~10. rész~

Sziasztok! Hát mondhatjuk úgyis hogy egy mérföldkőhöz érkeztünk! A blogom 10. része. Hááát nem tudom még mi lesz benne! De valami nagyon fordulatos dologra gondoltam! :DDDDD Még egyszer mondom! Szeretemazolvasóimat(f: Leiner Laura) :DDD <33333333333333 

Amy jött le a lépcsőn fehérneműbe! Na jó nekem ez már így reggel sok. Akkor mi lesz velem ha Liam-mel elmegyek valahová. Délután 3! Dél van! Jajj Istenem!

-Óhh jó reggelt azt hittem nincs lent senki!-mosolyog rám vidáman, én fapofával nézek magam elé és a tojásokat otthagyva botladozok fel a szobámba, az ajtóm zárra csuktam, a fürdőbe rohantam, lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam.Nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Nem sűrűn jártam randikra. Végül ezt választottam:

Jó remélem ez jó lesz egy els...... Jajj nem nem ez már a második randink. Hát elég furán nézhettem ki. Egy kis enyhe kék smink, már kész is voltam. Levágtattam a földszintre, már amennyire egy magassarkúban lehet vágtatni, a Bátyámék a konyhában voltak Amy a konyhapultnak támaszkodott a Bátyám meg felette. Ha a csókolózás bűn lenne már rég börtönben kéne lenniük. Falták egymást nem is csókolóztak!

-Khmm.-köszörültem meg a torkom, magassarkúmat a kezembe véve.

-Jó reggelt Hugi!-vigyorog rám az én becses testvérem.

-Nem reggel van! Fél kettő van.-sóhajtok halkan, a hajamba túrok és sértődötten levágódok a kanapéra.

-Hová mész?-pillant ki rám Chuck.

-El.-vágok gúnyos mosolyt.

-Khmm. Miért vagy ilyen?-Amy a háta mögött felballagott a bátyám szobájába. Milyen udvarias.

-Csak mert.-rántottam mg a vállam. Alig törődik velem. Oké, hogy barátnője van de én is itt vagyok.

-Bökd már ki!-vág hozzám gyengén egy párnát és mellém vágja magát.

-Nem foglalkozol velem. Oké lehet hisztis vagyok, meg túl spilázom, de akkor is. Rosszul esik.-sóhajtok.-Sőt tegnap mondtam el neked a legféltettebb titkomat. És tudom, hogy ott a barátnőd is.-mondtam határozottan.

-Sajnálom, ígérem többet foglalkozom veled. De hova mész?-kérdezte. A megbánást hallottam a hangjában.

-Semmi baj. Találkozok Liam-mel.-felállok és megpördülök magam körül.

-Hogy Te meg Liam újra randiztok?-motyog halkan.

-Igen Drágaságom!-mosolygok rá, Amy ballagott le a lépcsőn felöltözve.

-Már nyomban tudtam, hogy randira készülsz, mihelyst lejöttél!- mosolyog rám kedvesen.

-De szerinted ez a ruha jó lesz második randira?-mosolyogtam rá.

-Igen nagyon jól áll! Egyébként hova mentek ööö kivel is?-mosolyog rám és a Bátyám mellé ül, aki nyomban átkarolta.

De édesek!

-Hát Liam Payne-el megyek randira! Fogalmam sincs, hogy hova megyünk!-ráztam meg a fejem.-Köszönöm!-mosolygok rá.

Kintről dudálás hallatszott, odapattogtam a kis ablakhoz, azon láttam, hogy Liam jön be a kisajtónkon. Szent szar! De helyes! Én hozzá képest egy kis semmike vagyok!

-Hát én akkor megyek is!-mosolygok teli szájjal és egy puszit adok a Drágámnak és Drágámnét megölelem.

-Legyél jó kislány és vigyázz magadra Hugi!-mosolyog rám és megrázza az ujját fenyegetően, puszit dobok neki és az ajtóhoz lépek, gyorsan felkapon a kabátom és a magassarkúm.

-Szia Liam!-libbenek ki mosolyogva az ajtón, Liam eléggé rémült arcot vágott.

-Szia Anne! Megijesztettél!-nevet halkan és magához ölel.- Wooow! Nagyon csinos vagy!-mosolyog rám.

-Óh köszönöm!-pirulok el egy picit.-És hova megyünk?-mosolygok rá.

-Elviszlek egy nagyon szép helyre.-mosolyog rám és beszállunk a kocsijába.

A nap ragyogóan sütött az égen és így csempészett egy kis életet a szürke londoni napokba. A londoni utakon kanyarogva lefordultunk egy földútra.

-Hova megyünk?-kérdeztem zötykölődve.

-Ne izgulj, egy szép helyre! Lehet hogy a magassarkú oda nem lesz jó!-mondta nevetve és a lábamra pillantott.

-Hát lehetséges de ha nem akkor felveszem ezt!-húzok ki egy fehér balerinacipőt a táskámból.

-Praktikus vagy!-mosolyog rám, leállította a kocsi motorját.

-Szóval hova hoztál?-mosolygok rá és lábaim beledugom a cipellőmbe majd kipattanok a kocsiból.

-Remélem tetszeni fog! Sokszor járok, jártam ide.-mosolyog rá titokzatosan és megfogja az egyik kezem, el kezd húzni maga után.

Sok ideig sétáltunk, a lábam már fájt, de az út végére nem éreztem a fájdalmat mivel egy csodaszép tisztásra érünk ki.

-Hát ez....... Nem jutok szóhoz.-mosolygok.

-Tetszik?-mosolyog rám.

-Gyönyörű.-pillantok keresztül az egész helyen, a szemem egy piknik kosáron és egy kis pléden nyugszik meg.

Liam elkezd a piknik kosár felé lépkedni én pedig követem őt. Lassan letelepszünk a plédre.

Sokat beszélgettünk magunkról és Liam karrierjéről, a bandáról. Nagyon kedvelem őt. Csak nem értem magam. Úgy érzem kezdek szerelmes lenni belé. Soha senkibe nem voltam szerelmes. Lehetetlen, hogy én bárkibe is szerelmes legyek.

Estére értem haza. Liam kitett a házunknál és bekísért az ajtóig.

-Köszönöm. Gyönyörű volt. Nagyon jó volt ez a nap.-mosolygok fel rá, mivel kis iciripiciri vagyok.

-Remélem, hogy megismételhetjük ezt a nagyon jó napot.-mosolyog rám, a szája éles körvonalát bámulom amint mosolyra húzza a száját. 

-Megismételhetjük valamikor.-mosolygok és a száját bámulom továbbra is.

-A valamikor lehet holnap talán?-mosolyog rám.

-Hmmm. Igen lehet, bár meg kell néznem a naptáram.-kezdek el úgy csinálni, mint aki épp a naptárját nézegeti, ő ezekre a mozdulatokra felröhög.-Óh igen szabad vagyok.-vigyorodok el.

-Holnap akkor 1-re jövök érted. elviszlek ebédelni.-mosolyog rám.

Mosolyogva bólintottam egyet, de hirtelen nem tudtam mit csináljak. Most meg csókoljam-e vagy sem, vagy ő fog megcsókolni nem tudtam. Hirtelen kezei a derekam köré fonódtak, ösztönösen kezeim a nyaka köré kulcsoltam és lábujjhegyre tápászkodtam fel magam. A forró ajkai az enyémet érintették. Hihetetlen jó érzés volt. Leírhatatlan, mintha a mennyekben lettem volna.

Liam szemszöge:

Nagyon puhák és melegek. Ezzel a két szóval tudom jellemezni az ajkait. Nagyon jó érzés volt megcsókolni.

Ösztönösen cselekedtem, a kezeim önálló életre keltek ahogy átfogták törékeny derekát, az övé is ösztönös cselekedet volt, amint apró kezeivel a nyakamat karolta át. Apró volt és törékeny. A fogásom alatt akár össze is törhetett volna. De vigyáztam rá. Az ajkaink elválása fájdalmas volt. Nem akartam. Azt akartam hogy tovább tartson. azt akartam, hogy életem végéig őt csókoljam. Remélem az elválás az ő számára is ilyen fájdalmas volt. A szája ki volt pirosodva. Láttam az arca is eléggé rákvörös szegénynek. Nem akartam zavarba hozni.

-Nem akartam, hogy zavarba legyél.-mosolygok rá vidáman.

-Óh hát én nem vagyok zavarba.-próbálta rejtegetni az arcát, de elég nehéz volt.

-Holnap találkozunk.-mosolygok rá.

-Holnap. Várlak 1-re. Ne késs el.-fenyeget meg játékosan és egy csókot nyom az ajkaimra, az ajtóból még visszanéz rám, küld egy puszit aztán az ajtó bezáródik mögötte.

Anne szemszöge:

Te jó ég. Ez csodás volt. De az arcom enyhén rákvörös árnyalatot vett fel. A boldog sóhaj ami kiszökött a számon felkeltette a szekrény mögött elrejtőzött Amy-t és a Bátyám.

-Nektek is sziasztok.-bújtam ki vidáman a cipőmből, lerángattam magamról a kabátot és beljebb mentem a nappaliba.

-Na na mi volt?-vigyorog rám mindkettő mikor levágtam magam a kanapéra eléggé boldogan.

-Semmi.-próbálok közömbös lenni, de a mosoly levakarhatatlan a képemről.

Amy eltuszkolja a Bátyám olyan mondatokkal hogy: "Neked úgy se mondja el." vagy "Majd én kitudakolom és elmondom neked". Úgy teszek mintha meg se hallanám a mondatait de magamba kuncogok rajta.

-Szóval na mi történt? Mondd el. Mint nő a nőnek.-mosolyog rám mikor visszatért és leült mellém a kanapéra.-Hova mentetek, mit csináltatok? Mindent akarok tudni.-mosolyog rám bizalmasan.

-Hát elmentünk egy nagyon nagyon szép tisztásra, ott piknikeztünk, beszélgettünk egy csomót, nagyon nagyon jó volt. Hát mikor hazahozott és köszöntünk el azért voltam ilyen rákvörös a fejem mert......- vörösödök el újra teljesen, az arcom a kezembe temetem és nem bírok magammal folyamatosan vigyorgok.

-Te jóó ég. Megcsókolt igaz? Ugye ugye mondd hogy igen!-néz engem izgatottan, vadan bólogatok, Amy izgatottan megölel és rám mosolyog.-Milyen volt?-vigyorog rám.

-Csodálatos. Olyan leírhatatlan. Nagyon puhák és forróak az ajkai.-mosolygok és elkalandozva bámulok a tévére.

-Mikor találkoztok újra?-mosolyog rám.

-Holnap. És nem tudom, hogy megcsókoljam-e vagy sem. Szerinted?-nézek rá totál kétségbeesetten.

-Figyelj szerintem ő meg fog majd csókolni téged. Ebben biztos vagyok.-mosolyog rám.

-Te vagy a második barátnőm Londonban.-mosolygok rá. Tényleg Sam. totál elfelejtkeztem róla. Mi lehet vele? Na fel is hívom.-Megyek felhívok valakit.-mosolygok, a Bátyám batyogott le velem szemben a lépcsőn, adtam az arcára egy puszit, még hallottam ahogy Amy izgatottan kezd bele a sztoriba aztán felfutottam a telefonomért.

Nyomban Sam-et tárcsáztam amint megtaláltam a telefonom, de nem Sam vagy Tony vette fel...........