül, megpuszilja a szám sarkát és ott tartja a száját.
-Hát tudod zuhanyozott és elcsúszott a kádban!-nézek félre az arcára és sóhajtok egyet majd megpuszilom az arcát.-Gyere menjünk!-csúsztatom az ujjaim az övéi közé, húzom magam után, a nappaliban ült mindenki és feszülten figyeltek minket, amikor Ilariához értünk elengedtem Liam kezét és segítettem neki felállni, Liam is segített neki, a szemében láttam pár könnycseppet.
-Majd jövünk! Sziasztok!-kiáltok be az ajtóból.
-Sziasztok!-kiált vissza Liam is.
-Sziasztok!-motyog Ilaria, beültetjük a kocsimba hátra, mi is beülünk előre, Liam elindítja a kocsit és elindulunk a város központja felé, valahogy megtaláltuk a kórházat, amint odaértünk egy ápoló hozott nyomban egy kerekesszéket és bevitték.
-Menj be és én keresek egy parkolóhelyet, megyek utánad!-néz rám Liam, kiszállok a kocsiból, besietek a kórházba a keresztanyám után, aki ott ül a tolószékben egy váróban nyomban amint bementem. Pár perc múlva Liam is csatlakozott hozzánk, a hátamat simogatta és közel állt hozzám. Eltelt egy óra és még nem hívták be, amikor végre valahára szólították, betoltam a őt a kórterembe, hátranéztem Liamre aki bólintott , mögöttünk becsukódott az ajtó, Ilariát nyomban bevitték a röngten szobába, én meg kint álltam szerencsétlenül, egy ismerős szöke hajú lány jött ki onnan ahová bevitték.
-Szia! El tudnád mondani mi történt és, hogy a rokona vagy-e. A nevedet is kérném.-mosolyog rám.
-Anne Morisson vagyok és ő a keresztanyukám!-mondtam mosolyogva.
-Anne?-kérdezte a lány és magához ölelt.
-Öhm igen Anne vagyok, de öm te....?-kérdeztem és átöleltem.
-Alex. Alex Smith. Egy osztályba jártunk gimibe és barátnők voltunk!-mosolyog és még szorosabban ölel.
-Alex! Úristen Alex! Úgy hiányoztál!-szorítom én is magamhoz.
-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezi meghökkenve.
-A One Direction-nek itt volt koncertje és a barátom bandatag!-mosolygok rá.
-Te jó ég ez komoly? Ki az?-vigyorog rám.
-Liam Payne ott van kint!-mosolygok rá, egy aprót sikít és az ajtóhoz fut, résnyire nyitja és kidugja rajta a fejét, aztán szélesebbre nyitja, hogy én is kilássak, integetett Liam-nek én meg odamentem Alexis-hez és a füléhez hajoltam.
-Mutassalak be neki?-vigyorgok és a fülébe suttogok.
-Oh my God! Persze most azonnal!-fogja meg a kezem és kiránt az ajtón maga mellett.
-Látom Bébi hamar összebarátkoztál a kórházi dolgozókkal!-mosolyog rám, megpuszilja az arcom.
-Dehogy!-kacagok.- Ő Alexis Smith! Règi barátnőm még a gimiből!-mosolygok rá és Alexre nézek.-Alex Liam. Liam Alex.-mutattam be őket és kezet nyújtottak egymásnak, aztán kezet ráztak.
-Szia Alex!-mosolyog rá Liam.
-Szia Liam!-vigyorog Alex, lágyan karon csapom, hogy viselkedjen és ne vigyorogjon úgy mint egy 6 éves.
-Öhm szóval Alex! Te itt dolgozol?-kérdezte végül Liam néhány perc hallgatás után.
-Igen ilyen ápoló vagyok, de nemsokára megyek az egyetemre orvostanhallgatónak!-mosolyog, az orvos megköszörülte mögöttünk a torkát, mindketten visszasomfordáltunk a kórterembe és vártuk, hogy az orvos mondjon valamit.
-Szóval Ms. Thompson.....-folytatta volna, de a szavába vágtam.
-A keresztanyám igen?-nézek rá.
-A keresztanyjának eltört a sípcsontja és elmozdult a helyéről a csont. Begipszeltük és adunk neki járóbotot, amivel tud járni. Odaadjuk a papírokat és 6 hét múlva kell majd menni kontrollra. Csak kímélje és ne járjon túl sokat!-mondta és a kezembe adta a papírokat, aztán a keresztanyám jött ki gipszes lábbal és két bottal a kezében. Gyorsan adtam egy ölelést Alexnek, aztán odamentem Ilariához.
-Alex még ugyanaz a számod?-mosolygok rá.
-Igen még ugyanaz!-mosolyog rám.
-Akkor jó. Majd hívlak!-mosolygok és kimegyünk a váróba egyenesen Liam-hez.
-Úh gipsz. Mi történt?-néz ránk.
-Eltört a sípcsontja és el is mozdult. Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek!-szidom le őt, ahogy ő szokott engem. -Menjünk már!-mondta és kifelé terelt minket a bottal, kimentünk a kocsihoz, segítettünk neki beülni hátra aztán visszamentünk a lakáshoz. Kiszedtük a keresztanyám hátulról, aztán hagytuk hadd menjen be, mi meg lemaradtunk mögötte.
-Valami baj van? Mármint ez hülye kérdés volt, mármint köztünk.-néz Liam engem és a derekamnál fogva odahúz magához, én átkarolom a nyakát és egy apró puszit nyomok az orrára.
-Nem dehogy nincsen semmi baj köztünk!-mosolygok rá, a hajába túrok és közelebb tolom magamhoz majd megcsókolom hosszasan, egy kicsit szét is nyílik a szám, Liam kihasználva a lehetőséget a nyelvét a számba csúsztatja és nyelveink csatázni kezdenek, de sajnos vereséget szenvedtem.
-Basszus babe! Rohadt jól csókolsz!-suttogja az ajkaimba.
-Van benne gyakorlatom!-kuncogok és kibontakozok az öleléséből, aztán rákacsintok és ott hagyom kiéhezve a csókomra. Bemegyek a házba, de mivel tudom, hogy Liam követ így nyitva hagyom az ajtót és a nappaliba vonulok, ahol senki nincs.
-Oké hol van mindenki?-kérdeztem zavartan.
-Mind a fürdőre várunk már vagy 20 perce mert Louis lead egy magánkoncertet a kibaszott zuhany alatt!-mondta Niall a jobb oldalamon, 5 félmeztelen srác állt ott és 4 közülük az ajtón dörömbölt.
-Csak ne verjétek szét az ajtót!-vontam meg a vállam mosolyogva, ledobtam a táskám a kanapéra, de pont akkor csörrent meg a telefonom, ezért ki kellett kajtatnom. Azt hittem a kijelzőn lévő név látványától a gyomrom felfordul, de szerintem meg is történt mert rohadtul émelyegtem.(Spoiler veszély: az apja hívta, ha valaki nem jött rá!) Liam velem szemben állt már és furán vizslatott. Biztos holt sápadt lettem, azért. Felé nyújtottam a mobilom és leültem a kanapéra, Liam nemes egyszerűséggel kikapcsolta a mobilom és odaült mellém, szorosan hozzá bújtam és az arcom a mellkasába rejtegettem.
-Shhhh. Nincsen semmi baj. Ne törődj vele.-suttogott halkan a fülembe és körbe ölelt a karjaival.
-Tudom. Nem akarok foglalkozni vele!-nézek fel rá, megpuszilom az arcát.-De félek, hogy meg fog keresni. Végülis tudja hol lakom.-nézek rá félve.
-Költözz hozzám!-dobja fel a mentőötletet.
-Én nem is tudom.-rázom meg a fejem, felállok és a konyhába megyek és iszok egy kis vizet aztán visszamegyek Liamhez.
-Manchesterbe csak két koncertünk lesz, azután én is megyek úgy is haza. Na?-várakozóan figyel engem.
-Ajj legyen. Nagyon makacs vagy.-nevetek.
-Nem vagyok makacs csak akkor, ha a barátnőm testi épségéről van szó.-mosolyog. Kinyújtom rá a nyelvem majd odahajolok hozzá és megcsókolom, ő meg elkapja a kezem és az ölébe húz. A fiúk elkezdenek füttyögni és tapsolni, amitől nagyon vörös lettem, ezért elhúzódtam tőle és kiszálltam az öléből.
-Menjetek szobára!-vigyorog Zayn, pont arra vettem az irányom a folyosó felé, ezért belebokszoltam Zayn karjába és a nyelvem nyújtottam rá, aztán Sam szobájába mentem, ő meg éppen telefonált. Leültem az ágyára és megvártam míg befejezi a telefonálást, aztán ő is leült mellém. Mióta Tony meghalt Sam szerzett munkát egy gazdag üzletember titkárjaként aki tényleg nagyon jól bánt vele.
-Kivel beszéltél? Kitalálhatom?-vigyorgok rá.-Mr. George Watson-nal igaz?-így hívják az üzletembert.
-Igen vele. Azt akarja, hogy a cég irányítását Stockholmba tegyük át. A vezetéssel együtt engem is.-sóhajt.
-Tessék?-sikkantok fel.-El akarsz költözni Stockholmba?-kérdezem hisztérikus hangon.
-Anne! Nyugi! Azt mondta nyugodtan átgondolhatom, de ha nem akarok költözni akkor az se baj, megérti és akkor keres nekem itt egy másik állást.-mosolyog és a kezét a vállamra teszi.
-Te el akarsz költözni?-nézek rá gyanakvóan.
-Tudod Jeremy miért ment vissza? Azért, mert megcsal engem. Már régóta tudom, csak nem akartam neked elmondani, mert így is volt elég bajod és nekem is. Még szakítani se szakítottam vele, de most felhívom és szakítok!-vigyorog rám, visszaveszi a telefonját a kezébe és tényleg felhívta Jeremyt.
-Szia Jeremy! Nem nem csak mondani akartam valamit. Azt, hogy mi most kurvára szakítunk, mert tudom, hogy csalsz engem Monicával. Ne! Ne nézz hülyének. Viszlát!-mondja a telefonba én meg csak ámulok e sok hír hallatán, ami most ért engem.
-Akkor eggyel kevesebb probléma igaz?-mosolygok rá.
-Igazából már régóta nem szeretem Jeremy-t. De van itt még egy probléma.-mondta.
-Mégis mi?-nevetek fel hitetlenül, odahajol a fülembe és belesuttog:
-Szerelmes vagyok Harrybe.-suttogja jól érthetően.
-Hiszen ez nagyszerű!-kiáltok fel.
-Hogy érted?-kérdezi le sem véve a szemét az ajtóról.
-Hát tudod. Izé. Harrynek is tetszel szerintem.-mosolygok rá és behúzom a nyakam. A szája tátva maradt és egy percig tuti nem vett levegőt.
-Úristen! Egy olyan dögös srácnak?-motyogja hitetlenül.
-Igazából nekem nem az esetem.-mondom halkan.
-De te sem vagy vak!-korhol le.
-Hát nem igazából tényleg helyes meg minden, de....-mondom.
-Jó, jó tudom. Nem kell kifejteni, hogy Liam mennyire jó az ágyban!-nevet, kimentünk a szobájából egyenesen a nappaliba, ahol Liam és a vizes hajú és testű Harry állt a dereka köré tekert törölközővel. Samben benne maradt a lélegzet és megmarkolta az alkarom.
-Khmm.-köszörültem meg a torkom a fájdalomtól is meg attól, hogy észre vegyenek minket. Mind a ketten a hang irányába, vagyis felénk fordultak. Zavarunkban én is meg Sam is felröhögtúnk, Sam már a körmét is az alkaromba vájta.
-Aúú!-nyögök fel a kelleténél hangosabban, Sam elengedi az alkarom és Harry testét bámulja.
-Mi az Bébi?-kérdezi Liam.
-Semmi!-nyugtatom meg. -Sam gyere!-fogom meg a kezét.
-Nem akarok!-rántja ki és a fejét rázza, mire a szemem forgatom és a szobára kínos csend telepedik, miközben Sam és Harry gyakorlatilag előttünk nyomnak le egy előjátékot a szemükkel és a mozdulataikkal.
-Megyek felöltözök.-jelenti be Harry, én meg Liam kissé fellélegezve ülünk le a kanapéra.
-Ez mi volt?-suttogom a fülébe.
-Szerintem Sam és Harry lenyomták az előjátékot.-súgja vissza, Sam még mindig ugyanott áll ahol eddig és csak bámul maga elé.
-Sam meg Jeremy szakítottak!-mondtam Liamnek.
-Óh akkor már értem.-suttogja mosolyogva.
-Össze kéne hozni őket.-suttogom, de nem vettem észre, hogy Sam közben leült mellénk.
-Nem játszol kerítőnőt!-suttogja nevetve a fülembe Sam. A barna lány felállt a kanapéról és a folyosó felé ment, szerencsétlenségére Harry is akkor jött visszafelé és egymásnak mentek.
-Óh bocsi én nem.....-próbálta volna befejezni a mondatot, de Harry megfogta a tarkóját és megcsókolta. Sam átkarolta a nyakát és szorosan tartotta magánál. Èn meg Liam a kanapén ülve néztük őket, aztán odahajoltam Liamhez és megpusziltam az arcát aztán a száját. Ő kihasználta az alkalmat és megcsókolt hosszan.
-Többet kéne csókolóznunk!-suttogtam az ajkaiba, aztán én is megcsókoltam, mögöttünk ez a párbeszéd hallattszódott:
-Sajnálom Sam én......-mondta Harry, de Sam lecsittegte.
-Szingli vagyok.-mondta Sam és magához húzta és újra csókolóztak.
-Mi ez az orgia?-kérdezte a Bátyám, nem törődtem vele, csak tovább csókoltam Liamet és a haját húztam, amitől morgott egy kicsit, mint egy maci. Pár másodperc múlva elváltunk és Chukra néztem.
-Menj a francba ez egy rohadt romantikus pillanat Sam meg Harry között.-mutattam oda ahol ők álltak, szerintem percekkel ezelőtt, mert hűlt helyük sem volt.
-Felmentek!-közölte a Bátyám.
-Harry kissé kanos.-mondta Liam és megvonta a vállát, aztán megpuszilta az arcom.
-Jajj Sam nee!-nevetek és Liamnek dőlök.
A nap további része egy kicsit eseménytelenül telt, elköszöntem Liamtől, Sam és Harry megbeszélte, hogy Londonban randizni fognak, aminek nagyon örült és én is, aztán hazamentünk. Chuck, Amy és én visszacuccoltunk a saját házunkba és eldöntöttem, hogy elvégzem a vezetési tanfolyamot. Így hát elmentem egy vezetősuliba és beiratkoztam, megbeszéltem az oktatóval, hogy mikor kezdek, hazamentem. Sam otthon a kanapén várt aztán odaszaladt hozzám.
-Mi az?-mosolygok rá.
-Úh annyira boldog vagyok, hogy Harry meg én!-vigyorog majd megölel.
-Ti amúgy lefeküdtetek?-nézek rá kérdőn.
-Hát öhm izé én öm igen.-nyögi ki és félve pillant rám.
-Jó ötlet volt ez?-dobom le a táskám szórakozottan.
-Szerelmet vallott nekem utána.-motyogja.
-Komoly?-kerekedik el a szemem.
-Igen komoly.-néz rám komolyan.
-Te erre?-mosolygok rá, leülök a kanapéra.
-Én is.-motyogja megint.
-Mi te is?-nézek rá, leül mellém és rám néz.
-Én is szerelmet vallottam neki na.-mondja hangosabban, közben a kezével csapkodja a kanapét.
-Átgondoltad már Stockholmot?-kérdeztem, felhúzom a lábaim törökülésbe.
-Igen át. Arra jutottam, hogy nem akarok elmenni. Itt vagy te és ő is mostmár. Nem akarok elmenni Londonból. Igaz, hogy a Bátyám már nincs itt, de ti még itt vagytok!-mosolyog rám.
-De hol fogsz lakni? A lakásod eladtad, Jeremyvel meg szakítottatok.-nézem őt.
-Hát tudod arra gondoltam, hogy ha megengednéd, hogy itt lakjak. Chuckkal már beszéltem ő azt mondta igen.-mosolyog rám aranyosan.
-Úristen Sam! Ez nem is kérdés! Persze!-visítok fel és megölelem.
-Akkor majd eljössz velem a cuccaimért Jeremyhez?-forgatja a szemét.
-Persze!-mosolygok rá.
-Köszönöm! Amúgy tudod van a házi telefonotok. Hívott Liam és mondta, hogy az anyukája fogja hozni majd a jegyed. Bocsi jegyeinket! Chuck nem jön, Amy sem és Ilaria sem. Szóval csak mi. Ja és azt is mondta, hogy az anyukájáék elhívtak titeket vacsorázni majd itt Londonba. Vanília!-veszi fel az én édes kiskutyámat Sam és simogatja.
-Értem! De miért nem mobilon hívott?-rázom meg a fejem.
-Mert nem ért el.-néz rám.-Ja Amy meg Chuck elmentek valahová nyaralni 1 hétre asszem!-mosolyog rám.
-Tudom. Ibizára.-mosolygok rá.-Miénk a ház!-sikkantok.
-De nem bulizunk. Egyikőnk sem szingli.-nevet.
-Te még félig az vagy!-nevetek.
-De csak félig!-nevet.-De nem is olyan sokáig!-mosolyog rám.
-Csajos este?-vigyorgok.
-Persze!-vigyorog, kimegy a konyhába és keres popcornt, míg én kikeresek egy szerelmes filmet.
-Szerelmünk lapjai vagy a Titanic?-kérdeztem.
-Titanic!-kiált. Beraktam a lejátszóba a filmet, bekapcsoltam a tévét, leültem a kanapéra, mikor Sam megjött elindítottam a filmet és az asztalra tettem egy dobozos zsepit. Természetesen mindketten sírtunk, onnantól, hogy Rose kiszabadítja Jack-et. Este felé kiválasztottuk Samnek a szobáját, én is és ő lezuhanyoztunk aztán lefeküdtünk aludni. Reggel 10-kor keltem és levánszorogtam a nappaliba, a táskám után néztem és 8 nem fogadott hívásom volt, amit rögzített a hangpostám:
-Bébi vedd fel a telefont!-hallom Liam álmos és rohadt szexi hangját.
-A francba Anne vedd már fel!-a hangja kissé ideges és aggódó.
-A rohadt életbe, vedd már fel azt a.....-gyorsan kinyomtam, mert teljesen megijedtem a nagyon nagyon ideges hangjától, aztán visszahívtam, az első kicsöngés után vette fel:
-Szia Liam.-szólok bele félénken a telefonba, de valaki más köszön vissza........................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése