~20. rész~

A pasit bámulom, a sírás kerülget és futnom kéne, de nem tudok. 'Segítség!' ordibál a belső hangom. Körbenézek a szobában, minden csupa vér, Amy, Chuck, Sam, Liam és Harry holtteste fekszik az ajtó előtt. Felsikítok és a szemeből előtörnek a sós könnycseppek, amilyen gyorsan csak bírok egy szobába szaladok.
-Gyere elő Anne! Hol bújkálsz?-kérdezgeti édes hangon. A kezemet a számra tapasztom, hogy ne adjak ki hangot, mert zokogok, de hirtelen benyit a búvóhelyemre, még beljebb bújok a sarokba, de fél perc múlva ott áll előttem, sikítok egyet és............ Felkeltem. Szembe találtam magam a plafonnal, dübörgésekkel lentről. Azzonnal felálltam, a könnyek folytak az arcomon, lerohantam a nappaliba, meglepő módon Liam itt volt, én meg azonnal hozzá futottam és szorosan az ölelésébe bújtam. Az arcom a mellkasába fúrtam, a szívem össze volt szorulva és csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt itt lesz a srác és megöl mindegyikünket. Halványan hallottam, ahogy Liam kérdezgeti, hogy:
-Mi a baj?-mormogja és a hátam simogatja, miközben próbálok megnyugodni az érintése alatt.
-Ro-rosszat ál-álmodtam.-dadogom halkam, mert egész testemben remegek.
-Semmi baj Édesem. Vége van.-nyugtatott a mély hangján, amitől csillapodott a sírásom és a remegésem is. Kis lépésekkel a kanapéhoz mentünk, Liam leült, közben húzott magával és belehuppantam az ölébe. Védelmező karjai átölelték enyhén remegő testem. A levegőt szaggatottan vettem és hallgattam Liam szívverését ami közvetlenül a fülembe dobolt.
-Védj meg!-kértem halkan pár perc után, amikor már a könnyeim elapadtak.
-Kitől Szerelmem?-kérdezte aggódva.
-Attól a fiútól, akinél kés volt.-motyogom.
-Meséld el az egészet, ha képes vagy rá.-kéri halkan.
-Veszekedtünk.....-mondom és folytatni akarom, de Liam közbe vág.
-Azt nem álmodtad.-szól halkan.
-Akkor kezdem előről. Fent feküdtem a szobámba magamba és gondolom elaludtam. Az álmomba, kimásztam az ágyból, este 11-kor és lejöttem ide, a nappaliba. A kanapén ült egy fiú, aki azt mondta Chuck barátja, majd felállt, felkapcsolt a villanyt és előrántott egy nagyon nagy kést. Távolodtam tőle, de ő egyre csak közeledett és mikor a bejárati ajtóhoz néztem menekülés céljából ott feküdt:Amy, Sam, Chuck, Harry és t-te is, ho-hol-holtan.-remegek meg és közelebb bújok Liamhez.-Sikítottam egyet majd felszaladtam egy szobába és elbújtam az egyik sarokba, de meg talált, sikítottam megint, de itt felébredtem.-mondom el a végét is.
-Kicsim! Ugye tudod, hogy ez csak egy nagyon, nagyon rossz álom volt és ilyen soha nem fog megtörténni, mert itt leszek, hogy megvédjelek és téged senki se bánthat?!-néz engem, én felnézek rá és egy apró mosolyt eresztek felé.
-Tudom.-bólintok halvány mosollyal, majd oda hajolok hozzá, de ő gyorsabb nálam és megcsókol.
Visszacsókolom és közelebb furakodom hozzá, a csók vége után láttam a szemem sarkából, hogy mindenki leült Chuck és Sam mellénk, a többiek meg körénk. Felnézek Chuckra és rámosolygok, majd egy kicsit kinyújtóztatom a végtagjaim, de miközben nyújtom ki a kezem orrba vágom Liamet.
-Bazd meg!-kap az orrához nevetve. Ránêzek és felröhögök. Nevetve leveszem a kezét az orráról majd egy puszit nyomok rá.
-Bocsi!-kuncogok halkan, körülöttünk az emberek fellélegeztek, mikor nevettem, feléjük fordultam majd kimásztam Liam öléből.
-Szóval van valami kaja?-kérdezem mosolyogva.
-Visszatért!-nevet Liam, kinyújtom rá a nyelvem majd a konyhába megyek.
-Igen csinálhatsz szendvicset mindenkinek!-nevet Amy.
-Ajj. Legyen!-kuncogok és előveszem, ami kell és csinálok egy halom szendvicset, ők meg halkan sutyorognak a nappaliba. Sam jött be segíteni, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy rólam beszélnek, de biztosra tudom. Az a pasi amelyik abban a tévhitben él, hogy a szőke hajú lányok buták, ki kell ábrándítsam, mert nem mind buta. Ez a skatulya amibe beraknak minket nem túl hízelgő. Sőt egyszerűen utálom!
-Föld hívja Annet!-szólít meg Sam.
-Óh persze figyelek!-mosolygok rá.
-Azt mondtam, hogy Harry ma elvisz vacsorázni!-mosolyog rám büszkén.
-Szuper!-mosolygok rá.
-Szuper? Ennyi?-néz rám kérdőn.
-Igen. Ennyi. Sam! Ha már régebb óta lesztek együtt hidd el a kettesben töltött időt jobban fogjátok értékelni!-mosolygok rá.
-Lehet.-mondja elgondolkozva.
-Biztos!-nyugtázom egy fejbólintással, lassan mindenki beszivárgott a konyhába, Liam odajött hozzám, átölelte az egyik kezével a derekam, belepuszilt a hajamba és rám nézett.
-Nem akarok nélküled menni Milánóba!-pillantok fel rá.
-Meglátom mit tehetek az ügy érdekébe.-kacsint rám, szembefordulok vele és elnevetem magam.
-Ez mennyire cuki!-kuncogok.-Csináld mégegyszer!-tapsikolok mint egy kisgyerek, ő pedig megrázza a fejét nevetve.
-Nem!-nevet és engem ölel. Még mindig tapsikolok, de szerintem már megunja mert újra rámkacsint, amitől hangosabban nevetek.
-Könyörgöm ne nevessetek már, hanem egyetek!-mondja Amy, de felnevet. Amyvel egy időben Chuck is röhögve rázza a fejét rajtunk, Sam és Harry pedig már jóval ezelőtt nevettek. Úgy látszik a nevetés ragadós.
-Csssss! Hallottam valamit!-fogja be Liam a szám, megnyalom a tenyerét, de nem veszi le a kezét, hanem a hajam eltűri a fülem mögül majd megszívja a bőröm finoman. Mindenki fülel, de semmit nem hall. Elfutok Liam elől a nappaliba, elbújok, Liam utánam, de nem talál. Mikor háttal áll nekem kiszaladok a kertbe. Ő is fut utánam, mikor elkap felvesz az ölébe majd a vállára rak.
-Tegyél le!-püfölöm az öklömmel a hátát és próbálok rugdalózni de lefogja a lábam és belemarkol a combomba. Felnyögök egyet meglepetésembe és Liam felé fordulok.
-Nem! Ez a büntetésed, amiért elfutottál előlem!-nevet halkan és hátranéz rám, majd elvigyorodik.
-Liam!-szólok rá, de a fenekembe markol ami szintén nyögésre késztet.-Te ezt élvezed?-kérdezem hitetlenkedve, ő bólogat majd újra a fenekembe markol, mielőtt bármilyen hang ki tudna jönni a számon belépünk a házba. Pontosabban a konyhába. Liam felültet a konyhapultra, a lábaim közé áll és a nyakam csókolgatja.
-Liam........ Fejezd....be.... Kérlek......-sóhajtozok sűrűn, közelebb húz magához, a medencém a hasánál van, a lábammal kapálózok, de megfogja és a dereka köré csavarja őket.
-Biztos ezt szeretnéd?-suttogja a fülembe és a testem önálló életre kel, így megrázom a fejem. Szent szar! Most megadtam neki az esélyt, hogy a konyhapulton csináljuk. Nem valami előnyös dolog.
-Anne!-kiabál Chuck, Liam elhúzódik a nyakamtól majd rám kacsint , én meg próbálom a légzésem normálisba àllítani.
-Igen?-csiripelek és a lábam leveszem Liam derekáról.
-Amy-vel elmegyünk vásárolni ezt-azt, meg elmegyünk a lakására, elhozzuk a cuccait. Amúgy nem is mondtam! A ház mostmár a tiéd és a Sam-é. Összeköltözünk!-mondja büszkén és bepillant ránk majd elkerekedik a szeme.
-Értem!-köszörülöm meg a torkom és rámosolygok.-Ez szuper!-vigyorgok rá.
-Remélem nem baj, hogy ellopom tőled!-szedegeti a cuccait Amy.
-Ugyan dehogy. Nagyon örülök nektek!-mondom mosolyogva, Chuck inkább kifordul a konyhából.
-Na mi mentünk!-kiabál vissza és hallom, hogy becsukják az ajtót.-Óh és védekezzetek!-nyitja ki az ajtót újra, hogy visszakiabálhasson.
-Nem vagy vicces!-kiabálok utána.-Csak mi vagyunk?-kérdezem Liamtől.
-Szerintem igen! Harry említette, hogy Sam ma találkozni fog Gemm-el meg az anyukájával, szóval gondolom már elmentek!-mosolyog rám.
-Vegyél le a pultról! Nem akarom, hogy itt csináljuk!-nézek rá édesen. Felemel a fenekemnél fogva, a lábaim a csípője köré tekerem, majd a hajánál fogva magamhoz húzom és megcsókolom. Csók közben kisétál velem, a nappali falánák nyom és a nyelve az utat keresi a számba.
-Várj!- szólok halkan hozzá, a lábammal rugdalózok, hogy tegyen le, lerak, bezárom kulcsra az ajtót,  mihelyt visszamennék hozzá megcsörren a telefonja. Lebiggyesztem az ajkaim, ő sóhajt egyet majd a zsebébe nyúl, kiveszi a csörgő telefont majd a füléhez emeli.
-Szia Anyu!-pillant rám, kuncogok egy kicsit és őt nézem.-Igen Anyu jól vagyok. Igen Anne is jól van. Igen. Persze. Anya! Nem. Most? Komolyan? 1 óra? Fél? Legyen 1. Igen. Ott leszek. Persze. Igen, oké szia. Én is szeretlek.-mondja sorba a mondatokat én meg csak őt figyelem és a száját, mikor lerakja a szemeibe pillantok.
-Hova kell menned 1 óra múlva?-kérdezek rá.
-Anyáékért a reptérre, mert nyaralni voltak és gondolták akkor, ha úgy is Londonba szállnak le beugranak hozzánk.-mosolyog rám, odafutok felé és az ölébe ugrok.-De még 1 öráig vásárolnak úgyhogy van időnk.-vigyorodik el, mire megcsókolom.
-Csak 1 óra?-nevetek fel.
-Igen.-nevet.
-De ha nálad alszanak haza kell menned!-húzom el a szám.
-Anyáék feltalálják magukat a lakásomba, nem egyszer jártak ott.
-De úgy illik, hogy hazamész!-szólok rá.
-Megértik ha veled akarok lenni, mert holnap mész!-néz a szemeimbe.
-Ahogy gondolod! De először hozd őket hozzám, mert míg elhozod őket a londoni csúcsforgalomba vagy 2 óra én meg addig főzőcskézek valamit!-mosolygok rá, felmegy velem az ölében a szobámba majd lefektet az ágyra és a nyakam csókolgatja.
-Rendben Szerelmem!-mondja édesen a fülembe majd lehúzza a felsőm.
-Haragszkm rád emlékszel?!-kérdem elhaló hangon.
-Nem igazán rémlik.-csókolja meg a mellem közti részt, ahol nem fedi a melltartóm.
-Pedig kéne!-nyögök fel, mikor kezét a nadrágomba majd a bugyimba csúsztatja.
-Most beszélgetünk vagy mást csinálunk?-kérdezi és felpillant rám.
-Beszélgetünk!-vigyorodok el, de lefagy a képemről a mosoly, mikor megérzem Liam ujját a középpontomnál.
-Szerintem mást csinálunk!-suttogja a hasam aljába, ami bizseregni kezd. Lerántja a nadrágom gyorsan, de próbálok hamarabb reagálni, ezért a hátára fordítom és az ágyéka felé ülök közvetlenül majd végighúzom rajta a fenekem. Liam felnyög, a szemeit behunyja és egy kicsit szétnyílik a szája. Rohadt szexi és csak az enyém és azt teszek vele amit akarok. Megcirógatom az állát, kibújtatom a pólójából és édes csókokat hagyok a nyakától a nadrágjáig. Szerencse, hogy nem hord övet, mert azzal tuti bénáznék. Lejebb ülök a combjára, kigombolom a nadrágját, lehúzom a cipzárt és nagyon, nagyon lassan leszedem mindkét lábáról a farmert.
-Anne! Siess!-szól rám és igaza van. Nem kéne játszadoznom mert fogy az időnk. Gyorsan visszaülök az eredeti helyemre, majd a csípőm mozgatom kör-körösen, míg a remegő kezeimmel egy védekezési eszköz után kutatok a fiókomba. Hamar találok egyet, megint hátrébb ülök és mostmár sokkal mohóbban húzom le a boxerjét, de közben nyögdécselek, mert ujja felfedezi az alsó tájaimat. A számmal kibontom a zacsit, Liam feljebb ül én pedig teszem a dolgom majd lassan ráereszkedem, miközben a vállaiba kapaszkodom és egy jól eső nyögés csúszik ki mindkettőnk száján, mikor teljesen bennem volt. Megmarkolta a csípőm és elkezdett mozgatni, de azért én is segítettem neki. Az orgazmusunk hangos volt és teljesen kielégítő. Fáradtan hullottam az ölébe és hallgattam a szíve egyenetlen dobogását amit az orgazmus produkált.
-Istenem Liam!-sóhajtok egyet majd felpillantok rá, ő lenéz rám. Az ujjaim kócos hajába vezetem és végigszántok benne.
-Istenem Anne!-sóhajt egyet vigyorogva majd megcsókol és akkor jut eszembe, hogy még mindig teljesen kitölt engem. Csók után megpróbálok felállni, de csak mocorgás lesz belőle. Lepillantok oda ahol összeérünk teljesen, Liak kezeire támaszkodom és álló helyzetbe tornászom magam az ágyon.
-Ne stírölj!-nézek rá.
-Hogy ne stírölhetnék egy ilyen gyönyörű és szexi nőt!-vigyorog az arcomba, én pedig ránézek majd lepattanok az ágyról.
-Óh anyám!-sziszegek.
-Mi van?-néz aggódva.
-Fáj. Ott.-lépegetek lassan és keresek egy szép ruhát majd egy hozzá illő fehérneműt, felöltözök majd Liamre nézek. Engem néz még mindig vigyorogva majd feláll és megcsókol.
-Eszméletlen vagy!-simít végig a derekamon.
-Hazug vagy!-rázom meg a fejem hitetlenkedve, aztán odahúzom magamhoz és egy csókot nyomok a szájára majd rámosolygok és megsimítom az arcát.-Vegyél fel valamit!-szólok rá majd lemegyek a földszintre a konyhába és nézelődök a receptek között, hogy mit főzhetnék. A keresgélés végén tanácstalanul a kócos hajamba túrok majd a hűtő felé veszem az irányt. Meg is kéne fésülködnöm, hogy ne olyan "most szexeltem a fiatokkal" hajam legyen. Liam is lejön, neki is olyan "most szexeltem haja van. Annyira helyes! Nem bírok betelni vele. Édesen rámosolygok majd a fagyasztóban nézelődök.
-Kócos vagy!-nevet a hátam mögül majd az egyik kezével végigsimít a hajamon.
-Most szexeltem hajnak hívják!-nevetek.-Meg kéne fésülködnöm, mielőtt jönnek a szüleid!-nézek rá.-Szeretitek a halat?-mosolygok rá.
-Igen szeretjük!-vigyorodik el majd rám kacsint felül egy székre a pultnál és engem figyel.
-Nem indulsz?-nézek rá felhúzott szemöldökkel.
-Elküldessz?-húzza fel ő is a szemöldökét.
-Nem! Dehogy! Csak kérdeztem!-mosolygok rá édesen, előszedem a fagyasztott cuccokat, meg a krumplit, keresek egy kötényt, gyorsan magamra kötöm és elkezdem hámozni a krumplit. Liam szemét magamon érzem, az arcom kezd pirosabb lenni és felnevetek, majd Liam felé fordulok, aki elkapja a fejét és a kocsikulcsával játszik.
-Tudom, hogy néztél!-húzom össze a szemem és úgy nézek rá.
-Nem néztelek!-nevet fel.
-Jól van James!-figyelem szúrósan, majd elfordulok, tovább csinálom a dolgom, mikor végzek a krumplival felrakom főni, Liam akkor is engem néz, de feltűnően. Úgy csinálok, mintha nem venném észre, csinálom tovább a dolgaim, de Liam egyszer csak elkapja a derekam és magához húz majd megcsókol.
-Nagyon nagyon jól áll a kötény!-vigyorog majd megpuszilja az orrom. -Köszönöm!-mosolygok rá, a fejem a vállára hajtom és megpuszilom a nyakát. Felemelem a karom, megnézem az órámon mennyi az idő majd Liam felé mutatom és megcsókolom. Feláll a csókunk közben, nekem pedig muszáj lábujjhegyre állnom, mivel törpe vagyok. Muszáj ehhez a ruhához magassarkút vennem.
-Mostmár tényleg mennem!-nevet majd megcsókol, kiljebb megy és felveszi a cipőjét, kikísértem az ajtóig aztán megpuszilom az arcát.
-Nem mondom hogy siess, mert nem lesz kész a kaja!-nevetek.
-Fésülködj meg!-nevet és kimegy a kocsihoz, mikor elindul nêzek a kocsi után mosolyogva, utána meg becsukom az ajtót, befordítom egyszer a zárat majd a konyhába szaladok, de mielőtt nekilátnék a főzésnek felfogom a hajam egy hajgumival.
Liam szemszöge:
Anyáékhoz tartok, egy bevásárló utca felé, Anya megírta, hogy melyik üzletben lesznek, mikor megtalálom leparkolok előtte és besietek hozzájuk.
-Anya! Apa!-mosolygok rájuk és átölelem Anyut, két puszit nyomok az arcára majd Aput is megölelem.-Anya te akarsz magassarkút venni?-nézek rá furán majd elnevetem magam.
-Liam James Payne!-szól rám szúrósan.-Nem!-szól nyugodtabban.-Drágám én csak meg akarom lepni Anne-t egy szép cipővel a divatbemutató előtt! Tudom, hogy magassarkút hordd általában. De hogy tud ő járni ezekben?-emel fel egy extra magasat, még mindig nevetek majd rávigyorgok.
-Hát nem kényelemből jár ilyenben, ne aggódj! Azért jár ilyenben, hogy kompenzálja a magasságkülönbségét. A többi modellel szemben ő alacsonyabb, ezért jár sokszor magassarkúban.-mosolygok rá.-Olyan kis alacsony'-nevetek fel.
-Ne nevesd ki a barátnődet!-szól le Anya megint.
-De nagyon szeretem. Szeretem, hogy ilyen pici, cuki és gyönyörű.-mosolygok rá.-Amúgy ha elfogadsz egy tanácsot ne ilyet vegyél neki! Utálja a kígyóbőr mintát, mert az olyan állatkínzós. Sok élénk színű ruhája van és általában ahhoz is színes magassarkúkat vesz fel, de van neki még fekete cipője is. Viszont a napokban azt mondta, hogy látott egy nagyon szép fehér zárt orrú magassarkút, csak nem tudta megvenni, mert nagyon sietett!-mosolygok rájuk.-Szóval annak nagyon örülne!-mondom és Apához fordulok míg Anya keresgél a magassarkúk között, végül megkéri az eladót, hogy segítsen neki, mikor a csaj meglát engem, azt hittem el fog ájulni, mikor ránézek meg eltátja a száját, rávigyorgok, aztán összeszedi magát és Anyára figyel, amennyire tud. Tipikus rajongói reakció. Megmutatja Anyának a fehér magassarkúkat, én is odamegyek hozzá, hogy segítsek neki választani, de Anya már megtalálta a tökéleteset, a lány kért tőlem egy autogrammot és egy képet, utána Anyáékkal mentem fizetni.
-Anya, figyelj kifizetem én!-nézek rá és a hátsó zsebembe nyúlok.
-Ugyan dehogy! Mi akarjuk venni és nem te!-néz rám mosolyogva.
-Rendben!-egyezek bele, ők pedig kifizetik, aztán kimegyünk a kocsihoz, Anya beül mellém előre, haza felé egy hatalmas dugóba keveredünk, így hát Anne-nek tényleg van ideje főzni. Anyáék mindent elmesélnék, ami otthon történt, hogy hogy vannak a nővéreim és, hogy mennyire örülnek, hogy kijöhetnek velem Amerikába. Szeretek velük beszélgetni. Mintha minden a régi lenne. Kb. 2 óra telik el, míg odaérünk, kopogtatok az ajtón, mert mindig bezárja az ajtót.
-Pillanat!-kiabál és hallom, hogy kopognak a sarkai, egyre hangosabban hallom a kopogást majd a kulcs elfordul a zárban és egy mosolygós, kifésült hajú, gyönyörű Anne.
-Karen néni!-mondja mosolyogva és megöleli, Anya is átöleli őt, lepuszizkodnak, majd Apa következik.-Geoff bácsi!-öleli meg őt is és megpuszilja, Anyáék beljebb mennek, engem pedig kézen fog, mikor bementünk Anne előre.
-Tessenek leülni, főztem egy kis vacsorát azonnal hozom! Liam tudnál segíteni?-mosolyog rám és besétál előttem a konyhába én pedig megyek utána, mikor beérek odahúz magához húz és megcsókol. Olyan finom ajkai vannak, mindig muszáj visszacsókolnom, átkarolom törékeny derekát, miután elváltunk felkuncogott.
-Liam bácsi!-vigyorodik el, aztán újra a kezem fogja, míg én felnevetek és magamhoz húzom a derekánál fogva majd megpuszilom a nyakát, ő meg hátranéz rám és megpuszilja az állam. -Vigyük ki a kaját!-vigyorog, majd a kajás tálakhoz lép és megfogja az egyiket és kitipeg vele az asztalhoz, közben riszálja egy kicsit a csípőjét, mert tudja, hogy nézem. Szörnyen szexi! Megfogom a másik tálat, és én is kiviszem, ő megvárja míg én leülök majd ő még hoz ki salátát és leül közém és Anya közé majd megvárja, míg mindenki szed, aztán ő is enni kezd.
-Na és, hogy vagy Drágám? Még mindig nagyon jól nézel ki!-mosolyog rá Anya.
-Óh köszönöm nagyszerűen! Köszönöm Karen néni!-pirul el kissé. Ezt is imádom benne.-És Karen néni meg Geoff bácsi?-kérdez vissza édesen, és rájuk mosolyog.
-Mi is nagyon jól vagyunk! Örülünk, hogy újra láthatjuk Liam-et és téged is! Természetesen az is nagyon jó, hogy kimehetünk Liammel Amerikába. Remélem te is jössz majd ki!-mosolyog rá.
-Hát én is remélem, hogy kijutok! Most kaok egy kis szünetet Milánó után!-mosolyog és rám néz.-Soha nem hagynám ki a szülinapját!-kuncog halkan, nekem pedig a falat a torkomon akad, mert Anne szoknyája felcsúszik egészen a combja felüljéig, viszont ezt csak én láthatom. Anyáék velünk szemben ülnék, nem láthatnák meg sehogy se. Anne észre se veszi én pedig felköhögök, hirtelen mindenki felém kapja a tekintetét.
-Jól vagyok nyugi!-mosolygok és tovább eszem, de kicsit máshol jár az eszem. Körülbelül olyan két és fél órával a vacsora előtt történteken.
-Liam!-szólongat Anya, én pedig most veszem észre, hogy tuti kérdezett valamit, de nem figyeltem.
-Tessék Anya?-kérdezem és rápillantok.
-Azt kérdeztem, hogy lesz-e koncertetek a szülinapodon? Hol jár az eszed kisfiam?-kérdezi meg mégegyszer.
-Anne lábai.........-szólalok meg, de Anne egy hatalmasat rúg a lábamba az asztal alatt, amitől nyomban rájövök, mibe is kezdtem bele. Majdnem azt feleltem Anyának, a hol jár az eszemre, hogy Anne lábai közt. Na akkor kaptam volna. Szerintem Apának leesett a tantusz, mert olyan kikerekedett szemekkel néz rám, hogy még Anya is rákérdez.
-Geoff mi a baj?-kérdezi Apát, de Anne közbeavatkozik.
-Tetszenek még szedni vagy hozhatom a desszertet?-mosolyog rájuk kedvesen, feláll így a szoknyája visszacsúszik a térdéig.
-Nem köszönöm Drágám,nagyon jól főzöl.-mondja Anya és Anne mögé sétál majd elveszi előle a tányért.
-Geoff bácsi?-mosolyog Apára.
-Nem köszönöm Anne én sem kérek többet! Nagyon finom volt!-mosolyog fel rá, Anne előle is elveszi a tányért majd hozzám sétál.
-Liam?-mosolyog, de inkább vicsorog mint mosolyog.
-Köszönöm Édesem nem kérek többet. Mindig lenyűgözöl a főztöddel!-mosolygok rá bocsánatkérően, lehajol elveszi a tányért majd hozzám hajol és úgy tesz mintha megpuszilna.
-Meg foglak verni!-sziszegi a fülembe majd megpuszilja az arcom és még rám mosolyog mielőtt megfordulna.
-Megyek segítek kihozni a desszertet!-mosolyog Anya és feláll.
-Ugyan tessék csak visszaülni!-mosolyog rá Anne.
-Ragaszkodom hozzá!-simítja meg Anya a karját, bemennek a konyhába és gondolom hozzák a desszertet. Úgy érzem Apának lesz egy két szava hozzám.
-Fiam! Örülj, hogy anyád nem érti az ilyet!-néz szigorúan.
-Apa!-nevetek fel.-Oké, tudom elszóltam majdnem magam bocsánat!-mentegetőzöm.
-Szóval már lefeküdtetek?-kérdez rá a nyilvánvaló tényre. Ez nem csak csaj téma. A pasik is szoktak ilyemről beszélni. Főleg apa-fia!
-Nos nem is egyszer!-vigyorodok el.
-Netán kanos vagy fiam?-kérdezi halkan, felröhögök hangosan és bólogatok. Anya és Anne kijönnek és valami receptről beszélgetnek, hogy hogy kell összekeverni és mit.
-Igen! Lisztet cukorral és ööö......-gondolkodik el Anne és elbiggyeszti a száját. Annyira megcsókolnám most azonnal! Lerakja elém és Apa elé a desszertet ami valami süti, közben erősen gondolkodik.
Megkerüli az asztalt, leül mellém majd rám néz.
-Meg fogom nézni a receptet és Liammel elküldöm holnap, mert már fogalmam sincs, hogy mit kell még bele rakni.-mosolyog "Karen nénire", én pedig Apára nézek aki rám mosolyog, Anne már megint keresztbe rakja a lábát és a ruhájának szoknyája újra felcsúszik, elvigyorodok majd felemelem a fejem és mocorgok egy kicsit a székembe, majd elkezdem enni a sütit. Istenem! Mennyire istenien főz az én gyönyörű barátnőm! Semmit nem ront el és mindennek olyan az íze, amilyennek kell, még finomabb is. Felcsörren egy telefon, ami Anne csengőhangját zenéli, ő pedig felpattan a székéből.
-Bocsánat, de ezt muszáj felvennem!-néz bocsánatkérően a szüleimre és kitipeg az étkezőből. Halvány hangokat és sóhajokat hallok a nappaliból majd egy kis járkálást, aztán megint halk hangok, mi pedig halkan beszélgetünk Anyával és Apával. Néhány perc múlva visszasiet a konyhába és aggodalmas arccal pillant fel rám, majd átrendezi az arcát és visszaül az asztalhoz.
-Minden rendben Szerelmem?-kérdezem és felé fordulok.
-Nem igazán. Chuck-ot majdnem elütötte egy autó, eltört a lába és van egy kis agyrázkódása, plusz meg kellett műteni, mert a vállából kitört egy darab.-mondja és sóhajt egyet majd eszik egy darab sütit.
-Be szeretnél menni a kórházba?-kérdezem aggódva.
-Később!-mondja.
-Drágám ugyan! Nyugodtan menj be a kórházba a testvéredhez.-mondják a szüleim.
-De.....-mondaná, de Anya közbevág. -Semmi de! Bemész és punk tum!-zárja rövidre a témát.
-Nos rendben köszönöm, de.....-mondja újra, most én vágok közbe.
-De nem tud Anne vezetni!-mondom és ránézek majd megfogom a kezét.
-Akkor szeretnénk mi is veled menni, már ha nem bánod!-néz rá Apa.
-Nem egyáltalán nem bánom, csak nem tudom, hogy a Bátyám mit szólna ahhoz, hogy ilyen állapotban tetszenének látni!-néz rájuk.
-Addig hazaviszem Anyáékat és visszamegyek érted!-mondom, Anne feláll az asztaltól, mivel közben megettük a desszertet leszedte a tányérokat majd a konyhában pakolgatott valamit, aztán három telerakott tárolódobozzal tér vissza és Anyára néz.
-Pakoltam kaját, tessenek megenni majd!-mosolyog rájuk, majd rám, majd újra visszamegy a konyhába, megeteti Vaníliát majd kijön és rám néz. -Remélem ízlett a vacsora!-néz a szüleimre mosolyogva.
-Igen nagyon finom volt!-mondja Anya és feláll.
-Istenien főzöl Anne!-mosolyog rá Apa, ő is feláll, betolják maguk után a széket, én is felállok és ugyanígy teszek, Anne kinéz az ablakon.
-Tyű! Esik?-fordul felém.
-Azt hiszem igen!-nézek ki az ablakon én is.
-Akkor egy pillanat máris jövök, csak felveszek egy kabátot!-mosolyog és felsiet a szobájába.
-Drágám!-szól Anya.-Kérlek add már át a cipőt a nevünkben, nem akarjuk feltartani Anne-t!-mosolyog rám.
-Rendben!-veszem el Anyától a szatyrot, Anyáék kimennek a kocsihoz és beülnek, kiviszik a cipőt is, én pedig megvárom az én Gyönyörűm.
-Mehetünk?-fogom meg a kezét mikor leért, bólint egyet, de az arca elég sápadt, és a száját is összeszorítja.-Hé minden oké?-kérdezem és közelebb lépek hozzá, de abban a pillanatban telibe hapcizza az arcom. Úgy egy percig lefagyva állok előtte, majd a kezem az arcomhoz emelem és letörlöm.
-Jézus Úristen!-motyogom, Anne elneveti magát majd elszalad egy zsepiért.
-Tessék!-nyújt át egyet nevetve, a másikkal pedig kifújja az orrát.
-Ez kész!-nevetek fel halkan, és letörlöm az arcom.
-Ne haragudj!-nevet és átkarolja a nyakam.
-Nem haragszom, na de ilyet!-nevetek és megcsókolom, aztán megfogja a kezem és kimegyünk a kocsimhoz majd Anna beül Anya mögé hátra.
-Melyik kórházban van?-kérdezem félig hátrafordulva, míg becsatolom magam és ő is ezt teszi, majd elmondja a kórház nevét. Mire odaértünk még az eső is elállt, Anne kiszállt a kocsiból, de előtte elköszönt a szüleimtől, mikor kiszállt az ablakomhoz jön, behajol rajta és egy csókot nyom a számra.
-Majd felhívlak!-mosolyog rám, majd elmegy és átsiet az úttesten, visszainteget még az ajtóból majd figyelem ahogy besétál a kórházba.
Anne szemszöge:
A recepcióhoz megyek majd megkérdezem hol találom Chuckot, a baleseti osztályon van, ami a harmadik emeleten van, de a liftbe pont most tolnak be egy beteget, szóval a lépcsőt választom.
Mire felérek a harmadikra ki vagyok fulladva és a lábam is fáj. De legalább felértem. Pár percig álltam a lépcsőházban pihenés gyanánt, amint a légzésem visszaállt a helyére berobbantam a baleseti osztály folyosójára és az elmondott szoba irányába megyek. A szobában Amy van és Chuck fekszik az ágyon, egy csomó gép pityeg mellette, de beszélgetnek. Kinyitom az ajtót és rájuk nézek.
-Szia Anne!-áll fel Amy egy székből és hozzám jön majd megölel. Átölelem, majd én is egy széket húzok Chuck ágya mellé és őt nézem.
-Mi történt?-fürkészem a szememmel a gipszes lábát és vállát.
-Elütöttek majdnem!-mondja halkan.
-De mégis hogy?-kérdezem kurtán.
-Hát éppen pakoltunk be az új házunkba, mikor kanyarodott egy kocsi, ez meg persze nem látta, a sofőr se látta és bumm! Megtörtént a baj!-magyarázza Amy.
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?-rázom meg a fejem és rá nézek.-Neked is akkor kell összetörnöd magad, mikor otthon se leszek.-mondom halkan, aztán csöndben ülünk, míg a nővér azt nem mondja, hogy ki kell mennünk, mert esti vizit lesz, mi pedig Amyvel kint várakozunk, amikor a folyosón megjelenik Liam. Észre se veszem, hogy odaér mögém, mivel teljesen a gondolataimba mélyedek, ezért ősszerezzenek mikor átölel hátulról.
-Szia Szerelmem!-nézek rá hátra és megpuszilom az arcát.
-Hogy, hogy kint álltok?-kérdezi.
-Vizit van.-mondja Amy.
-Hamar jöttél!-nézek Liamre.
-Tudom. Anyáék mondták, hogy siessek!-mosolyog rám.
-A szüleid annyira aranyosak!-mosolyog rám.
-Valamit oda kell adnom, de majd megteszem kesőbb!-mosolyog rám majd egy puszit ad a számra, én pedig értetlenül nézek fel rá.
-Mindegy!-mosolygok, perceken belül kijött a nővér, de azt mondta csak ketten mehetnek be, azért Amy aranyos volt és kint maradt, de majd mikor mi megyünk ő bejön.
-Hello, hogy vagy haver?-kérdezi és kezet fog Chuckkal majd leül az egyik székbe én pedig helyet foglalok mellette.
-Hát megvagyok!-nevet fel halkan.
-Mi történt?-kérdezi meg ő is.
-Majd elmondom később!-fogom meg Liam kezét és rámosolygok.
-Ugye védekeztetek?-nevet hangosabban és minket néz.
-Istenem!-rázom meg a fejem és lehajtom.
-Nem?-kérdez vissza.
-De, de igen!-nézek rá nagy szemekkel, Liam pedig a tenyerébe röhög. Pár percig, csak csöndben ültünk, na jó nem csendben mert folyamatosan pityegtek azok a gépek, de Chucknak természetesen be kell aludnia. Tipikus. Na jó nem hibáztatom. Halkan felálltunk a székekből, én lehajoltam és adtam neki egy puszit majd kisomfordáltunk.
-Alszik!-mosolygok Amy-re.
-Remek!-mosolyodik el.
-Figyelj esténként majd felhívlak titeket, hogy hogy vagytok! Oké?-mosolygok rá és felé lépek egyet.
-Természetesen!-mosolyog.-Vigyázz magadra Milánóba, sajnálom, hogy nem tudunk elmenni!-ölel meg én pedig visszaölelem.
-Semmi gond!-mosolygok.
-Legyél nagyon szexi!-kacsint rám, miután kiöleltük egymást, felnevetek és adunk egymásnak puszit majd Liam is elköszön Amy-től, egymásba csúsztatom az ujjainkat és kifelé sétálunk a kórházból. Megint lépcsőn megyünk, de a negyedénél meg kell állnunk, mert nagyon fáj a lábam.
-Nagyon fáj?-kérdezi Liam közelebb húzódva hozzám.
-Igen!-topogok egyik lábamról a másikra, Liam azzal a lendülettel felvesz az ölébe én pedig elnevetem magam.- Édes vagy!-kacsintok rá.
-Semmisèg!-mosolyog rám és egy puszit ad az ajkaimra, a lépcső további részén így sétál le velem. A kórházi recepciónál mindenki furán néz ránk, a fiatal kis nővérkék meg irigykedve, én pedig egy nagyszerű mosollyal az arcomon néztem vissza rájuk.

~17.rész~

Liam szemszöge:

Manchesterbe bolyongok a telefonom nélkül reggel fél 11-kor és fogalmam sincs hol a szálloda. Istenem pedig Anne bármikor visszahívhat. Azért aggódok, hogy az apja elment-e hozzá, mert féltem tőle. Mesélt az apjáról és nagyon nem jó ember. Sőt! Hirtelen egy csapat lányt pillantok meg magam előtt.
-Szia Liam!-köszönnek egyszerre.
-Sziasztok!-köszönök vissza nekik.-:-DmosNem tudják hol van az a hotel, amelyikben megszálltunk?-mosolygok rájuk reménykedve.
-De tudjuk. Nagyjából tíz perc séta.-mosolyog egy szőke lány.-De nem ezért jöttünk.-nevet fel.
-Persze, hogy nem. Gondoltan.-mosolygok, a hangom kissé gúnyos és normális esetben forgatnám a szemem, de most nem teszem. Kértek autogrammot meg képet, amit meg is kaptak, aztán megmutatták merre van a hotel. Sétálva tényleg 10 perc alatt odaértem, felmentem a szüleim és a nővéreim szobájába és a telefonom kerestem.
-Nicola hol van?-kérdeztem.
-Otre mutatott, aki egy asztalnál ülve telefonált.
-Nem Anne én nem hiszem.-nevet és rám néz, felhúzom a fél szemöldököm és várakozóan nézek rá.-Nos Anne van itt valaki aki beszélni szeretne veled. Szia. Örültem, hogy beszéltünk.-mondja mosolyogva és átadja nekem a telefont.
-Szia Bébi.-szólok bele a telefonba mosolyogva.
-Szia Édes.-szól bele ő is azon az aranyos hangon, én közben intek anyáéknak és átmegyek a fiúkkal közös szobánkba. A fiúk bent ülnek és Fifáznak.
-Aggódtam.-mondtam halkan.
-Tudom. Kicsit érezhető volt a hangodon, ami a 8 üzeneten volt.-nevet fel és el tudom képzelni ahogy a bugyijába és egy nagyobb pólójában áll a konyhában. Annyira imádom.
-Mit csináltál ilyen sokáig?-mosolygok, felülök az ágyamra.
-Ööö tegnap Sammel csajos estét tartottunk és sokáig voltunk fent, szóval aludtam.-mondja, hallatszik a hangján, hogy mosolyog.
-Csajos este? Jól hangzik. Velem is csinálhatnál talán egy pasis estét.-nevetek fel és hátradőlök.
-Majd ha itt leszel.-mosolyog.
-Vagy csináhatunk izé öm...-nem akarom kimondani azt a szót, mert a fiúk tuti kinyírnának. Most komolyan 4 plusz én kanos srác előtt kimondani hogy szex?
-Szex estét?-kérdezi nevetve.
-Igen azt.-nevetek.
-Miért nem mondtad ki, hogy szex?-nevet még mindig.
-Mert a fiúk megölnének.-suttogom nevetve.
-Miért?-kérdezi hangosan nevetve.
-Fiú dolog.-nevetek halkan.
-Óh értem már.-nevet még mindig. Olyan édesen nevet.
-Érted?-ülök fel.
-Aha. Kanosak vagytok mi?-nevet és tudom, hogy mikor kimondta a kanos szót elpirult.
-Öhm hát izé. Ja.-nevetek.
-Hiányzol. De nem csak nekem. Lokinak is. Néha el szoktam hozni Andytől.-mondja.
-Óh igen, nekem is hiányzol. Lokinak? Tudom. Ő is hiányzik nekem, mondd meg neki. Vanília, hogy van?-kérdezem mosolyogva.
-Hűűű. Jaj ne tudd meg mi történt vele. Beleszaladt a kis lábával az asztalba és eltört. El kellett vinnem az állatorvoshoz. Amúgy Lokival tök jól összebarátkoztak.-mondja.
-Úh szegény.Te mit jót csinálsz éppen Bébi?-mosolygok.
-Azon gondolkozok, hogy semmi kaja nincs a hűtőbe és el kéne menni vásárolni.-nevet. -Te?-kérdezi mosolyogva.
-Ülök az ágyon és nézem, ahogy a többiek Fifáznak.-mosolygok, a fiúk felkiáltanak, én meg feléjük tartom a telefont:
-Szia Anne!-kiabálnak, én meg kihangosítom a telefont.
-Sziasztok!-kiált ő is, aztán le veszem a hangosítást és visszarakom a fülemhez a telefont.
-Amúgy a szüleid mikorra öhm hívtak el minket, csak, mert ki kéne takarítanom, meg akkor már nálad is takarítok, meg mosok?!-mondta mosolyogva.
-Nos Kicsim ez nagyon kedves tőled, de nekem van takarítónőm.-nevetek fel.
-Liam! Nem tudsz magadtól kitakarítani?-korhol le.
-Nem. Nem igazán vagyok otthon sokat!-mondom.
-Tudom ajj na.-motyog.
-Este megyünk haza. Kábé éjfélkor leszünk Londonba.-mosolygok.
-Uuh az szuper. Talán megvárlak. Talán elmegyek hozzád, talán nem!-hallom a hangján, hogy vigyorog.
-Rendben. Talán szeretném ha ott lennél.-beszélek úgy, mint ő és közben vigyorgok.
-Rendben. Uh Bébi sajnálom, de le kell tennem mert felkelt Sam. Szia, csók és szeretlek! Talán ott leszek.-mosolyog es cuppog a telefonba, amitől felnevetek.
-Szia, én is szeretlek!-mosolygok és én is cuppogok egyet, aztán letesszük.
A koncert jól sikerült, aztán nyomban a kocsiba találtuk magunkat és mentünk hazafelé. Éjfél után nem sokkal értünk Londonba, amikor a lakásomhoz értem, bent teljes sötétség fogadott, de nagyon jó illat volt. Amint beléptem villany kapcsolódott a konyhában és halk kuncogás, meg léptek.
-Hahó?-kérdeztem, leraktam a bőröndöm és lehúztam a cipőm, lépteket hallok, de most a szobám felé. Lassan sétáltam befelé, mikor benyitottam fel akartam kapcsolni a villanyt, de gyenge gyertyafény uralkodott benn.
Anne az ágyon térdelt, a haja hátra volt fogva csurkába és a testét az a csipke dolog fedte amit egy hónappal ezelőtt vett. Nagy kék szemeivel engem nézett és aranyosan mosolygott.
-Szia Hercegem!-mosolyog szélesebben és még aranyosabban.
-Szia Hercegnőm!-vigyorodok el, odamegyek hozzá és megcsókolom.
-Nos itt vagyok!-vigyorog miután elváltunk és szétterül az ágyamon ezzel felfedve nekem a testét amit csak a fekete csipke takar.
-Istenem! Rohadt dögös vagy!-sóhajtok fel és a hajamba túrok, odamászok fölé és megcsókolom újra. Visszacsókol, a hajamba vezeti a kezét, aztán felnyög és megpróbál eltolni magától.
-Mi van?-kérdezem, mire felpattan, táskája után kap és a fürdőszobába szalad.

-Ezt nem hiszem el!-szitkozódik hangosan. 

-Minden rendben?-megyek a fürdőhöz. 

-Na ja!-sóhajt és kinyitja az ajtót.-Csak, nem hiszem, hogy ma vagy akár holnap lehetséges lesz lefeküdnünk.-túr a hajába, hozzám hajol és megcsókol.-Sajnálom.-dönti a homlokát az enyémnek. 

-Nincsen semmi baj.-simítom meg az arcát és megpuszilom a homlokát, ő megölel és a fejét a mellkasomba fúrja. 

-Utálom ezt!-dünnyögi és még jobban próbálja belefúrni a fejét. Ha valaki most látna minket azt hinné, hogy Anne át akarja dugni a fejét a mellkasomon. Belül nevetni kezdek a gondolattól aztán ránézek. 

-Ne aggódj egyszer elmúlik!-mosolygok ra és egy puszit nyomok a feje búbjára. 

-Na ja egyszer! Kösz már! Majd kábé 40 év múlva.-nevet fel és megpuszilja a szám, kihozza a táskáját a fürdőből, kivesz belőle egy topot és egy rövidnadrágot.-Azt hitted ebbe alszok mi?-nevet még mindig, bólogatok majd őt nézem, próbálja magát kihámozni abból a fehérneműből nem sok sikerrel. 

-Segítek!-sietek oda elé és megpuszilom. Lehúzom a karján a pántokat és kigombolom azt ami a felső testén van. Na jó nem biztos, hogy ki fogom bírni. Jaj anyám. Annyira hihetetlenül dögös, hogy azt nem hiszem el. 

-Liam?-fogja meg a kezemet ami egy gombon időz a mellénél, aztán ledönt az ágyra, leveszi a pólómat és csókolgatni kezdi a nyakamat.

-Mi az?-nyögök fel, mikor megszívja a bőröm. 

-Nem bírtam már nézni az éhes tekinteted.-néz rám és megcsókol, a nyelve a számba csúszik és vadul csókol. Miután elváltunk áttért a testemre. Halkan sóhajtoztam és nyögdécseltem, mikor elérte a nadrágom kigombolta és lehúzta a bokámig. Oké hazudnék ha azt mondanám, hogy a farkam nem áll. Mert nagyon is azt csinálja. Lassan a boxerem is szétszakad, ha nem siet. De nem igazán veszi sietősre a mozdulatait, mivel az ujjat beakasztja a boxer szélébe aztán elengedi. Végül felmászik hozzám.

-Megengeded, hogy azt csináljak veled amit csak akarok?-hajol közel az arcomhoz és a leheletét érzem a számban. Bólogatni kezdek, mire elvigyorodik aztán megcsókol. 

-Csak legyél jó kisfiú kérlek! Már így is csöpög belőlem a nedv, de ha hozzám érsz! Ki tudja? Még el is élvezek!-vigyorog gonoszan, ha lehet a farkam még keményebb. Amikor megismertem nem volt ilyen mocskos a szája. Szende kislány volt, aki elpirult akkor amikor bugyiba kellett lejönnie a nappalimba.

Zihálva bólogatok, hogy jó leszek, aztán lecsúszik és a combomra ül, lehúzza a boxerem és a szeme elkerekedik mikor meglátja mekkora is van nekem. Oké tényleg nem a legkisebb, de annyira nem nagy. Gyorsan erőt vesz magán, megcsókolja a hegyét aztán a kezével rámarkol, először csak kiveri nekem, aztán elengedi, rám néz és elvigyorodik, lassan kapja be a felét, a kezemet a hajába vezetem és vigyázok, hogy ne markoljam nagyon erősen, de szörnyen nehéz mert rohadt jól csinálja. Körülbelül tíz perc múlva el is mentem, de nem igazán számoltam az időt. Gyorsan lélegezve fekszem az ágyon teljesen pucéron, Anne mászik fel hozzám, megcsókol, lepattan rólam, levetkőzik, felveszi a topját és a rövid nadrágját aztán hasra fekszik belülre. 

-Na mi van?-vigyorog rám.- Jó volt?-túr a hajamba aztán megpuszilja az orrom. 

-Te jó ég! Gondolod Kicsim? Rohadt jól csinálod!-vigyorgok majd megcsókolom.-Majd visszaadom a tartozásom!-mosolygok rá. 

-Már előre félek!-nevet fel, lenéz aztán rám néz.-Húzd fel a gatyád!-mosolyog rám, megpuszilja az arcom, lerakja a fejét a párnára és ásít egyet, miközben én felhúzom a gatyámat, kibontom a takarót és ráhúzom Annere, aki már félig alszik és azt motyogja, hogy:

-Jó éjszakát Édesem!-mosolyog csukott szemmel, amikor megérzi befeküdtem mellé odabújt hozzám. 

-Jó éjszakát Kicsim!-suttogom majd megpuszilom a fejét, aztán csak nézem, hogy hogy alszik, lassacskán én is elalszok. 

Anne szemszöge: 

Fáradtan és hasgörccsel ébredtem, a mellettem alvó Liamre néztem, megpusziltam az arcát, aztán kiszálltam mellőle. A táskámból kiszedtem a fogamzásgátlóm és a fájdalomcsillapítót, lementem a konyhájába Liamnek és bevettem az egyik bogyót, amikor készültem bevenni a másikat Liam ölelte át a derekam hátulról és megpuszilta a nyakam, amitől elmosolyodtam. 

-Mit veszel be?-kérdezte álmos hangon. 

-Neked is jó reggelt!-nevetek fel, szembe fordulok vele és beveszem a fájdalomcsillapítót.

-Az mi?-érdeklődik még mindig a bogyóim felé. 

-Liam! Úgy hívják, hogy fájdalomcsillapító, meg fogamzásgátló!-mutatom fel a két dobozt elé és megcsókolom. 

-A fájdalomcsillapító minek?-kérdezősködik még mindig. 

-Nem tudnál leszállni a témáról?-nevetek fel mire ő is felnevet majd megpuszil.

-Nem.-nevet.-Érdeklődök a barátnőm felé.-néz rám édesen. 

-Jaj rendben te aranyos!-simítom meg az arcát.-Csak görcsöl a hasam, a fogamzásgátlót meg ismered!-mosolyog rám nyugodtan. 

-Nagyon görcsöl?-fonja át a kezét a derekamon. 

-Hát aha. De ha eszek talán jobb lesz!-mosolygok. 

-Na akkor meg ülj le, én csinálok reggelit, úgy is mindig te csinálsz nekem!-mosolyog rám, kitol és leültet a kanapéra aztán megpuszilja a szám. Felhúztam a lábaimat magam elé és a kezemet összefontam a térdeim előtt, aztán figyeltem, ahogy Liam elhagyja a nappalit és nekilát csinálni a reggelit. Én gondolkozva bámulok magam elé, aztán hátrahajtom a fejem és a plafont bámulom, ami felettébb érdekes látványt nyújt. Úgy negyed óra múlva Liam meg is jelenik és egy tálcán lerakja elém a reggelit. 

-Jó étvágyat!-mosolygok rá és hozzá hajolok, megpuszilom a száját aztán enni kezdünk.

-Neked is!-mosolyog rám, mikor megettük bevitte a konyhába, bedobta a mosogatógépbe, aztán visszaült mellém és átkarolt. Odabújtam hozzá és megpuszilta a fejem. Egy pár percig csak ültünk ott én hallgattam Liam szívverését, lassan pedig a szemem csukódott befelé. Körülbelül délben keltem fel, arra, hogy Liam ágyában fekszem, a takaró a nyakamig fel volt húzva, Liam ott szuszogott mellettem, aztán amikor felè fordultam rám mosolygott. 

-Szia Szépségem.-köszön édesen és felkönyököl aztán megcirógatja az arcom az ujjával. 

-Szia ööööö Helyesem.-nevetek fel aztán megpuszilom a száját nagy nehezen. -Bealudtam a kanapén?-mosolygok rá édesen. 

-Igen be. Biztos tök álmos voltál. Csak ültünk és egyszer csak elaludtál. De nem gond. Annyira aranyos vagy mikor alszol.-mosolyog rám, én enyhèn elpirulok, amit tudom hogy lát, mert még szélesebben mosolyog. 

-Ajj ne mondj ilyet!-boxolok a karjába nevetve.

-Azta. Jó erős vagy.-dörzsöli meg a karját. 

-Fájt? Jaj sajnálom. Gyere ide, hadd pusziljam meg!-hajolok a karjához és nyomok rá egy hosszú csókot. 

-Nem nem fájt annyira. De mitől vagy ilyen erős? Boxolsz? Vagy boxoltál?-simítja meg az arcom. 

-Aha. Beat boxoltam. A gimibe muszáj volt megvédenem magam a perverz fiúktól. Az én gimimbe sok volt. Mindig próbáltak letaperolni.-mondom és ránézek. Az ajka egy vonallá préselődött,a teste megfeszült és barna szemei engem vizslattak. Nyomtak egy csókot a szájára és háttal fordultam neki, a mellkasához húzódtam, megfogtam a kezét és a derekamra húztam. 

-Mindig is utáltam az olyanokat akiknek a nők csak a szexre kellettek!-mondja halkan és a hajamba puszil. 

-Pedig sok olyan van. Tyű ha tudnád!-mondom.-Teljesen mindegy.-rázom a fejem.-Te nem ilyen vagy. Te vagy a legeslegkedvesebb, legeslegudvariasabb és legesleghelyesebb pasi, akivel életembe találkoztam. Meg a legeslegszerethetőbb és legszeretőbb vagy.-fordulok oda felé majd megpuszilom a száját.-Legeslegszerethetőbb pasi akivel valaha találkoztam. Haza tudnál vinni? Aztán elmehetünk bárhová!-mosolygok rá. 

-Hú ez így sok nekem. Először is igen én is nagyon szeretlek, másodszor köszönöm és igen hazaviszlek! Úh el kéne menni Lokiért.-mosolyog rám. 

-Remélem Sam megetette Vaníliát. Amúgy elmehetünk érte.-mosolygok és megcsókolom. 

Elválásunk után nekem fel se kellett öltöznöm, Liam meg addig felöltözött, míg én aludtam, szóval pár perc múlva el is indultunk. Egész úton beszélgettúnk, hogy milyenek voltak a koncertek meg ilyenek. 

-Egyszer el is estem koncerten! Látnod kellett volna. Te jó ég! Rohadt ciki volt.-nevet. 

-Úh azt láttam. Valaki belinkelte nekem a videót Twitteren. Szegénykém úgy sajnáltalak. Na jó röhögtem is, miután többször láttam, de először sajnáltalak. Zayn milyen kedves volt, hogy segített, de ő is röhögött.-nevetek, mikor megérkeztünk kiszálltunk és bementünk a házba a kulcsommal, mikor beértünk Vanília vakogva rohant oda hozzám, felvettem gyorsan az ölembe és megsimogattam. 

-Úgy látszik Sam mégse etette meg.-nézek  Liamre. 

-Szerintem egy kicsit nagyon kiment a fejéből!-mutat a konyhába, ahol Sam volt és Harry. Mit ne mondjak! Eléggé egymás szájába voltak már. 

-Jogos!-nevetek, megpuszilom a száját, de ő elkap és magához ránt egy hosszú csókra. Miután ő megcsókolt én is adtam neki egy nyelveset, aztán megérintettem a nyelvemmel a száját és az alsó ajkát megharaptam, aztán rávigyorogtam és még egy gyors csókot nyomtam a szájára, mielőtt ott hagytam volna kellőképp kiéhezve. 

-Sziasztok!-vigyorgok, aztán lerakom Vaníliát, mielőtt a konyhába mennék és le nem szidnám Samet. Hát amikor a köszönésem meghallották szétrebbentek és bágyadtan rám mosolyogtak.

-Anney!-fut hozzám Sam.

-A-a most nem! -emeltem fel a mutatóujjam.-Te nem etetted meg a kutyámat, pedig nyomósan megkértelek rá. Szóval csak miután megetettem.-nézek rá, aztán rámosolygok. Liam is beljebb jön és Samet magához öleli, aztán lepacsizik Harryvel. Igen ez szokás mindenki mindenkit megölel. Én gyorsan öntök a kutyusnak enni, mielőtt magamhoz szorítom Samet, aztán Harryt. 

-Anne én úgy sajnálom! Csak más dolgom volt és teljesen kiment a fejemből! Sajnálom!-szomorkodik. 

-Ja igen azt látom eléggé kiment a fejedből.-nevetek fel és Harryre sandítok. -Jaj ne izgulj már!-nevetek és meglököm egy kicsit a vállánál, aztán rávigyorgok.

Harry és Liam természetesen már dumáltak, mi meg csak néztük őket és kuncogva beszélgettünk, mint két gólya. 

-Elvoltatok az éjszaka?-vigyorgok rá, aztán vettem ki narancslevet a hűtőből és öntöttem magamnak aztán beleittam.  

-El és ti?-vigyorog rám ő is. 

-Nem. Pontosan akkor jött meg, de Liamet én izé a számmal.-mondom halkan kuncogva és rávigyorogtam. 

-Szentséges szűz anyám!-kiált fel izgatottan. Liam és Harry furán fordul felénk, aztán Liam rám kacsint és rám vigyorog majd visszafordulnak és tovább beszélgetnek. 

-Halkabban is lehetne.-nevetek és rá vigyorgok. 

-Szóval te le-le.....Na jó nem tagadom én  is, de te más vagy.-nevet. 

-Na hagyjuk ezt a témát.-vigyorgok. 

-Rossz kislány vagy!-rázza meg felém a mutató ujját fenyegetően. 

-Egyébként Anne! Hova tűnt a keresztanyád?-kérdezte Harry mosolyogva. 

-Haza ment. Azt mondta nem akar terhelni.-forgatom a szemem. Az ajtóhoz megyek, de Liam elkapja a csuklóm és visszaránt magához. 

-Hova, hova?-mosolyog rám. 

-Zuhanyozni és talán kielégítem magam!-mondom halkan aztán rá kacsintok. Látom, hogy megremeg a szája, de mielőtt bármit mondhatna kifordulok és felsietek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozok, átöltözök, aztán lemegyek és átölelem hátulról Liam derekát, megpuszilom a vállát. Rám néz és rám mosolyog majd a fenekemre csap, kinyújtom rá a nyelvem aztán felnevetek. Sam és Harry minket néztek röhögve, aztán megcsókolják egymást, én megfogom Liam arcát a szája közelébe és összeszorítottam és olyan volt, mint egy hal, ettől jó hangosan felröhögtem, aztán egy csókot nyomtam az ajkaira, aztán ő is megcsókolt hosszan. Ajkaink teljesen együtt mozogtak, egy kicsit szétnyitottam a szám, ő meg kihasználta az alkalmat és a nyelvét a szàmba csúsztatta. Nyelveink vadul táncoltak, már majdnem felugrottam Liam derekára, de tűrtőztettem magam. A levegőnk viszont kezdett fogyni, ezért elváltunk, aztán a mellkasának dőltem a hátammal, míg ő átkarolta és a hajamba puszilt. Harry valahogy már felszívódott és Sam is, ezért felugrottam a pultra és Liamet magamhoz húztam, a lábamat köré fontam és újra megcsókoltam. 

-Mit csináljunk ma?-kérdezi mosolyogva 

-Uuuuuuum.-gondolkodok el és a számat is elhúzom. 

-Csak sétálgassunk, aztán majd meglátjuk?-mosolyog rám. 

-Legyen!-mosolyog rám és megpuszilja a szám.

-Ma megyünk vacsizni anyáékkal!-puszilja meg az orrom. 

-Komolyam? Gyere fel velem egy kicsit!-ugrok le és megpuszilom és megfogom a kezét és felhúzom magam után, aztán mutatom neki, hogy üljön le az ágyra, a szekrényhez mentem. Kinyitottam és megnéztem a ruháimat, egyszerre kiszedtem az összeset és az ágyra dobtam. 

-Na jó! Segíts választani!-mosolygok rá.

-Ahaaaa. Te most arra kérsz, hogy válasszak ezek közül?-néz rám elképedve majd behúz az ölébe.

-Liam!-nevetek fel.-Csak szeretnèk jól kinézni és jó benyomást tenni a szüleidre!-mosolygok rá édesen. 

-Már jó benyomást tettél rájuk amúgy is meg....-mosolyog, de belé fojtom a szót, mert az ujjam a szája elé. 

-Nem baj. Akkor is!-mosolygok rá.-Csak meg akarom nézni, hogy van-e mit felvennem!-mosolygok rá édesen, ő pedig megcsókol. Megnéztük a ruhákat, de nem választottunk, aztán elmentünk sétálni fent a belvárosban, 5 óra felé hazamentünk, Liam onnan a saját lakására ment, mert megbeszéltük, hogy majd jön értem, hogyha elkészültem. Ezt a ruhát és egy kis rózsaszínes sminket dobtam fel magamra:

Olyan fél hét körül hívtam Liamet, hogy jöhet értem, körülbelül 15 perc múlva itt is volt, kinyitottam neki az ajtót és felkaptam magamra a sarum és rá mosolyogtam. 

-Hűűű. Te gyönyörűség!-mosolyog rám és magához húz. 

-Te is jól nézel ki!-mosolygok rá és meghúzgálom egy kicsit a zakóját. 

-Menjünk! Fél óra míg oda érünk az étteremhez.-mosolyog rám és megcsókol. Visszacsókolom, aztán becsukom magunk után az ajtót és megfogom Liam kezét. Kimegyünk és beülünk a kocsijába, ott újra megfogom a kezét és rámosolygok. Elindulunk és én közben Liamet nézem, ahogy vezet, őt meg láthatólag irritálja, mert néha fészkelődik. Az alsó ajkam piszkálom és harapdálom, miközben nézem, és édesen mosolygok. Mikor odaértünk kiszálltunk, de mielőtt bementünk megcsókolt, aztán rám mosolygott. Kicsit izgultam, mert most találkozom úgy a szüleivel először, hogy a tesói nem voltak itt. Mikor beértünk, már nyomban láttuk a szüleit, ezért odamentünk hozzájuk.

-Sziasztok!-állnak fel, az anyukája először engem aztán Liamet öleli meg, az apukája pedig végül engem. Leülünk velük szembe és jön egy pincér, hoz nekünk étlapot. Szerintem egy kicsit feltűnően nézett engem, gondolom Liam is észrevette, mert mielőtt adtuk vissza az étlapokat egymáséba csúsztatta az ujjainkat, megpuszilta az arcom és egy kicsit önelégülten vigyorgott fel a srácra.  

-Anne szívem. Mikor ismerhetnénk meg a családod?-kérdezi Karen néni és rám mosolyog. 

-Sajnálom Karen néni, de nem szeretném ha megismernék a családomat, legfeljebb a bátyámat! Őszintén sajnálom.-nézek rá együttérzően.

-Esetleg az anyukád?-kérdezi és rám néz, majdnem kipattanok a székemből, Liam erősebben szorítja meg a kezem és rám néz, 'olyan majd én' nézéssel, majd az anyukájához fordul. 

-Anya. Emlékszel, hogy beszéltem erről!-néz rá.

-Elnézést, de én most kimegyek a mosdóba.-állok fel és elengedem Liam kezét. 

-Anne.-néz rám Liam. 

-Semmi baj.-rázom a fejem és halványan rámosolygok, elsétálok az asztaltól, amikor már nem látnak beszaladok a mosdóba. Rátámaszkodom a mosdók szélére és becsukom a szemem és arra gondolok, amikor még kislány voltam és anyáék elvittek minket az állatkertbe. Pár könnycsepp csorgott le az arcomon, de előszedtem a táskámból egy zsepit amivel letöröltem. Mellettem valaki kezet mosott és hirtelen megszólított:

-Elnézést, de jól vagy?-érinti meg a hátam óvatosan egy 30-as éveiben járó nő. 

-Igen természetesen!-nézek rá szipogva. 

-Megkérdezhetem mi a baj?-kérdezi gyengéden. Egy kislány állt mellette és nézett fel rám nagy szemekkel. 

-A barátommal és a szüleivel vacsorázom. Az anyukája egy olyan kérdést tett fel, ami nem esett jól.-nézek rá.

-Sajnálom igazán.-néz rám és megsimítja a karom, aztán a kislánnyal kimegy én meg magamban bent maradok. Fél perc múlva Karen néni jött be az ajtón és oda jött hozzám és megölelt.

-Sajnálom Anne. Liam tényleg mondta, de kiment a fejemből. Úgy sajnálom.

-Karen néni semmi baj, csak egy kicsit rosszul érintett, de semmi gond!-nyugtatom meg és átölelem.

-Jaj nem tudod mennyire sajnálom.-szipog.-Aggódtunk olyan sokáig voltál már el. Liam és mi is utánad akartunk menni, de mondtam nekik, hogy megyek én.-mondta és a hátam simogatta. 

-Köszönöm.-mondom halkan. 

-Mégis mit Kincsem? Megrikattalak.-néz rám.

-Azt köszönöm, hogy ilyen jónak tetszik lenni hozzám.-mondom még mindig halkan. 

-Óh Kicsim! Még én is mindjárt sírok!-nevet fel és a szemét legyezi. 

-Ne tessék sírni!-nevetek fel én is. 

-Menjünk mostmár azt hiszik elszöktünk.-nevet. Mostmár sokkal jobban vagyok. Kopogást hallottunk a mosdóajtón, ezért kimentünk mindketten. Liam állt az ajtóban és meglepődve nézett ránk, amiért könnyes szemmel, de nevetve jövünk ki. 

-Én megyek beszélgessetek!-simítja meg a karunk Karen néni.

-Szerelmem én úgy sajnálom!-fogja meg a kezem Liam, mikor az anyukája már halló távolságon kívül volt. 

-Ne Liam kérlek! Ne szabadkozz! Semmi baj nincsen!-húzom közelebb magamhoz.

-Biztosan?-mosolyodik el. 

-Igen, teljesen biztosan.-mosolygok rá. Megcsókol és átkarolja a derekam. Visszacsókolom, lábujjhegyre tápászkodom és átkarolom a nyakát és a tarkóját simogatom. 

-Nem vagy éhes? Mert már kihozták a kajáinkat.-mosolyog rám miután elváltunk.

-De igen az vagyok.-nézek rá, megpuszilom a száját, visszamegyünk az asztalhoz és visszaülünk a helyeinkre.

-Kóstoljátok meg! A mieink nagyon finomak!-mosolyog ránk Geoff bácsi, én visszamosolygok rá, mindketten elkezdünk enni. 

-Megkóstolod?-tartja oda Liam a villáját a szám elé, bólintok egyet, a szemébe nézek majd bekapom a kaját a villájáról, megrágom gyorsan aztán rá mosolygok. 

-Fincsi!-mosolygok rá, levágok egy darabka húst és odatartom Liam szája elé, ő bekapja és ugyanúgy tesz mint én. 

-Ez is az!-mosolyog rám, hozzáhajolok és egy gyors csókot váltunk aztán visszatérünk a kajáink fogyasztásához. Karen nénit és Geoff bácsit, csak a szemem sarkából láttam, de mosolyogva minket figyeltek.

-Anne még nem beszéltünk a foglalkozásodról. Mit dolgozol?-mosolyog rám az apukája. 

-Tetszenek tudni én modellkedem. Divatbemutatók, fotózások meg ilyenek. Erről jut eszembe, még Liamnek se mondtam, de nemsokará lesz egy divatbemutatóm Milánóba!-mosolygok rájuk izgatottan.

-Hát az remek nem igaz? Máris rendelünk egy pezsgőt, hogy ezt megünnepeljük.-mosolyog boldogan Karen néni.

-Isten ments! Nehogy költségekbe tessenek verni magukat miattam. Igazán nem szükséges!-mosolygok kedvesen.

-Jaj Drágám, dehogynem! Ez természetes!-mosolyog rám és odahívja a pincérünket és a legjobb pezsgőjüket kéri. 

-Karen néni! Kérem szépen.-nézek rá. 

-Ugyan! Nincs vita!-néz rám, aztán rám mosolyog én meg visszamosolygok.

-Milyen divatbemutató lesz?-kérdezi Liam mosolyogva tőlem. 

-A nyári-őszi kollekciót mutatjuk majd be.-mosolygok rá.

-A mit?-kérdez vissza, amitől felnevetek és Karen néni is, de az apukájáról is süt, hogy nem értette mit mondtam. 

-A nyári-őszi divatot! A legújabb divatos ruhákat!-magyarázom, aztán rájuk mosolygok és egy puszit adok Liam arcára. A pincér kihozta a pezsgőt, mindenkinek öntött egy pohárral, mi meg koccintottunk, mi ketten Liammel csak lassan kortyokgattuk, a szülei meglepő módon lehúztak egyszerre. A desszert után kihozták számlát is, én meg Liam ragaszkodtunk hozzá, hogy kifizethessük a saját részünket, Liam meg még ahhoz is ragaszkodott, hogy az enyémet kifizethesse. Végül én megengedtem Liamnek és Karen néniék is engedtek nekünk nagy nehezen, de rendeztük a számlát, kimentünk a parkolóhoz és ott köszöntünk el egymástól. 

-Jó éjszakát Karen néni!-mosolygok rá és megölelem, ő visszaölel.

-Vigyázz magadra Drágám! Mondjuk még úgyis találkozunk, de akkor is.-mosolyog rám kedvesen.

-Rendben Karen néni! Karen néni is tessék vigyázni magára!-mosolygok rá.-Jó éjszakát Geoff bácsi!-ölelem őt is magamhoz, és rá mosolygok. 

-Jó éjszakát Anne! Vigyázz magadra!-mosolyog rám.

-Rendben van!-mosolygok, és oldalra állok, hogy Liam is meg tudja őket ölelni. 

-Vigyázz erre a lányra Liam! Csodálatos!-hallom az anyukája és az ő közti párbeszédet, de úgy teszek, mintha nem hallanám. 

-Rendben Anya! Vigyázok rá ne aggódj! Tudom tényleg az!-puszilja meg az anyukáját, aztán az apukájához megy és vele is vált pár szót, aztán odaáll mellém, átkarolja a derekam és nézzük, ahogy a szülei a kocsijukhoz sétálnak.

-Tudom, már kitől örökölted, hogy olyan makacs vagy!-nevetek fel és ránézek, megfogjuk egymás kezét és a kocsihoz megyünk. 

-Nem is vagyok makacs!-nevet.

-De teljesen az vagy!-nevetek még mindig, beülök az anyósülésre és várom, hogy Liam is beüljön.

Mikor beült megfogta a kezem és megpuszilta. Felkuncogok és őt nézem, egész végig fogom a kezét, míg hazavezet. 

-Szeretném ha itt aludnál!-mosolygok rá. 

-Természetesen!-mosolyog rám és kiszállunk, bemegyünk, Harry és Sam a kanapén ülnek és tévéznek, de Sam szerintem alszik, mert valami akció filmet néznek, de amikor látom, hogy Channing Tattum van a filmben rájöttem, hogy Sam tuti nem alszik. A kedvenc pasi színésze, az összes filmjet látta.

Mondjuk, tényleg nem rossz a srác, de Liam jobb. Sokkal jobb. Szerintem Harry csak Sam miatt nézi ezt a cuccot, mert olyan unott pofával bámulja, meg Samet dobálja popcornnal. Köszöntünk nekik, aztán felmentünk a szobámba, Vanília fent aludt az ágyam végébe, mikor megsimogattam felkelt és egyből rám ugrott, megnyalta az arcom és a farkát csóválva vakkantott. 

-Én is örülök neked!-mosolygok rá,megsimihez a hátát, Liam lefekszik az ágyba, de már csak boxer van rajta, Vanília odafut az arcához a testén keresztül és megnyalja az ő arcát. 

-Én is örülök haver!-vigyorpg a kutyára és megsimogatja a fejét. Lenézek a földre az ágy végébe és a Süti szörnyes mamuszom szétcincálva hever ott. 

-Vanília! Gyere ide!-szólok a kutyára, aki idejön hozzám pár perc múlva.-Szétszedted a mamuszom ha?-tolom a képébe szomorúan és egy csomó darabka hullik ki belőle.-Mégis, hogy képzelted ezt?-kérdezem mérgesen. Levágom a földre a mamuszt, levetkőzöm és felveszek egy rövidnadrágos pizsamát, aztán dühösen befekszem Liam mellé, Vanília oda mászik mellé és szomorúan hozzá bújik. 

-Semmi baj. Ne aggódj, nem haragszik rád, csak ideges. Biztos különleges volt az a mamusz.-mondja a kutyának, de nem simogatja meg. 

-Oliviától kaptam. A legjobb barátnőm volt gimiben.-fordulok felé és rá mosolygok.-Mielőtt eljöttünk azelőtt adta. Sokat jelentett nekem. Ez volt az egyetlen ami nem az új életemre emlékeztetett, na meg persze a rajzok.-nézem őt és a mellkasát cirógatom. A szőrös mellkasát. 

-Talán nem szereted az új életed?-néz rám és felhúzza kérdőn a fél szemöldökét.

-Dehogynem! Tökéletes így nekem veled! Csak jó, hogy volt valamim abból az időből. Mondjuk a nagyszüleim még mindig Cardiffban élnek, de nem hinném,hogy felismernének.-húzom fel az orrom. 

-Figyelj! Ha szerenéd elmehetünk Cardiffba. Örülnék, ha megmutatnád nekem, hogy hol nőttél fel. Legközelebb meg Wolverhamptonba megyünk!-mosolyog rám szélesen. 

-Megtennéd?-ölelem át a nyakát szorosan, de azért próbálom nem megfojtani. 

-Természetesen meg!-mosolyog rám és a hátára fordul, én ráesek, de aztán rá fekszem és magamhoz ölelem a testét. Simogatta a fejem és halkan édes szavakat suttogott nekem, ami nagyon jól esett. Pár perc után felküzdöttem magam ülő pozicióba, odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-Köszönöm.-suttogtam az ajkaiba erőtlenül, mert alul éreztem, hogy dudorodik a nadrágja és egy kis nyögést hallatott mikor mocorogtam. Ujjaival megkapaszkodott a csípőmben és egy kicsit a kelleténél jobban vájta az ujjait a bőrömbe, de nem zavart.

-Liam.....-nyögtem halkan és a fejemet ráztam és egy lágy csókot nyomtam a szájára, majd leszálltam a csípőjéről és bemásztam mellé az ágyikómba. Betakaróztam nyakig és odamásztam Liamhez, ő meg átölelt erős karjaival, puszit nyomott a fejem tetejére, én meg már álomba is merültem. 

Egy sötét szobában voltam hozzá bilincselve valamihez. Semmit nem láttam és hallottam, aztán valaki bejött és felkapcsolta a villanyt. Egy kicsit pislákolt, de tisztán láttam Liam félmeztelen alakját, egy melegítő volt rajta, ami lazán lógott a csípőjén. Végre megnézhettem mi van rajtam. Fehér melltartó és bugyi van rajtam. Liamre néztem újra és próbáltam volna közelebb húzódni hozzá, de a bilincs visszafogott. 

-Liam! Mi ez rajtam?-rángattam a kezem, odajött hozzám és odahajolt az arcomhoz. 

-Én raktam rád.-húzza végig az ujját az állam vonalán.

-Mi-miért?-kérdeztem remegve, a szemébe néztem és lefagytam. Tökéletesen feketének tűntek a vágytól. 

-Azért, hogy ne fészkelődj!-mondja és maga alá teper. Légzésem felgyorsult, ahogy lerángatta rólam a bugyit és a melltartót. Lehúzta magáról a melegítőjét, alóla nyomban kitűnt a férfiassága. Nem is várt semmit, még nedves se volt, egyből belém vezette magát. Felsikoltottam a fájdalomtól, Liam egy pillanatot se várt, hogy a fájdalmam enyhüljön, hanem gyorsan mozgott bennem. Könnyek csorogtak le az arcomon. Gyakorlatilag zokogtam. Nem hittem el, hogy az èn aranyos, kedves, szerető és gondoskodó Liamem akaratom ellenére fekszik le velem. Próbáltam vergődni alatta, de testével rám nehezedett. Még mindig erős és kemény volt és hangos. 

-Anne!-jött egy hang kívülről.-Anne!-éreztem, ahogy rázkódott a testem, egyszer csak kinyitottam a szemem és két aggódó szempár fogadott meg a kislámpám fénye. Alig láttam a könnyeimtől, még mindig zokogtam. 

-Anne! Kicsim! Nézz rám! Szerelmem!-szólongat Liam. 

-Ne! Liam, ne kérlek!-zokogtam és elhúzódtam tőle messzebb, az arcom a tenyerembe temettem.

-Mi a baj Szerelmem?-ért hozzá gyengéden a térdemhez, de láttam, hogy összerezzentem, ezért elvette a kezét és felült.

-Ne bánts!-mondtam és már nagyon zokogtam. Két szintén aggódó ember rontott be a szobámba. 

-Mit csináltál?-szegezte a kérdést Sam Liamnek és hozzám rohant.

-Nem én nem csináltam semmit. Arra ébredtem, hogy zokog álmában ezért felkeltettem!-néz rá aggódva. Sam odaült mellém az ágyra és átkarolta a vállam. A sírásom már halkulni kezdett, pár perc múlva már csak szipogtam és a szemem törölgettem. 

-Drágám rosszat álmodtál?-kérdezte Sam halkan durozsolva.

-Igen.-szóltam remegő hangom.

-Elmondod mit?-kérdezte halkan én meg bólintottam és Liamre néztem, aki már tènyleg nagyon aggódva nézett engem.

-De csak Liamnek akarom.-mondtam halkan, Liam felkapta a fejét a nevére és közelebb húzódott hozzám.

-Ahogy akarod!-sóhajt Sam és megfogja Harry kezét mielőtt kimennek.-A másik szobában leszek!-mondta halkan.

-Szerelmem!-dörmögte Liam és megsimította az arcom, odahúzódtam az ölébe, ő pedig szorosan átölelt. 

-Azt álmodtam, hogy egy sötét szobában vagyok, valamihez odabilincselve fehérneműbe. Aztán megjelensz te, felkapcsolod a villanyt és leszeded rólam a maradék ruhát és meg-megerő........-mondtam halkan, de a hangom elcsuklott a végén, Liam a hátam simogatta és halkan csitítgatott, mikor hallotta, hogy újra sírok. 

-Szerelmem én sajnálom. Soha nem tudnék ilyet tenni veled! Soha! Ez csak egy rossz álom volt. Egy nagyon rossz álom.-mondta halkan, a hangja mély és megnyugtató volt. 

-Tudom.-bólogattam.-Azt is, hogy nem volnál képes ilyet tenni. Mert te nem vagy ilyen. Az álmom után egyszerűen féltem tőled, mert amikor azt tetted velem teljesen állatias voltál és nagyon fájt.-nyögtem fel, amikor visszagondoltam, hogy mennyire fájt. 

-Szörnyű volt arra ébredni, hogy zokogsz. Nem tudtam mitől van, ezért keltettelek fel. Annyira megijedtem, mikor kérleltél, meg azt mondtad ne bántsalak! Nagyon féltél! Szörnyű volt látni!-mondta és a fejem simogatta.

-Köszönöm, hogy felkeltettél és, hogy ennyire aggódsz értem. Meg, hogy ennyire törődsz velem. Szeretlek nagyon.-nézek fel rá és megcsókolom. Nyomban visszacsókol lágyan, még mindig simogatja a hátam.

-Én is téged.-mosolyog rám miután elváltunk, aztán megpuszilja a szám és megsimítja az arcom. 

-Megyek megmosom az arcom.-mosolygok rá, segít felállni és kikísér a fürdőbe, megmosom az arcom majd megtörlöm a törölközőmbe, visszafelé megfogtam Liam kezét és megpusziltam az arcát. 

-Ugye nem félsz tőlem?-kèrdezte miután lefeküdtünk az ágyba és lekapcsoltuk a villanyt.

-Nem, nem fèlek tőled!-mosolygok rá nyugtatóan, odabújok hozzá háttal, felhúzom a lábam, ő átkarolja a derekam hátulról és ugyanígy tesz. Pár percen belül elaludtam és lelkiekben felkészültem a holnapi napra.