~8. rész~

Wooooow! Úristen! Ez komoly?Már 800-on felüli megjelenítés! Nem hiszitek el mennyire imádlak titeket! :DDDD <333

De.... de nem tudok leállni! Ezt nem hiszem el! Nem tudok leállni! Ez...... ez lehetetlen! Nem nem nem! Menni fog Anne! Ma elmész Tony-ékhoz és meglátod nem fogsz te abból a cuccból kérni! Bíztattam magam ilyen gondolatokkal és eg tál müzlivel leültem a tévé elé Spongyabob-ot nézni. Igen, igen imádom a Spongyabob-ot. A kedvenc sorozatom! Nem tudnék nélküle élni. Na jó tudnék, de akkor is! Ez olyan jól hangzik. Bár egy kicsit közhelyes.

-Ezt nem hiszem el!-kiabáltam fel, mikor Patrick megbántotta Spongyabob-ot és gyakorlatilag kivertem a saját kezemből a Spongyabob-os müzlis tálam ami a kanapéra fordult, én pedig felvettem és megnéztem, hogy nem tört-e el.

-Ezt se hiszem el!-kiabáltam megint, mikor meghallottam kopogni az esőt az ablakon. 

Az ablakhoz sétálva az ablakon kinéztem. Igen valóban esett, ami egyet jelentett, hogy a mai kis sétám Tony-hoz és Sam-hez elmarad mivel nincs kocsim. Mivel a bátyámnak sincs így nincs kedvem szétázni. Bár igaz jó lenne venni egy kocsit. Talán ha összedobjuk a pénzt tudunk venni! Vagy egyszerűen Anyukánk régi porsche-ját használjuk ami a garázsomba áll, mert Anya halála után az enyém lett a kocsi. Csak egy baj van. Nincsen jogsim. De Chuck-nak van! Igen!
-Drága Bátyám!-kiabáltam fel az emeletre.
-Tessék?-ordibál miközben gyakorlatilag lezuhan a lépcsőn.
-Elvinnél Sam-hez?-nézek rá angyali tekintettel.
-Öh ja persze, de honnan szerzünk kocsit?-néz rám nevetve.
-Hát tudod Anya régi porsche-ja kint áll a garázsban és.....-mondtam, ő pedig a porsche szó hallatán felpattant és a garázs felé futott.-A pasik meg a hülye régi autók.-mormogtam az orrom alatt.
-Hol a kocsikulcs?-néz rám, majd kihúzom az egyik fiókot és a kezébe dobom a porsche kulcsát.-Gyere már!-kiált hátra, én utána futok.
-Na milyen?-kérdeztem mikor megpillantottuk ezt a csodát:

Hát mit ne mondjak az kis idiótámnak még a szája is tátva maradt. De azért szeretem őt!

-Ez eszméletlen kocsi. Hogy rejtegethetted ezt eddig előle?-néz rám megrökönyödve.

-Nem tudom, nem nagyon használtam.-ráztam a fejem, mikor kinyitotta és beugrottam és végignéztem a kocsin.

-Te hülye vagy!-nevet rám és beül a vezető üléshez.

-Figyelj felöltözök és aztán mehetünk oké?-mosolygok rá.

-Persze de siess! Ki akarom próbálni ezt a csodát!-vigyorog és elkezdi simogatni a kocsit, én meg csak röhögve rázom a fejemet.

-Jó jó jó!-vihogok és kivágom magam a kocsiból átszaladok a házba, fel az emeletre és a szekrényem kivágom majd ruha után keresgélek. 

Nem igaz, hogy nem találok semmit. Melegen kell öltözni mert itt a tél a nyakunkon! Na végre valami:

Na ez jó lesz! Kifutottam a fürdőbe, megcsináltam a hajam, megmostam a fogam aztán vidáman visszapattogtam a garázsba a még mindig kocsiban ülő bátyámhoz. Nem vette észre, hogy ott vagyok és tovább gügyögött a kocsinak.

-Óh igen szépség remélem jól működsz!-mondogatja és a kocsit simogatja, de a röhögésemre felkapja a fejét.-Húzd fel a tetőt!-mondja morcosan én pedig engedelmeskedek neki.-Szállj be!-nevet.-Ugye nem hallottál?-nevet.

-De, de tisztán hallottalak, ahogy gügyögtél a kocsinak hogy "Jajj milyen szexi" meg hasonlók.-utánoztam a mély hangját. 

-Indulunk!-mondta nevetve és beindította a motort, amilyen gyorsan csak tudtam bepattantam mellé.

-Na, na menjünk már még ma oda akarok érni!-nevetek és úgy hallom, hogy a motor lefulladt, tehát a kocsinak baja van! 

Úgy látszik a sors nem akarja, hogy eljussak Sam-ékhez! Úgy látszik nem akarja, hogy bármiféle droghoz hozzájussak. Csak egy baj van. Nekem már van egy drogom. Nem más mint a szerelem! Lehet hogy egy kicsit megbódított! Érzem a hatását! Olyan mintja a tegnapi bor a fejembe szállt volna! Lehet, hogy megbódít és elveszi az eszem. De azt nem hagyhatom! Ilyen gondolatokkal vezérelve szálltam ki a kocsiból és egy súlyos döntés volt a fejembe.....

~7. rész~

Anne szemszöge:
Hát erről nem igazán szeretek beszélni! Azóta nem szeretem a vért mióta elvesztettem anyukám az egyetlen akkori támaszom!
-Szóval én azért nem bírom a vért mert elvesztettem az anyukámat.-mondtam ki a lényeget lehet, hogy csak címszavakba.
Visszaemlékezés:
Tavaly nyáron történt. Anyukám jött haza felé a vásárlásból. Egy ismeretlen ember felajánlotta hogy segít neki és hazaviszi. Anya tudta, hogy nem szabadna, de nagyon nehezek voltak a szatyrai. Végül kis hezitálás után beleegyezett. A pasas jó kiállású volt nem volt vele semmi baj talán csak az agyában. Szóval az ismeretlen nem haza hozta hanem a saját lakásához, majd beráncigálta Anyát és bezárta egy sötét szobába, egy székhez kötözte. Adott neki enni meg inni és amikor egyszer elengedte hogy mászkáljon a házba még aznap akkor Anya próbált kiszökni, de a pasi meglátta és visszavitte a szobába és megerőszakolta majd megverte és Anyának a verés megadta a végső löketet ahhoz, hogy meghaljon. Napokkal később találtak rá és először Apámat hívták aki a helyszínre vitt magával de nem mondta meg miért. Amikor odaértünk Anyukám egy hullazsákba volt csomagolva tiszta vér volt. Én csak zokogtam és ordibáltam, hogy 'Hogy ez nem történhet meg!'. Anyukám volt az egyetlen aki akkor törődött velem. És a barátaim Sam meg Tony! Azóta nem bírom a vért!
Jelen idő:
Igen azt hiszem szóról szóra elmondtam! Éreztem ahogy a szemembe egy krokodil könnycsepp formázódik és csurog végig az arcomon. Hirtelen Liam nagy kezét éreztem meg az arcomon amint letörli a könnyemet.
-Sajnálom! Nem tudtam! Nem gondoltam! Részvétem anyukád miatt! Sajnálom!-mondta szomorúan és komorságot láttam az arcán.
-Én öhm! Semmi baj! Nem számít régen történt!-mondtam gyorsan és rámosolyogtam.-Liam ez tényleg nagyon finom lett!-mosolygok.
-Hidd el nekem, hogy nem tudok valami jól főzni.-nevet fel könnyedén és ő is tovább eszik.- Tudod ami a reggel történt az apukád és a bátyád között. Öh apukád részeg volt?-néz rám komolyan.
Úgy érzem mindjárt hányok. Mi a a franc van velem. Hirtelen a hányinger kerülget!
-Liam merre van a fürdő?-nézek rá és a hasamat fogom, egy kissé meggyötört arcot vághattam.
-Baj van?-néz rám aggódva.
-Csak merre van a fürdő?-sziszegtem a fogam közt és Liam felállt majd a fürdőbe kísért én meg azt hittem lehányom, de sikerült még időben kitolnom onnan, becsuktam az ajtót előtte majd a másik pillanatba WC előtt guggoltam és adtam ki magamból az aznapi kajámat. Úristen mennyire gáz vagyok már! Ez fiú házába hányni! A randinkon! Mielőtt észrevehettem volna Liam már ott guggolt mellettem és a tekintetét aggódva jártatta rajtam.
-Jól vagy?-kérdezi és a szeme még mindig az irántam való aggódását tükrözi.
-Én igen azt hiszem jól vagyok!-mondom elég lassan és egy kicsit szaggatottan veszem a levegőt.- Igen jól vagyok! Lehet az a bajom hogy reggel bezabáltam abból a sütiből!-nevetek fel majd a csaphoz megyek és kimosom a szám vízzel. Jó sok vízzel!
-Az lehet!-mondta nekem és egy mosolyt eresztett felém, majd visszamentünk enni és az este hátralévő részébe sokat beszélgettünk meg nevettünk. Nagyon jó volt! Örülök hogy megismerhettem!
11 óra körül Liam hazavitt és az ajtóhoz kísért!
-Köszönöm, hogy eljöttél hozzám!-mosolyog és szembefordult velem én pedig az ajtónak támaszkodtam.
-Tudod én is jól éreztem magam! Azon a kis incidensen kívül.-nevetek fel, majd egy édes mosolyt mutatok neki.
-Megismételjük majd valamikor?-néz rám kiskutyaszemekkel én meg majdnem elolvadok.
-Hát megismételhetjük!-nevetek fel, majd hirtelen hátraesek és döbbenten nézek fel a bátyámra aki a kezében tart.
-Sziasztok!-néz rám mosolyogva majd segít felállni.
-Azt hittem te alszol!-nézek rá szúrósan majd beljebb tessékelem és becsukom előtte az ajtót.
-Bocsi!-nézek Liam-re bocsánatkérően.- Szóval majd megismételhetjük!-mosolygok rá.
-Majd hívlak jó? Nem tudom hogy leszek mert még elég zavaros!-nevet és egy kellemes kis nyári fuvallat fújja össze a hajam.
-Jó majd hívj! De most jó éjt mert nem akarom hogy megint kijöjjön. Szia, jó éjt!-mosolygok és adok egy puszit az arcára majd megölelem, ő pedig visszaölel és egy puszit nyom a hajamba mire kuncogok, majd elengedem és intek még neki egyet majd besétálok a házba. Az ajtót becsukom és kissé önelégülten sétálok el a bátyám előtt aki a kanapén ülve nézi a tévét és vigyorogva mellé vágom magam.
-Mi az francot nézel?-nézek rá kiakadva mert valami felnőtt csatornát néz.- Óh bazd meg!-nevetek és a távirányítót a kezéből kivéve valami horrorra kapcsolok. Imádom a horrort. Na jó ez nem feltétlenül igaz mert néha tökre beijedek! Ez se volt másképp most se, mert egy icipicit közelebb csúszok a bátyámhoz aki persze magához ölel, én még közelebb csúszok hozzá.
-Milyen volt?-néz rám mosolyogva, egy pillantást vesztegetek rá, de inkább tekintetem rajta tartom mert elég csúnya rész volt a filmben.
-Hát tudod nagyon jó volt. Csak az a baj, hogy egy kicsit ciki volt amikor a fürdőjébe hánytam.-nevetek fel kissé kínosan.
-Hoppá! És jól vagy?-néz rám aggódva én meg csak bólintok.- De azon kívül jó volt igaz?
-Óh igen jó volt! Majd megismételjük valamikor! Azt mondta majd hív!-mosolygok és felpattanok mellőle.- Apa azóta nem jött?-kérdeztem.
-Nem nem jött apa! Én azt mondom, hogy inkább ne is jöjjön! Menjen csak haza Cardiff-be. Nem?-néz rám, én addig felpattantam mellőle, megpördültem magam körül.
-Igen igen menjen haza ide ne jöjjön!-mondtam mosolyogva majd felbaktattam a szobámba, átöltöztem a pizsimbe majd visszamentem Chuck-hoz akit nem nem találtam lent.
-Hugi!-suttogta egy reszelős hang a a fülembe majd felkapott a vállára én pedig egy hatalmasat sikoltottam. Melyik az én szobám?-nevet és lerak a szobák előtt.
Minek van nekem ekkora házam? Nem is tudom. Alig szokott valaki jönni hozzám.
-Na Hugi itt vagy?-néz rám nevetve.
-Ja igen bocsi itt! Amúgy amelyiket szeretnéd.-mosolygok.-De én most megyek aludni jó? Nagyon álmos vagyok!-ásítozok, majd egy puszit nyomok az arcára.-Jó éjt Bátyus!-nevetek majd elkezdek ballagni a szobámba de ő elkap és egy puszit nyom a homlokomra.
-Jóéjt Hugi!-nevet majd elenged, én gyorsan beiszkolok a szobámba.
Befekszem a pihe puha ágyikómba és hagyom, hogy ráragadjon a szememre az édes cukorfelhő és elaludjak.
Másnap reggel 11-kor keltem. Mi a szösz? Ki a franc fekszik mellettem és néz engem?
-Szépséges jó reggelt Hugi!-mosolyog rám a bátyám.
-Bátyus nem szeretek ilyenkor kelni hagyjál!-nevetek fel halkan és a fejem a párnába fúrom.
-Amúgy csak mellékesen Liam hívott.-mondta mosolyogva, a Liam szóra felkaptam a fejem.-Mondtam neki, hogy még alszol, próbálja meg mondjuk délben.-nevet.
-Értem köszönöm!-mosolygok és feltűnően gyorsan pattanok ki az ágyból a telefonomért és tárcsázom Liam-et.
Telefonba:
-Anne?-vette fel Liam.
-Igen! Szia én vagyok az! Zavarlak?-kérdezem kissé bizonytalanul.
-Nem, nem zavarsz.-hallottam a hangján, hogy a szája mosolyra húzódott.
-A tesóm mondta, hogy hívtál de én aludtam. Egyébként miért hívtál?-kérdezem és lesétálok a konyhába.
-Arra gondoltam, hogy holnap esetleg találkozhatnánk! Ha neked jó!-mondta és hallottam hogy halkan kuncog.
-Liam! Mi olyan vicces?-nevetek fel.
-Ja öhm bocsi csak Niall nyaggat, hogy csináljak neki kaját.-nevet fel és hallottam Niall hangját a háttérbe.
-Kivel beszélsz Liam? Liam csinálj már nekem kaját! Na Liam!-hallottam a kis szőkeség hangját.
-Niall hallod hagyjál már!-nevet.
-Liam! Figyelj! Találkozhatunk! És hol vagy öö mit csinálnánk?-kérdeztem nevetve.
-Én tudom, hogy te nem nagyon szereted a nyilvánosságot igaz?-kérdezte de most már nem kuncogott, hanem mosolygott.
-Hát igen nem nagyon szeretem! Inkább csak ilyen kis visszahúzódó vagyok!-nevetek fel.
-Figyelj akkor nálad?-kérdezte.
-Nálam? Holnap! Hmmm. Azt hiszem szabad vagyok!-nevetek fel vidáman.
-Holnap! Délután 3-ra ott vagyok!-mondja szinte teli szájjal vigyorogva ha jól hallom.-Szia Anne!-köszön nekem.
-Szia Liam!-köszönök el.-Óh és csinálj Niall-nek kaját!-nevetek és hallom ahogy ő is felnevet a vonal másik végén majd lerakjuk a telefont.
Ez a fiú minden gondomat elfeledteti velem! Annyira aranyos és édes! És nem talál hülyének mert ő is ugyan olyan mint én! Erről jut eszembe! Már vagy két napja nem szedtem semmit! És őszintén? Meg voltam nélküle is! Bár ahogy most így a tablettákra gondolok hirtelen megkívántam. El kéne menni Tony-hoz! De mi van ha nem ad nekem? Mi van ha nem kéne szednem? Mi van ha le kéne állnom?

Itt lenne a 7. rész! Lehet kicsit lapos de nem baj! Nekem tetszik! Ja és köszönöm nektek hogy ilyen sokan olvassátok! Bár örülnék egy-két kominak ha nem nagy kérés! Szeretlek titeket! :DDD <3333333

~6. rész~

Igen itt az új rész tudom hogy későn hoztam de a tanulás... Na mindegy! Annak aki még nem látta de én imádom! <333 Remélem tetszeni fog ez a rész! :DDDDD Szeretlek titeket drága olvasók! :DDD <33333333333

Anne szemszöge:
Idézem ez állt benne: "Liam Payne a One Direction énekese nemrég szakított Danielle Peazer táncossal és máris két lánnyal látták tegnap este a Funkky Buddha közelében! A szemtanúk szerint a hölgyek egy kicsit be voltak csiccsentve és a fiú vitte őket haza! Állítólag a Liam ott is aludt az egyik ismeretlen hölgynél akiről egyenlőre nem nagyon tudunk semmit csak annyit hogy körülbelül annyi idős mint az énekes."
Ajj a francba pont ezt akartam elkerülni! A pletykákat! Utálom az újságírókat mert minden hülyeséget képesek összehordani az emberekről. Óh tényleg! Liam-ről el is felejtkeztem de amint felnéztem láttam hogy valakivel kiabál a telefonba. Odaálltam elé:
-Liam nyugi van!-suttogtam neki és nyugtatóan rámosolyogtam.
Levette a füléről a telefont és a kezébe tette.
-Ki az ha megkérdezhetem?-mosolygok rá édesen.
-A menedzserünk(nem toom hogy kell írni xDD )az! Azt akarja hogy oszlassam el a pletykákat amik rólunk keringenek!-mondta, egy kicsit ideges volt látszott rajta.
-Nem akartam problémát okozni.-mondtam halkan és lehajtottam a fejem.
-Nem okoztál problémát csak egy iciripicirit nehéz az életem!-nevet fel hülyén én pedig ránézek.
-Akkor nem okoztam bajt?-mosolyogtam rá édesen.
-Nem nem okoztál.-mosolyog rám hihetetlenül aranyosan. Azt hittem elolvadok de sajnos vissza kellett térnem a valóvilágba Wonderland-ból(csodaország). Gyakran járok Wonderland-be! Ott az élet csodás nincsenek gondok csak a boldogság és a béke. Na jó Anne térj vissza a kegyetlen valóságba. Felnevettem és ezt a fiúk is észrevették.
-Nem kell gyógyóba küldeni jól vagyok!-nevetek hangosan.
-Nem is akartunk szerintem!-nevet a bátyám.
Hihetetlen, hogy megbocsátott nekem. Pedig így visszagondolva egyáltalán nem voltam valami kedves!
-Szóval akkor eloszlatod őket?-kérdeztem Liam-től.
Liam szemszöge:
Nem egyáltalán nem akartam eloszlatni a pletykákat! Azt kívántam bárcsak igazak lennének. De ezt nem mondhattam neki, mert túlságosan eltaszítottam volna magamtól.
-Igen el.-mondtam.-De szeretném ha eljönnél velem egy randira!-mondtam mosolyogva Anne-nek.
-Milyen randira gondoltál?-mosolygott rám mint egy kisgyerek.
-Hát olyanra, hogy eljönnél hozzám én csinálnék valami vacsorát aztán beszélgetnénk vagy néznénk egy filmet!-mosolygok zavarodottan és mutogatok a kezemmel.
-Jól hagzik. Jól van Liam randizok veled! De csak akkor ha megígéred semmi újságíró!-mondta nevetve.
Úgy nevet mint egy aranyos kisgyerek.
-Akkor ma este! Nálam, 7-kor.-mosolygok rá és egy puszit nyomok a homlokára majd elköszönök a bátyjától és elindulok egy bevásárlóközpontba.
_______________________________________7 órakor____________________________________
Anne szemszöge:
Szóval akkor összegezzünk. Itt állok egy hihetetlenül dögös énekes ajtaja előtt ilyen ruhában:

És egy ilyen bőrdzsekiben:

Remélem nem öltöztem túl. Becsöngetek.

Liam szemszöge:

Óh a francba! Még nincs kész a lasange és most csöngettek. Na jó Liam szedd össze magad! Kimegyek ajtót nyitni.

-Szia! Nagyon csinos vagy.-mosolygok Anne-re és megfogom a csuklóját és beljebb húzom.

-Milyen jó illatok vannak itt!-nevet olyan édesen és beljebb megyünk.

-A kaja még nincs kész de addig üljünk le.-mosolygok és kihúzom neki az egyik széket az asztalnál.

Anne szemszöge:

Eddig nem is tudtam jobban megnézni a lakását! Valami hatalmas, de nagyon ízléses. Az ebédlőbe ültünk le ami valahogy így néz ki:

De nagyon szép! Ezek a fa bútorok! Wow! Elnézést nőből vagyok és nekem ezeket is szemügyre kell vennem. De tényleg gyönyörű.

-Szóval...-kezdtem bele.-nagyon szép a lakásod! Tudod múltkor nem volt alkalmam megnézni de most jobban látom. Szép és ízléses.
-Minden nő ezt nézi meg először?-nevet és engem néz ami egy kicsit frusztrál ezért a kezemet tördeltem.
-Igen gondolom minden nő ezt nézi meg.-nevetek fel.-Liam nem fog megégni a kaja?-kérdezem, Liam pedig fogja magát és bemegy a konyhába azt hiszem.
-Nem égett meg hála Istennek szóval várj egy kicsit kiszedem.-mondta és hátranézett rám, majd mosolyogva visszafordult én pedig stírölhettem a csodás fenekét. Tényleg nagyon nagyon formás és izmos. Hopp még az ajkam is beharaptam ezért inkább másfelé néztem pedig még néztem volna. Azta most a karját nézem az is nagyon de nagyon de nagyon izmos. Óh de izmos. Atya ég. Hogy lehet valakinek ilyen izmos a karja? Awwwwww... és már megint beharaptam az ajkam csak sokkal erősebben és elkezdett vérezni. Gyorsan lenyaltam a vért és Liam kiáltását hallottam meg.
-Óh a francba ilyen nem létezik.-kiáltott fel én pedig odarohantam hozzá a konyhába.
-Mi történt?-néztem rá aggódva majd az ujjára.
-Csak elvágtam.-nevet fel és víz alá tartja.
-Öm van valami fertőtlenítőd?-kérdeztem és a vérző ujját néztem. Nem igazán bírom a vért.- Óh Liam én elfogok ájulni.-mondtam és a kezemet a homlokomra tettem és legyezgettem magam.
-Nem bírod a vért?-kérdezte és rátekert egy vizes zsepit az ujjára majd töltött nekem egy pohár vizet.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan mikor megittam.
-Jobban vagy?-mosolygott rám és megsimította a hajam amitől befeszültek a karizmai. TE JÓ ÉG! Megint készülök elájulni.
-Öhm igen köszi.-mosolyogtam és visszatértem a valóságba.-És te? Fáj még az ujjad?-kérdeztem és levettem az ujjáról a zsepit.
-Igen jobban már nem fáj. Te tényleg nem bírod a vért.-néz rám
-Nem nem bírom de ez más téma.-mondtam és felnéztem rá. Olyan magas. Én meg olyan kis töpszli vagyok. Tényleg kis törpének érzem magam mellette.
-Azt szeretném ha mindent elmondanál magadról nekem.-mosolyog rám és felveszi a két tányért amin ha jól látom lasange van.
-Lasange?-kérdezem csillogó szemekkel mert imádom a lasange-t.
-Igen az. Szereted?-mosolyog rám én pedig elvettem tőle az egyik tányért és kivittük az asztalhoz majd Liam hozott evőeszközt én pedig visszaültem oda ahol eddig is ültem.
-Jó étvágyat.-mosolyog Liam.
-Köszi viszont.-mosolygok rá.
-Szóval Anne mivel is foglalkozol?-mosolyog rám.
-Óh igen. A foglalkozásom. Hát modellkedek és hobbiból táncolok is.-mosolygok rá.-A te munkád tudjuk.-kuncogok és bekapok egy falatot a lasange-ból.-Ez irtó finom lett Liam.-mosolygok rá.- Nem mondtad hogy tudsz főzni.-nevetek.
-Ezt az egyet tudom megfőzni.-nevet-Óh várj valamit elfelejtettem!-pattan fel mosolyogva és bemegy a konyhába, elővesz két boros poharat és ha jól látom egy bort a hűtőből.
-Óh ugye ezt nem gondoltad komolyan?-kérdezem nevetve mikor visszaér és lerakja az egyik poharat elém, a másikat pedig maga elé és felnyitja a bort.
-De de teljesen komolyan gondoltam.-mosolyog rám és miközbe nyitja a bort megint megfeszülnek a csodás izmai. Ajj ne máár! Már megint az izmait stírölöm.
-Óh ezt nem kellett volna.-mosolygok rá mikor kiönti nekem és magának majd koccintunk.
-Az estére és arra, hogy itt vagy nálam és randizunk!-mosolyog és felém tartja a poharat.
-Ránk!-mosolygok és koccintunk majd beleiszok.-Ez igazán fincsi!-nevetek és tovább eszem a lasangem-et.
-Ez a kedvenc borom.-mosolyog.
-Te ihatsz alkoholt az egy májaddal?-kérdeztem tőle de láttam hogy nem jól érinti a kérdésem.-Bocsi bocsi nem akartam.-mondtam gyorsan.
-Nincsen semmi baj. Nem zavar. De szeretném ha te is elmondanád miért nem bírod a vért!-mondta mosolyogva.-És amúgy ihatok csak nem sokat.
-Aha értem. Szóval én azért nem bírom a vért mert..................

~Püm püm~

Óh istenem emberek! Köszönöm már majdnem 500 oldalmegjelenítés amit csakis nektek, az olvvasóimnak köszönhetek! Szóval köszönöm szépen nagyon! Szeretlek titeket! :DD <3 <3 <3

~5. rész~

Remélem tetszeni fog! :)))

Anne szemszöge:

Nem hittem a szememnek az apám épp felpofozta  bátyám.

-Apa mi jó büdös fenét csinálsz?-kérdeztem idegesen és odarohantam a bátyámhoz. Igen elszállt minden dühöm és utálatom amit írántuk éreztem és könnyes volt a szemem.- Apa te ittál?-kérdeztem tőle és Liam futott le a lépcsőn majd az összetörött vázákat látta meg először.

-Jól vagy?-kérdezte tőlem én meg bólintottam és taszigáltam kifelé apámat a házamból mert amikor iszik akkor mindig megüt valakit aki most a bátyám volt.

-Segítenél?-nézek hátra Liam-re aki a bátyám mellett áll majd felkapja a fejét arra hogy szólok neki és segít kitolni apám az ajtón.-Köszi!-mosolygok rá mikor a kapumon kívülre toltuk és mentünk be a házba a bátyámhoz.- Jól vagy?-futok hozzá és hozok neki egy vizes zsepit mert vérzett az orra és megöleltem.

-Igen köszi Hugi jól.-mosolyog és az orrához szorítja a zsepit és átölel, megpuszilja a buksim.

-Én ezt feltakarítom.-mondom és kihozom a seprűt a konyhából.-Liam beszélhetünk?-kérdezem mielőtt elkezdenék takarítani.

Liam szemszöge:

-Persze.-nézek rá majd bemegyünk az egyik vendégszobába.

-Sajnálom ezt az egészet! Nem hittem volna, hogy az apám iszik még valaha és megüt bárkit is.-hadarta, én megfogtam a vállát.

-Semmi baj csak ne hadarj.-mosolygok rá.
-Bocsi!-nevet majd rám mosolyog.
Aranyos lány megfogott benne valami. Különleges és látom sok szeretet van benne és Ő is sok szeretetre vágyik.
-Liam itt vagy?-kérdezi és a kezét lengeti előttem én pedig megrázom erre a fejem.
-Itt bocsi!-nevetek halkan és visszamegyünk a nappaliba a bátyjához aki a kanapén ül.
-Szóval ki is vagy te?-kérdezte a bátyja és végigmért.
-Liam Payne.-mosolygok és a kezem nyújtom felé ő pedig elfogadta.
-Chuck. Hugi ő a pasid?-fordult Anne-hez aki láthatólag zavarba jött a kérdéstől és ez tetszett.
-Nem nem a pasim.-mondta pirosan és felfutott a szobájába.
Anne szemszöge:
Nemár  Chuck nagyon zavarba tud hozni az ilyen kérdésekkel. De nem baj. Óóh tényleg fel kéne öltöznöm. Óh ez tökéletes:

Pont amikor öltöztem Liam benyitott.

-Úh bassza meg bocsi!-mondja és gyorsan kifordul a szobámból én még pár másodpercig magam előtt tartom a kezem majd tovább öltözök.

-Te jó fiú gyere csak ide!-kiáltom nevetve Liamnek aki a nappaliba beszélget a bátyámmal beszélget, amikor odaérek hozzájuk gyengén nyakon vágom.

-Héé ezt miért kaptam?-néz rám nevetve és a tarkóját dörzsöli én meg csak röhögök.

-Azért mert benyitottál rám.-nevetek hangosan, bátyám döbbenten figyelte a beszélgetést.

-Vává várj!-habogta a bátyám.-Ki nyitott be rád és mikor?

-Liam és most. Bocsi husi.-nevetek és nyomok egy puszit a bátyám fejére majd kiszambáztam a konyhába és ittam egy pohár juice-t.-Úúúúh csokis süti.-kiáltok csillogó szemmel erre:

-Igaz igaz ehetek belőle!-csorgatom a nyálam és csillogó szemekkel nézek ki a fiúkra.

-Igen Hugi ehetsz de hagyj nekünk is.-nevet a bátyám én pedig berohanok és két pofára tömöm magamba.

Hopp nekik is hagyni kell. Gyorsan kirohantam a nappaliba hogy nekik is maradjon.

-Hát mondhatom szép Hugi. Benyomtál ötöt.-nevet rajtam én meg lerakom elé a sütit és kinyújtom a nyelvem.

-Örülj hogy hagytam neked.-nevetek Liam pedig a hasát fogva röhög rajtunk.

-Te csak ne röhögj!-nevetek és hozzá vágok egy párnát.

-Naa!-kuncog én meg eszek még egy sütit.

-Na jó Hugi elég lesz már!-nevet a bátyám.

Liam-nek csörög a telefonja. Felveszi, én odapattogok és felveszem az újságot amiben ez áll.......

~Köszönet nyilvánítás~

Óh emberek köszönöm már 400-on felül van a látogatottság bár örülnék egy-két kominak! :)))) De köszönöm *--------* <333

~Csak úgy~

Sziasztok! Csak annyit szerettem volna hogy 300-nál több oldalmegjelenítés! Nagyon KÖSZÖNÖM! :)))) <33333 Szeretem minden olvasómat! :))) <333333333333

~3. rész~

Anne szemszöge:
Sam várt rám és épp a laptopom nyomkodta és valami számot hallgatott rajta.
-Szia Sam!-kiabáltam és a nyakába ugrottam és ránéztem a monitorra.-Mit hallgatsz?-mosolyogtam rá.
-Neked is szia.-morogta.-Bocsi hogy hozzá nyúltam de már hiányom van a zenét illetően!-nevet és én elengedem majd mellé ülök és a zenét hallgatom.
-Ez az amit Tony utál?-nevetek és a zenére ingatom a fejem és közbe a klipjét nézem és megakad a szemem egy személyen.-Az ki?-mutatok zavartan a képernyőre.
-Liam Payne. Született: Liam James Payne. Becenév: Daddy Direction. Születési hely: Wolwerhampton. Születési idő:1993. augusztus 29.. Szemszín: sötétbarna. Hajszín: barna. Édesanyja: Karen Payne. Édesapja: Geoff Payne. Testvérei: Ruth és Nicola Payne.-sorolta a barátnőm az anyakönyvbe illő adatokat.- És szívdöglesztően helyes.-sóhajtott a végén és elidőzött egy kicsit majd megrázta a fejét és rám nézett.- De miért?-kérdezte értetlenül és az arcomat fürkészte amin enyhe pír jelent meg a délelőtt történtek miatt.- Úhhhh na mondd már mi történt.- nyaggatott mire csak sóhajtottam és ránéztem, összeszedtem a gondolataim.
-Szóval..... Be voltam lőve és tudod a szokásos elájultam és blablabla.-mondtam és fecsegő mozdulatokat csináltam a kezemmel.
-A lényeg?-sürgetett és kíváncsian nézett.
-Szóval a lényeg hogy a haverjaival megtalált ott a háza környékén egy sikátorba és hazavitt magához, a haverjának a barátnője meg átöltöztetett és hát délelőtt egy bugyiba és egy ingbe voltam nála és nagyon kedves volt velem és hát....-sóhajtottam és elmosolyodtam.
- Hűűűűűű.-mosolygott rám.-És hát?-kérdezte és engem nézett én pedig a képernyőt bámultam ahol meg volt állítva a zene.
- Hát számot cseréltünk és azt mondta hogy majd találkozunk.-suttogtam és eltakartam az arcom mert tudtam hogy vörös.
-Úristen!-kiabált és elkezdett ugrálni az ágyon én meg csak röhögtem rajta.- Úristen!-kiabált mire Chuck rohant fel a szobámba.
-Minden oké?-kérdezte, Sam azonnal visszavágta magát az ágyra és hülyén vigyorgott én meg bólintottam egyet és ezzel el is intéztem.
-Te szentséges szűz anyám!-mondja izgatottan, én meg csak fejfogva röhögök rajta.-Te ismered Liam Payne-t! Te jó ég!-kuncogott és nekem dőlt.
-Mi ebben a nagy szám?-nevetek hangosan és őt nézem.
-Az hogy ÉN hatalmas rajongójuk vagyok!-kiabált mint egy őrült és mutogatott magára.
-Mármint kiknek?-nevettem rajta és megfogtam a vállát hogy nyugodjon le.
-Hát a ONE DIRECTION-nak!-emelte ki a szót és a levegőbe firkantotta a kezével.
-De én csak Liam-et ismerem.-mondtam ki a tényt amitől barátnőm lefagyott.
-Nekem az is elég.-mondta és rám mosolyogott.-De na és tetszik neked?-kérdezte mire egy kicsit elpirultam.
-Hát nagyon kedves meg aranyos és hát jó lenne ha tetszenék neki, de úgyse mert hát én meg ő két külön világ vagyunk.-sóhajtottam szomorúan.
-Na jó figyi még azt is tudnod kell hogy neki nem számít az ha nem vagy gazdag, ő nagyon kedves fiú hatalmas szívvel és soha nem csalna meg.-mondta és megölelt én pedig visszaöleltem.
-Ha te mondod.-mondtam és egy halvány mosolyt erőltettem magamra.
Sam előszedett valamit a táskájából és meglengette előttem....

Lehet hogy kicsit rövid de jó lenne egy pár feliratkozó és komi! :)))

Sziasztok!

Hali! Olyan hálás vagyok! Óh köszönöm 200-on felüli oldalmegjelenítés köszönöm! :)) :* <333

Halihó!

Fent vagyok bloglovinon is ha valakit érdekel kövessen! :)))) 

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/10775205/?claim=kyv5cu7dj5y">Follow my blog with Bloglovin</a>

Ez vagyok én : http://www.bloglovin.com/fabianamindak5 :))))

~2 rész~

Liam szemszöge: 

-20!-mosolyogtam és megettem a kaját- És honnan jöttél? Mindig itt éltél Londonba?-kérdeztem és bevittem a tányéromat a konyhába majd visszaültem.

-Igazából Cardiff-ből jöttem! Az úgy volt hogy ott születtem és onnan kötöztünk anyukámmal és a bá-bá...-vett egy nagy levegőt-Chuckkal.-mondta de már nem mosolygott ezért mondtam egy viccet mire elnevette magát.

-Nagyon szép a mosolyod.-mosolyogtam én is.

Anne szemszöge:

Elpirultam, ezért a tenyerembe temettem az arcom. Miért ilyen kedves velem? Ez a kérdés kavarog bennem.

-Na és te? Te mindig itt laktál?-mosolyogtam rá és az arcát fürkésztem.

-Wolverhamptonból jöttem. Amikor változás történt az életembe, úgymond híres lettem akkor költöztem ide!-mosolygott kedvesen.

-És te öhm... gazdag vagy? -kérdeztem kínosan

-Nem szeretem ha azt mondják rám hogy gazdag. Gyakorlatilag az vagyok de nem költök sokat.-nevetett. 

De aranyos. Hű mi van velem?

-Ühüm értem!-mosolyogtam és megettem a kaját.-Köszi finom volt!-mosolyogtam rá.

-Komolyan? Én nem nagyon tudok főzni!-nevetett és elvette előlem a tányért és bevitte a konyhába.

-Komolyan!-mosolyogtam rá mikor visszaült.-És Wolwerhampton szép város?- mosolyogtam.

-Igen nagyon szép! Szerettem ott lakni de London valahogy nagyobb és jobban csábított.-nevetett fel.- Cardiff milyen hely?-mosolygott rám olyan mosollyal amitől azt hittem ott elolvadok.

-Öhm... Nagyon szép!-mosolyogtam.
Cardiff:

-Liam sajnálom de nekem haza kell mennem!-mondtam szomorúan és felálltam az asztaltól.

-Kérlek ne menj még!-mondta és ő is felpattant.-Akkor legalább hadd adjam meg a számom! Szükség esetére.-kacsintott rám és a kezét nyújtotta gondolom a telefonomért, ezért odaadtam neki és én is elkértem a telóját, beírtam a számom.

-Tessék!-mosolyogtam és átnyújtottam neki a telóját.-Na akkor én megyek is!- álltam a lábfejemről a sarkamra és odamentem a cipőmhöz, felhúztam és éreztem hogy Liam odaállt mellém és engem nézett.

-Hát akkor szia!-mondta kissé szomorkásan mire én is elszomorodtam, és egyszer csak azt éreztem hogy két erős kar ölel át és simogatta a hátam,de nem tudtam megállni hogy vissza ne öleljem és azt hittem a szívem majd kiugrik a helyéről, de éreztem hogy neki is.

-Szia Liam!-intettem mosolyogva de legbelül szomorú voltam.

-Szia Anne! Remélem talákozunk még!-mosolygott rám kedvesen és kinyitotta nekem az ajtót.

-Én is!-mosolyogtam rá majd kiléptem az ajtón, elsétáltam a kapuig és amint kiléptem több száz újságíró lepett el és kérdezgettek tőlem, ezért visszarohantam a házhoz és reméletem , hogy Liam még nem zárta be az ajtót és Hála Istennek nem ezért gyorsan bevágódtam és egyenesen beleestem Liambe.

-Anne?-kédezte felhúzva a szemöldökét erre gyorsan felnéztem rá.

-Öhmm szia újra!-nevettem fel.

-Hogyhogy? Még el se mentél?-kérdezte gyorsan és megtámasztott a derekamnál hogy el ne essek.

-Öhm hát tudod az úgy volt hogy ahogy kiléptem az utcára kismillió újságíró ugrott elém és kérdezgettek és soha nem voltam valami népszerű inkább visszahúzódó!-mondtam neki és próbáltam megállni a lábamon de jó hogy tartott mert nem nagyon sikerült, de végül segített leülni a kanapéra és leült mellém.

-És jól vagy?-kérdezte és az aggódást láttam a szemébe de nem nagyon foglalkoztam vele.

-Igen köszi jól vagyok! De mikor fognak elmenni mert tényleg haza kéne mennem?-kérdeztem és reméltem hogy Liam kitalál valamit.

-Tudod mit! Hazaviszlek kocsival kimegyünk a hátsóajtón felveszed az egyik pulcsimat és vollá megoldva!-mosolygott rám mire én is elmosolyodtam.

-Köszönöm!-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára, majd felnéztem rá és láttam hogy teli szájjal vigyorog.-Öhmm bocsi nem akartam!-motyogtam lányos zavaromba és éreztem ahogy rákvörös leszek.

-Nem baj!-mosolygott rám és felsietett a szobájába és egy pulcsival tért vissza amit odaadott nekem és felsegített a kanapéról, majd feladta rám a pulcsit és kimentünk a hátsó ajtón és beültünk a kocsijába.

-Nagyon szép kocsi!-mosolyogtam rá mikor beindította a kocsit.

-Köszi!-nevetett fel és kihajtott a kapun.- Merre laksz?

-mosolygott rám, én elmondtam a címet és arrafelé mentünk, útközbe sokat beszélgettünk, mikor odaértünk elkísért a bejáratig és ott megölelt én meg megpusziltam, köszönés után bementem a házamba és ekkor jött a nap "csúcspontja".

-Hol voltál?-kérdezte köszönés nélkül az apám mire én csak egy morcos pofát vágtam és felakartam baktatni a szobámba de apám megállított.-Hol voltál?-kérdezte még egyszer és felsóhajtottam. 

-Sehol Marcel.-szólítottam a nevén mert képtelen vagyok apának szólítani.

-Válaszolj Anne!-szólt rám.

-Egy barátomnál.-mondtam mire ő felsóhajtott és elengedett ezért gyorsan felfutottam a szobámba ahol valaki várt rám..........

Na hát akkor itt lenne ez remélem tetszik kérlek kommentáljátok ha jónak találjátok! :)))) 

~1 rész~

Tümtürüm! Itt lenne az első rész remélem tetszeni fog! :)

Anne szemszöge:

 Ma is a drog. Már megint! Tudom hogy le kéne tennem de nem bírom megállni! Olyan mintha nem ehetnél csokit vagy gumicukrot! Nekem ez olyan. Ez azóta tart mióta apámék feltűntek az életetmbe! Az apám elhagyott kiskoromba, a bátyámba meg hatalmasat csalódtam és elköltöztem ide:Londonba.

Nagyon szeretek itt élni! De ez megváltozott az érkezésük óta! A szürke londoni napok még szürkébbek és komorabbak lettek. Lépteket hallok a lépcső felől.

-Anne!-kiabált a bátyám Chuck-

-Igen Chuck?-kérdeztem mikor benyitott a szobámba és a nevére elhúztam a számat-

-Apával elmegyünk a boltba! Ne csinálj hülyeséget!-tette fel a mutatóujját majd kiment a szobámból-

Végre! Akkor eltudok menni a mai adagomért Tonyhoz! Ő a legjobb barátom de eddig nem tudtam arról hogy drogot is árul! Hallottam ahogy elindul a kocsi majd mikor elhajtott a kocsi, leszaladtam a földszintre, felvettem a cipőmet és elindultam Tonyhoz. Tulajdonképpen hamar odaértem mert 2 utcányira lakik tőlem.

-Szia Tony!-ordibáltam mikor beléptem a házba-

-Szia Anne!-mosolyog rám és megölelt majd a kezembe nyomta a pirulákat-

-Köszi!-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára majd beköszöntem a húgának Samnek-

-Szia Sam!-mosolyogtam és leültem az ágyára, de úgy láttam már bevette a mai adagját szóval bevolt már eléggé lőve ezért nem is zavartam.-

Miután kiléptem az ajtón bevettem a pirulát és lenyeltem, és a kedvenc szórakozásomat csináltam:elmentem a gazdag környékre ahol gyönyörű házak voltak.

Természetesen itt is vannak sikátorok tehát bementem az egyikbe mert tudtam hogy nemsokára kiájulok a cucctól ezért leültem és hagytam hogy magába kerítsen az a "csodálatos" érzés mikor elájulsz.És képszakadás.

Egy ismeretlen szobába ébredtem és nem tudtam hol vagyok de a takarónak nagyon jó illata volt. Rávettem magam hogy kiszálljak az ágyból de nem a saját ruhámba voltam, hanem egy ingbe és egy bugyiba. Najó ez kezd fura lenni. Lassan lesétáltam a lépcsőn és próbáltam kiabálni de csak ez lett belőle:

-Hahó?-kérdeztem erőtlen hangomon mire egy nagyon helyes fiú sétált ki a konyhából gondolom.-

-Szia!-köszönt nekem az ismeretlen fiú majd a kezét nyújtotta-Liam Payne!

-Szia!-köszöntem én is illedelmesen és bemutatkoztam-Anne Morisson!-mosolyogtam mire ő megrázta a kezünket.-Hogy kerültem ide Liam?-kérdeztem a bemutatkozás után és leültem a kanapéra mire ő is leült mellém.

-Öhm.. Hát az úgy volt hogy sétáltam az utcán és láttam hogy te bent fekszel a sikátorba ájultan szóval a haverjaimmal idehoztunk!-mondta és rám mosolygott mire én is elmosolyodtam. Hű milyen szép a mosolya!

-És hogy került rám ez?-kérdeztem és meghúzgáltam az inget, éreztem ahogy elpirulok egy kicsit ezért lehajtottam a fejem.

-Hát öhm...-a hajam mögül láttam ahogy vakargatja a tarkóját és egy picit bevörösödik az arca.-A haverom barátnője adta rád!-nevetett fel.-Bocsáss meg hogy megkérdezem de mit kerestél a sikátorba?-kérdezte tőlem felhúzott szemöldökkel.

-Hát tudod az hosszú történet és most nincs kedvem el mondani!-mondtam és megkordult a gyomrom és ezt ő is észervette.

-Éhes vagy?-kérdezte mosolyogva mire csak bólintottam-Mindjárt kész a kaja!-mosolygott rám és én viszonoztam.-Felmehetsz lezuhanyozni ha szeretnél!-mosolygott és felállt, felhúzott engem is és felkísért a fürdőig majd adott egy törölközőt és visszament a konyhába.

Gyorsan bementem a fürdőbe, leöltöztem és beálltam a zuhany alá.

Liam szemszöge:

Nagyon csinos és szép lány. És kedves is. Csörgött az időzítő hogy szedjem ki a kaját a sütőből és ezzel egy időben Anne jött le a konyhába.

-Segítsek?-mosolygott rám mire megráztam a fejem és kiszedtem a kaját.

-Ülj le nyugodtan az asztalhoz megoldom!-nevettem a saját szerencsétlenkedésemen majd kivittem neki a kaját.-Tessék!-mosolyogtam és leültem vele szembe.-Szóval hány éves is vagy?-mosolyogtam és bekaptam egy falatot.

-19. -mosolyogott.-Na és te?-kérdezte tőlem.........

Na ennyi lenne az első rész! Remélem tetszik! Tudom nem valami izgalmas de megteszi! :))) 

~Bejelentés~

Holnap hoznám az első részt ha valakit érdekelne! Lécci írjatok megjegyzést ha érdekel! Köszi! :)))

~Szereplők 3~

Este van már de ezt megint elfelejtettem!

Tony Matthews:

Samantha Matthews:

Ők voltak a plusz szereplők! :)))) 

~Szereplők 2~

Liam Payne:

Chuk Morisson:

Marcel Morisson:

Harry Styles:

Niall Horan:

Zayn Malik:

Louis Tomlinson:

~Szereplők~

Hihi! Bocsi erről elfelejtkeztem! xDDD

Anne Greta Morisson:

~Prológus~

Sziasztok ez lenne a prológus! Nagyon remélem hogy tetszeni fog! :)))) 

Sziasztok! Anne Greta Morisson lennék! Az életem fenekestül felfordult!Szó szerint 180° fordulatot vett rossz irányba! Mert megjelent az a két személy az életembe akiket nem vártam! De aztán találkoztam azzal a személlyel akitől megváltozott az életem! Segített átvészelni az életem legnehezebb pontján! Csak annyi a baj vele hogy híres de ezen is átvészelünk valahogy! Bár nekem nem nagyon tetszik ez a paparazzi mindenhol mert én mindig is visszahúzódóbb voltam! 

Nagyon remélem hogy tetszik a prológus! Nemsokára hozom az első részt! :)))