1 évvel később:
Sok minden történt 1 év alatt. Zayn kilépett. Ez fájt eddig a legjobban. De aztán jött Eleanor és Louis szakítása majd felröppentek a pletykák miszerint Louis apa lesz, amelyek igazak. Aztán Perrie és Zayn kapcsolatának is vége lett.
Őszintén sajnálom a fandomot. Ha ezt az évet kibírják díjat kéne nekik adni. A banda viszont egyre erősebb lesz. Kész van az 5. albumuk. A Drag Me Down hihetetlenül jó szám lett. És ahogy látom a fanok is nagyon megszerették. Az este Lottie szülinapi partiját tartottuk. Örült neki, hogy csináltunk neki egy partit. A buli után mikor visszaértünk a hotelbe Liam szinte azonnal elaludt. Megértem hiszen őt is megviselik a dolgok. Én viszont nem tudok aludni. Túl sok információ érte ma az agyam és egyre csak azon kattogok, hogy Louissal és Zaynnel mi a fene történt. Hirtelen felállok az ágyból és az erkély felé veszem az irányt. Perpillanat nem érdekel, hogy hangosan vagy halkan nyitom-e ki, csak az hogy kimenjek. Szétnézek magam körül és látom, hogy nem csak én ülök kint az erkélyen. Hanem Harry is. Nos azt elfelejtettem említeni, hogy Harry és Sam csak barátság extrákkal kapcsolatot folytattak így különváltak útjaik, de még mindig barátok.
Sok minden történt 1 év alatt. Zayn kilépett. Ez fájt eddig a legjobban. De aztán jött Eleanor és Louis szakítása majd felröppentek a pletykák miszerint Louis apa lesz, amelyek igazak. Aztán Perrie és Zayn kapcsolatának is vége lett.
Őszintén sajnálom a fandomot. Ha ezt az évet kibírják díjat kéne nekik adni. A banda viszont egyre erősebb lesz. Kész van az 5. albumuk. A Drag Me Down hihetetlenül jó szám lett. És ahogy látom a fanok is nagyon megszerették. Az este Lottie szülinapi partiját tartottuk. Örült neki, hogy csináltunk neki egy partit. A buli után mikor visszaértünk a hotelbe Liam szinte azonnal elaludt. Megértem hiszen őt is megviselik a dolgok. Én viszont nem tudok aludni. Túl sok információ érte ma az agyam és egyre csak azon kattogok, hogy Louissal és Zaynnel mi a fene történt. Hirtelen felállok az ágyból és az erkély felé veszem az irányt. Perpillanat nem érdekel, hogy hangosan vagy halkan nyitom-e ki, csak az hogy kimenjek. Szétnézek magam körül és látom, hogy nem csak én ülök kint az erkélyen. Hanem Harry is. Nos azt elfelejtettem említeni, hogy Harry és Sam csak barátság extrákkal kapcsolatot folytattak így különváltak útjaik, de még mindig barátok.
-Harry!-szólítom meg a másik erkélyen lévő fiút, aki álmosan felnéz rám és nagyokat pislog.
-Szia Anne!-mosolyog kedvesen-Még nem alszol?-néz rám kérdőn, én pedig nemlegesen rázom a fejem.
-Akarsz beszélgetni?-nézek rá reménykedve. Szükségem van egy beszélgetésre, mert úgy érzem az agyam mindjárt szétrobban.
-Persze. Gyere át.-mosolyog melegen, mire én bemegyek halkan kinyitom a szoba ajtót és átsurranok Harryhez, aki már nyitva hagyta nekem az ajtót.
-Mi újság?-mosolygok rá és leülök a kanapéra.
-Miért nem alszol még?-kérdez vissza.
-Nem tudok. Liam horkol.-húzom fel az orrom.
-Ez eddig sose zavart téged. Ki vele.-löki meg az oldalam játékosan.
-Csak a mai dolgokon gondolkozok. Nehéz elképzelni ezt az egészet miszerint Louis apa lesz.-nézek rá.
-Nos igen. Elég érdekes lesz. Nem hinném, hogy készen áll az apaságra. De ha kész volt arra, hogy megcsinálja, akkor arra is készen kell lennie, hogy felnevelje.-néz engem.
-Szomorú vagy?-nézem őt.
-Nem. Miért lennék szomorú?-néz rám értetlenül.
-Nem tudom. Kicsit olyan mintha szomorú lennél.-nézem őt.
-Én csak a rajongóinkat sajnálom. Szerintem úgy gondolják ez a banda vége lesz. Mintha közelednénk hozzá. Ez az év még tartogat meglepetéseket szerintem.-néz engem.
-Talán nem is kicsiket.-sóhajtok egy nagyot és beletúrok a hajamba.
-Zayn-ról és Perrie-ről hallottál?-néz rám, aztán a körmét rágja.
-Óh igen. Zayn felbontotta a jegyességet. Azt olvastam, hogy azért mert mindent újra akart kezdeni.-mondom halkan.
-De azért ennyire mindent?-túr bele a hajába fájdalmasan.
-2 éve voltak jegyesek. Zayn egy elég drasztikus döntést hozott szerintem.
-Tény, hogy az az zene, amit mi csinálunk nem az ő stílusa. És ezért is ment el. De Perrie mindig mellette volt.-dobol a lábával a földön.
-Láttam egy interjút a Little Mix-szel, amiben Perrie megerősíti az egészet. Azt hittem ott helyben elsírja magát. Ennyi idő után nehéz lehet. Főleg, hogy a barátnőjet most jegyezték el.-rágom a szám, aztán ásítok egy nagyot.
-Most már menj aludni.-mosolyog rám kedvesen Harry.
-Nem.-mondom határozottan.
-Miért?-néz engem.
-Harry ilyen közel állok az ideg összeroppanáshoz. Beszélnem kell valakivel mert megőrülök.-nézem őt és közben mutatom, hogy már csak egy picike hiányzik ahhoz, hogy összetörjek.
-Akkor itt nem csak arról van szó, ami ma történt.-suttogja.
-Nem tudok kimenni úgy az utcára, hogy ne nyomnának a képembe minimum 5 kamerát. Nem tudok Liam mellett menni az utcán mert lohol előre, hogy minél gyorsabban beérjünk valami helyre. Nem bírom, hogy az életünk a nyilvánosság előtt zajlik. Ha elmegyek egy barátnőmmel sütizni nem azt akarom, hogy kintről minket fényképezzenek a fotósok. Ha kimegyünk Liam-mel csak úgy vásárolni akkor nem akarom, hogy minden 5. percben a rajongók 20-asával támadjanak le minket. Én csak azt szeretném, ha egy kevés időre normális életet élhetnék.-meredek magam elé.
-Jól esne nektek egy kis szünet nem gondolod?-simítja meg a vállam.
-Nem, mert nem köztünk vannak a gondok. Teljes szívemből szeretem Liam-et. Tényleg soha senkit nem szerettem ennyire. Nem akarok külön lenni tőle, de már nem bírom.-sóhajtok.
-Akkor csak menj haza egy kicsit Chuck-hoz meg Amy-hez. Liam meg fogja érteni.-mosolyodik el kedvesen.
-Gondolod?-nézek rá.
-Persze, csak beszélj vele erről az egészről.-ölel át biztatóan.
-Miért nem mentél pszichológusnak?-nevetem el magam halkan.
-Készültem. De az élet közbeszólt.-nevet.-Na jó most már tényleg menj aludni, mert én is álmos vagyok.-nevet.
-Jó éjt!-mosolygok rá és megölelem.-Óh és köszi, hogy meghallgattál.-mosolygok rá és sétálok kifelé a szobából.
-Nagyon szívesen. Máskor is.-mosolyog rám.-Jó éjszakát!-mosolyog és bezárom az ajtaját amint kiértem. Visszasétálok a mi szobánkhoz. Liam édesen durmol még mindig, de véletlenül belerúgok a bőröndömbe és halkan szitkozódok, amire felkel.
-Anne?-néz fel álmosan.-Minden rendben?-kérdezi aggódva.
-Persze Mackó. Feküdj vissza nyugodtan aludni.-mosolyog rá és odabotorkálok a nagy márványpulthoz, gyorsan töltök magamnak vizet, aztán megiszom és az ágyhoz sántikálok.
-Hol voltál?-kérdezi mikor bebújok mellé és megpuszilom az arcát.
-Harry-vel beszélgettem.-mosolygok rá kedvesen.
-Miről?-fordul felé kíváncsian.
-A mai dolgokról. Louis apasági dolgairól, meg arról, hogy Zayn és Perrie szétmentek.-nézem őt.
-Micsoda?-néz rám meglepődve.
-Jól hallottad. Zayn felbontotta az jegyességet.-mondom halkan és odabújok hozzá.
-Óh Istenem. Mind megőrültek.-suttogja és rám néz majd megpuszilja a homlokom.-Akarsz beszélni a tegnapi fotós dologról?-néz engem félve.
-Nem.-mondom bizonytalanul.
-Kicsim.-szólít halkan és odabújik a nyakamhoz.-Láttam rajtad, hogy nem bírtad.-néz engem.
-Nem Liam, én csak.....-suttogom.-Nem szeretem nyilvánosság előtt élni az életem. Nem csak a fotósok idegesítenek. Mert már megszoktam, hogy nem tudok anélkül kilépni az utcára, hogy 5 ember ne lenne a nyomomba. De azt nehéz megszokni, hogy bárhová megyünk ketten a rajongók letámadnak minket és általában én vagyok az, aki lefotóz titeket. De nekem ez tök okés.-sóhajtok és háttal fordulok neki, hogy ne lássa az arcom, amin egy könnycsepp gördül végig. Bazdmeg Payne. Mindig kihozod belőlem a sírást.
-Kicsim.-szólít halkan és odabújik a nyakamhoz.-Láttam rajtad, hogy nem bírtad.-néz engem.
-Nem Liam, én csak.....-suttogom.-Nem szeretem nyilvánosság előtt élni az életem. Nem csak a fotósok idegesítenek. Mert már megszoktam, hogy nem tudok anélkül kilépni az utcára, hogy 5 ember ne lenne a nyomomba. De azt nehéz megszokni, hogy bárhová megyünk ketten a rajongók letámadnak minket és általában én vagyok az, aki lefotóz titeket. De nekem ez tök okés.-sóhajtok és háttal fordulok neki, hogy ne lássa az arcom, amin egy könnycsepp gördül végig. Bazdmeg Payne. Mindig kihozod belőlem a sírást.
-Én, sajnálom, ne......-folytatta volna, de közbe szóltam.
-Ne kérj bocsánatot az álmaid miatt! Tudom, hogy imádsz énekelni és imádod a rajongókat. Ezért pedig nem kell bocsánatot kérned. Ők is imádnak téged.-mondom és elmosolyodom. Néha azt kívánja, bárcsak ne lenne híres, de tudom, hogy nem gondolja komolyan. Mert nagyon szereti ezt csinálni és meg kell mondani, hogy nagyon jó benne.
-Na és te?-kérdezi, odabújik hozzám és a nyakamba mosolyog.
-Mi én?-kérdem zavartan.
-Te imádsz?-kérdezi bizonytalanul.
-Szerinted?-nevetek fel hitetlenül és szembe fordulok vele.-Persze, hogy imádlak.-mosolygok rá és megcsókolom.-Imádom nézni mikor a színpadon vagy. Felszabadult vagy olyankor és őszinte szeretettel énekelsz. Nem tudnálak elképzelni máshol.-mosolygok rá.
-Én pedig nem is szeretnék máshol lenni.-néz engem és hátrasimítja a barna tincseimet. Igen váltottam. Szőkéből barna. Őszintén megmondva imádom! Nem az a nagyon sötét barna inkább csak szőkés barna, de hihetetlen. Liamnek volt némi nyügje vele az elején, nehezen ismert fel a tömegbe és ilyenek. De azóta, nagyon megszerette.
-Már csak pár koncert, egy klipforgatás és utána egy aprócska szünet.-mosolyog rám kedvesen és megcsókol.
-Akkor hazamegyünk?-csillan fel a szemem. Már több hónapja nem jártam otthon, a kiskutyám már hatalmas és Chuck-ot sem láttam ezer éve. Ami pedig őket illeti. Nos keresztanyai örömök elé nézek. Az összeköltözés után öt hónappal derült ki, hogy Amy kisbabát vár. Már nagyon izgatottak mivel két hónap múlva érkezik a csöppség. De nem mondták el nekünk, hogy fiú vagy lány lesz-e úgyhogy nehezen tudok vásárolni ajándékot neki.
-Igen hazamegyünk Édes!-mosolyog rám izgatottan. Tudom, hogy már neki is hiányoznak a szülei.-De Louis-nak lesz egy jótékonysági bálja! Azon részt kell vennünk. Vagy ha te nem szeretnél nem muszáj!-mosolyog kedvesen, én pedig megpuszilom az orrát.
-Szeretnék!-mosolygok aranyosan és kapok tőle egy hosszú csókot. Másnap utaztunk Houston-ba a NASA-hoz, ahol a klippet fogják forgatni a srácok. A houstoni időjárás kissé meleg. A forgatáson nem vagyok ott, mivel Lottie-val vigyázunk Lux-ra egész nap és éjszaka is. Reggel arra ébredtem, hogy Liam mocorog mellettem és horkol is egy kicsit. Hogy kerültem én a mi szobánkba? Hiszen tegnap Lou szobájában aludtam el. Nagyot ásítva bújok ki az ágyból, de rögtön orra is bukom Liam ruháiban. A földre érve fájdalmasan kiáltok fel, ezzel felkeltve az alvó medvét.
-Kéne egy kis segítség.-nyöszörgök.
-Hol vagy Édes?-kérdezi zavartan.
-Itt a földön.-nyújtom fel a kezem és integetni kezdek. Hallom ahogy felpattan az ágyról és azonnal a segítségemre siet. A felállas nem túl könnyű, mivel mindketten majd összeesünk a fáradságtól.
-Jaj kérlek ne haragudj! Fogalman sem volt hol vagyok, az éjszaka, csak ledobtam magamról gyorsan a ruhát. Jól vagy?-néz aggódva.
-Nincs semmi baj és igen jól vagyok.-mosolyodok el álmosan és inkább visszatámolygok az ágyhoz.
-Fáj valamid?-néz és visszafekszik mellém.
-Nem.-rázom a fejem.-Most pedig aludj!-tapasztom a kezem a szájára és halkan csittegek neki.
-Mit szívtál Bébi?-nevet halkan miután elveszem a kezem a szájáról.
-Liam James Payne natural parfümöt.-mondom komolyan, de egy kis vigyor ott játszik a szám sarkába.
-Azt minden nap szívod. Már megszokhattad volna.-nevet hangosan.
-Nem igazán lehet megszokni Maci!-vigyorgok rá, ő pedig az ölébe húz mire sikkantok egy kicsit.-Hagyj aludni Payne!-dőlök a mellkasára és belefúrom az arcom a mellszőrébe.
-Mit csinálsz?-kérdezi nevetve.
-Nem gondolod, hogy ettől meg kéne szabadulnod?-dünnyögöm a mellkasába és meghúzom az egyik mellszőrét.
-Nem. Ez tesz férfiassá.-mondja komolyan.
-Szerintem meg az tesz férfiassá.-utalok a nemi szervére és hangosan felröhögök.
-Igen az is!-nevet velem együtt és egy puszit nyom a fejem búbjára. Nem is tudom hol lennék nélküle. A szeretete a legjobb amit nekem adhat. Tudom, hogy mostanába nem vagyok vele annyitt, mint tavaly, mert a karrierem ível felfelé és fotózásokra meg divatbemutatókra járok, de most épp a nyári szabadságomat élvezem, úgyhogy kiélvezek minden pillanatot vele. Örülnék, ha el tudnánk menni nyaralni, de nehéz mert ez csak egy 10 napos szünet lesz és elég szoros az időbeosztásuk. Másnap már repültünk is Baltimore-ba, ahol a fiúk megcsinálták a koncertet és mentünk Washingtonba mindannyian. Igazából nem is tudom oda miért mentünk, de aztán hazamentünk. Aznap volt Louis jótékonysági bálja, tehát alig volt időm elmenni fodrászhoz és még a ruhámat se választottam ki. Ott álltam a mostmár közös lakásunk, közös hálószobájának a közepén egy szál törölközőben és fogalmam sem volt mit vegyek fel. Mivel nem akartam a figyelmet elvenni a kis hercegnőkről akik a bálon lesznek így úgy döntöttem egy egyszerű fekete estélyit veszek fel:
Liam már menet kész volt és csak rám várt, bár még volt 1 óránk odaérni.Először a benti nagy tükörnél kisminkeltem magam, de csak szolidan, egy kicsit füstösre festettem a szemem, majd felvettem a ruhát. Szerencse, hogy Liam egész végig a szobában tartózkodott, így nem kellett lemennem és megkérnem, hogy húzza fel a cipzárt.
-Nagyon szép ez a ruha.-mosolyog rám miközben húzza felfelé, de mit ne mondjak elég lassan csinálja, szinte már erotikusan.
-Tetszik?-mosolygok rá és az alját birizgálom.
-Igen, nagyon csinos vagy!-mosolyog kedvesen és miután végzett szembe fordít magával és ajkaimnak esik. Szenvedélyesen csókol, próbálja magát tűrtőztetni, de mivel megtagadom tőle a nyelvemet kénytelen beleharapni ajkamba. Csinált már ilyet, de most sokkal másabb érzés volt. Régebben lágyabban csinálta, de most keményen beleharapott. Fájt, de kellemesen. Mivel ezek után sem nyitom ki a szám kénytelenek vagyunk elválni. Úgy gondolom, ha ő elintézte a szám, én elintézem a nyakát. Félrehajtom ingjének gallérját és nyakára tapadok, apró csókokkal halmozom el, mire hirtelen olyan erősen szívom meg amennyire csak tudom. Élesen szívja be a levegőt és hangosan fújja ki, mikor leválok a nyakáról.
-Jól elintéztél.-zihálja és megint megcsókol.
-Csak úgy, ahogyan te engem.-súgom ajkaira és visszacsókolom. Fájdalmasan, de muszáj elválnom tőle, mert nemsokára indulnunk kell. A számra ajakápolót kenek, hogy ne száradjon ki és fényt is adjon neki, majd Liam felé cuppogok.
-Mit csinálsz?-kérdezi nevetve és engem néz. Előre vesz egy begöndörített tincset a hajamból és játszani kezd vele.
-Egyenletesre kenem az ajakápolót a számon.-nevetek.
-Mindened megvan?-mosolyog rám, én pedig hozzá hajolok és egy hosszú csókot nyomok a szájára.
-Mindenem!-mutatom fel a táskám. Zsepi, telefon, egy kis pénz, egy pár smink cucc, ha javításra szorul a make-upom.
-Akkor indulunk!-mosolyog rám és ő is megcsókol, közben kézen fog, majd elkezd húzni a lift felé. Átköltöztünk egy társas házba, egy egész emelet a miénk, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Gyönyörű bútorom és kilátás. A lift megérkezik mialatt én húzom a cipőm, aztán úgy döntök, hogy inkább a liftben húzok cipőt. Fekete magassarkú csak az összhang kedvéért. Az alattunk lévő emeleten megáll a lift és beszáll a milliárdos apuka, szintén milliárdos lánya. Képzelhetitek. D kosaras mellek, póthaj, Ferrari és egy kis öleb. Mintha egy Paris Hilton öribarit kerestetik show-ból lépett volna ki.
-Szia Liam!-köszön nyávogós hangon. Hahó én is itt vagyok.
-Szia Chelsea!-köszönök neki fennhangon és próbálom egy kicsit kiljebb tolni a melleim. Esélytelen, mivel az övé full műanyag.
-Szia Anne!-morog az orra alatt.
-Szia Chelsea!-köszön vissza Liam bájosan. Igen, ő próbál jó kapcsolatot kialakítani vele. Na én aztán nem.
-Hová mentek?-rebbegteti a műszempilláit.
-Jótékonysági bálra.-mondom neki és próbálok bájosan mosolyogni, de eléggé vicsorgás-féle lett.
-Hát akkor jó adakozást nektek!-köszön el végre, mivel a lift a földszintre ért. Liammel mi a garázaba megyünk, úgyhogy még megyünk egy szintet.
-Te hallottál már olyat, hogy jó adakozást?-nézek Liam-re értetlenül.
-Ööö nem még egyszer sem.-mosolyog kedvesen. -Lehetnél egy kicsit aranyosabb vele.-mondja dorgálva.
-Ez olyan mintha azt mondanád a madárnak, hogy egyen kenyeret. Csak ártanál vele neki.-mondom bölcsen. -Nem leszek aranyosabb. Láttad már, hogy rebbegteti a pilláit feléd. Na és azok a műmellek. Hányas melltartót hord? 2D kosarast?-kérdezem hüledezve.
-Azért te sem panaszkodhatsz!-mosolyog rám kajánul.
-Liam!-bököm oldalba a könyökömmel.
-Komolyan mondom. Nekem a tieid jobban tetszenek, mint az övéi valaha is fognak!-mosolyog rám megnyugtatóan és kiszállunk a liftből és a kocsijához sétálunk.
-Tényleg?-nézek rá nagy szemekkel.
-Igen tényleg! Nem vetted még eddig észre?-mosolyog rám édesen én pedig a kocsinak döntöm és megcsókolom, egy kicsit megmarkolom az ingét.
-Azért a ruháinkat, ne gyűrd össze.-kuncog aranyosan, majd ő megcsókol újra. Mikor elváltunk még egy gyors puszit nyomtam a szájára, ő meg közben kinyitotta nekem a kocsiajtót.
-Hölgyem!-vigyorog rám, és a derekam fogja, segít beszállni, majd megkerüli a kocsiját és beszáll a vezetőülésbe.
-Indulhatunk?-mosolyog rám és odahajolok hozzá majd egy puszit nyomok az arcára.
-Ühüm.-hümmögök mosolyogva majd hátradőlök a kocsiban. Nagyon kényelmes kocsi, olyan mint Batman-é. Hatalmas Batman fan lett, úgyhogy meg is értem miért vette meg ezt a kocsit. Eddig csak egyszer engedte meg, hogy vezessem. Egyszer! A fiúk meg a hülye kocsijaik. Az én kocsim is itt áll a garázsban, elég ritkán megyek vele bárhová is. Mióta megvan a jogsim alig vagyok itthon.
-Na és hol lesz ez az egész?-kérdezem tőle mosolyogva, közben a telefonom birizgálom.
-A Természetrajzi Múzeumba.-mosolyog és az utat figyeli.
-Úh ott már jártam, az nagyon szép kívülről meg belülről is.-mosolygok izgatottan. A Snapchat-et nézem meg először, Fizzy küldött nekem egy videót, amiben az egész nagy terem látszik, ahol a bál lesz megtartva. Amy is küldött nekem egy képet az én édes kiskutyámról, aki már nem is olyan kicsi. Chuck pedig egy szintén nagyon aranyos képet küldött, amin Amy gömbölyű hasát puszilja meg. Az utóbbi kettőt le is screenshot-oltam.
-Mit csinálsz?-érdeklődik Liam.
-A Snapchat-em néztem.-mosolygok rá. Liam-nek meg kellett állnia egy lámpánál, így gyorsan csináltam magunkról egy képet és ez írtam hozzá:"On the road again <3". Kiraktam My Story-ba és elküldtem szinte mindenkinek, aki fel volt nekem véve. Körülbelül 10 perc múlva meg is érkeztünk a helyszínre.A vendégeket akkor engedték be, mi pedig a mélygarázsba mentünk, ahol Louis és Felicité várt ránk. Liam segített kiszállni a kocsiból és míg ő bezárta a kocsit én köszöntem Fizzy-nek.
-Szia Fizzy!-mosolygok rá és megölelem, amit ő viszonoz és két-két puszit nyomunk egymás arcára.-Nagyon csinos vagy!-dicsérem meg a ruháját.
-Te sem panaszkodhatsz!-mosolyog rám és aranyosan felnevet, majd Liam átveszi a helyem és köszön neki.
-Tommo!-köszöntöm Louis-t és egy nagy ölelést adok neki.
-Anney!-mosolyog rám és viszonozza az ölelésem.-Nagyon csinos vagy!-mosolyog rám.
-Köszi! Te pedig nagyon fess!-mosolygok, Louis, pedig felnevet a szóhasználatomon.
-Szeretnél velünk jönni, vagy inkább Fizz-el mész hátul?-mosolyog kedvesen Louis.
-Inkább hátul megyek.-mosolygok rájuk, Liam-mel elköszönünk egymástól egy csókkal, pillanatokkal később pedig már egy gyönyörűen feldíszített teremben találtam magam, sok kis hercegnővel és herceggel, akik nevetgéltek, visítoztak és futkorásztak. Fél óra múlva megjelent Louis és Liam is a teremben, megkértek mindenkit, hogy foglaljanak helyet, én pedig megkerestem a helyem, ami Louis asztalánál volt közvetlenül Liam mellett, aki már várt rám. Mikor odaértem hozzá átkarolta a derekam és egy puszit adott az arcomra.
-Ne haragudj, de ismerlek én?-nézek rá meglepetten és játékosan.
-Nagyon is jól ismersz.-vigyorog rám és mindketten helyet foglalunk, majd Louis beszédét hallgatjuk, utána pedig az anyukája beszél. Utána elkezdődik a vacsora. Az egész este nagyon nagyon jól telt, sok kislánnyal és kisfiúval készítettünk képet és természetesen a tündér arcú Liam-mel is kellett egy kép. Ami pedig a legjobb hihetetlenül sok pénz gyűlt össze az alapítványnak, amihez Liam is nagyban hozzájárult. Éjfél után értünk haza, mert beugrottunk Vaníliáért Amy-hez és Chuck-hoz. A kutyám nagyon örült nekünk, gyakorlatilag felborított minket. Muszáj volt az ölemben fognom a kutyát mivel Liam nem engedte meg, hogy a bőrülésre rakjam.
-Ugye tudod, hogy az én ruhám többe kerül, mint a bőrülésed?-nézek rá miután a garázsban kiengedtem először Vaníliát az ölemből majd én is kiszálltam.
-Lehet.-nevet aranyosan.
-Ez nem vicces.- nézek rá komolyan majd elnevetem magam.-Vanília!-hívom magamhoz a kutyát, aki egyből odaszalad hozzám és megsimogatom, majd beszállunk vele a liftbe. Megfogom a nyakörvét, ha véletlenül bárhol is kinyílik a lift ne kezdjen el kifelé szaladni. Hála Istennek egyszer sem nyílt ki a lift csakis a mi szintünkön, amiért hálás voltam. Amikor elengedtem a nyakörvét rögtön szaladt a házba, mi pedig követtük kézen fogva.
-Nagyon jó volt ez az este. A gyerekek hihetetlenek voltak. Egyszerűen már abból erőt lehet nyerni, hogy rájuk nézel, mert annyira erősek. Annyira élni akarnak.-nézem Liam-et és leszedem magamról a cipőt, majd a vállára hajtom a fejem és úgy sétálunk a kanapéhoz.
-Igen. Mi igazából nem is nagyon tudjuk, mi az az erősség, mert még nem tapasztaltunk halál közeli élményt. De ők aztán tudják, mi az, hogy erős.-mondta és átölelte a derekam.
-Te is tudod!-mondom és ránézek majd leülünk a kanapéra és odabújok hozzá.
-Nem, nem igazán.-mondja csendesen.
-De igen Szerelmem, hiszen koraszülött voltál, neked is küzdened kellett az életért.-nézem őt nagy szemekkel és leveszem róla a zakóját, majd a kanapéra terítem.-Ráadásul a veséd miatt is problémáid voltak.-simítom meg az arcát és megpuszilom az orrát.-Lassan két éve vagyunk együtt Liam mindent tudok rólad.-mosolygok rá.
-Tisztában vagyok vele.-dörmögi.
-Csak nem megbántottalak?-kérdezem ijedten.
-Nem, ugyan, dehogy.-néz rám és megpuszilja a szám, én pedig a kezem a mellkasára vezetem és elkezdem kigombolni az ingét.
-Most pedig menj el szépen zuhanyozni.-mosolygok és leveszem róla az inget is.
-Egyedül?-néz rám meglepődve.
-Szeretnéd, ha veled mennék?-kérdezem lágyan és megsimítom az arcát.
-Ezt komolyan kérdezed?-neveti el magát.
-Ühüm.-bólogatok.
-Igen, nagyon szeretném.-áll fel és magával húz engem is.
-Várj az inged!-nyúlok érte és magunkkal viszem a fürdőbe, majd a szennyes közé dobom.
-Segíts levenni!-utalok a ruhámra és háttal állok neki és elveszem onnan a hajam, mikor lehúzta leesett rólam a ruha, én pedig kiléptem belőle, míg Liam szintén vetkőzött lefelé.
-Még mindig le vagyok nyűgözve, ha fehérneműbe vagy előttem.-ölel át és megpuszilja a nyakam miközben én felfogom a hajam.
-Hidd el én is le vagyok nyűgözve tőled.-futtatom végig a tekintetem a tökéletesen testén majd egy csókot nyomok az anyajegyére, ami a nyakán van. Liam mindeközben a hátamra simítja a kezét és kikapcsolja a melltartóm, aminek a pántjai lehullanak a vállamról és lazán lógnak a karomon. Szinte azonnal meg is szabadulok tőlük, utána pedig a bugyim is pillanatok alatt átkerül a szennyes tartóba. Nagyon hamar lezuhanyoztunk, ami nálunk elég fura, mert általában 20 perci fürdünk, de most le tudtuk 10 perc alatt. Miután kiszálltam magamra tekertem egy törölközőt, de Liam egy picit belecsípett a fenekembe, mire én megugrok és felé fordulok.
-Liam!-szólok rá kuncogva és egy kicsit el is pirulok, Liam egy kicsit közelebb jön hozzám, majd átkarol és megint belecsíp a fenekembe, mire én már hangosan nevetek és a kezére csapok.-Elég!-nevetek, de még egyszer megpróbálja, akkor viszont már elfutok előle.-Azt mondtam elég!-kiabálok neki nevetve, szorosan fogom magamon a törölközőt és mielőtt berohanhatnék az egyik szobába és magamra zárhatnám az ajtót elkap a derekamnál fogva, felkap az ölébe és a szobánkba visz engem. Ott lerak az ágyra és felém mászik majd hosszan megcsókol. Miután elvált tőlem lehámozza rólam a törölközőt, amit annyira szorongattam magamon és elkezdi csókolgatni a nyakam, majd egyre lejjebb és lejjebb megy, míg végül.........a házi telefon elkezdett csengeni.
-Liam...-nyögök fel és próbálom letolni magamról.
-Hmmmm?-dünnyög az alhasamba.
-Cseng a telefon.-nyöszörgök halkan és próbálok kikászálódni az ágyból, ami sikerül is és elfutok felvenni a telefont.
-Miss Morisson?-kérdezi a portás Aaron.
-Igen Aaron?-kérdezem egy kicsit remegve.
-Miss Matthews keresi önöket.-mondja kedvesen.
-Engedje fel.-mosolygok.
-Egy kissé ittas állapotban van.-mondja halkan.
-Engedje fel Aaron.-mondom kedvesen.
-Rendben.-teszi le Aaron a telefont és én is, majd visszarohanok a szobába.
-Fel kéne öltöznöd.-mosolygok rá kedvesen, aztán odamegyek hozzá majd megcsókolom hosszan.
-Miért?-néz rám kérdőn.
-Sam feljön. Egy kicsit ivott.-mondom nevetve és a szekrényhez megyek, majd odadobok neki egy gatyát, én meg felveszem az egyik pólóját és az egyik bugyimat.
-Majd folytatjuk!-mosolygok rá, felmászok az ágyra és megcsókolom, mire belemarkol a fenekembe, közbe felkuncogok.
-Ígéred?-vigyorog rám.
-Igen, ígérem.-kacsintok rá és lemászok az ágyról, abban a pillanatban pedig hallom, hogy nyílik a lift.
-Sam!-sietek ki hozzá.
-Hellóka!-vihog és egy kicsit támolyog.
-Ülj le!-nézek rá és leültetem, hozok neki egy pohár vizet, amit megitatok vele.
-Szia Sam!-jön ki Liam is a szobából.
-Csak nem szexelni készültetek? Akkor én nem is zavarok.-nevet hangosan és fel akar állni, de visszanyomom a kanapéra.
-Mi van veled? Bármikor mikor beszélni akartam veled sose vetted fel a telefont, utána meg mindig azt mondtad másnapos vagy!-nézek rá aggódva.
-Nincs velem semmi.-rántja meg a vállát játékosan.
-Samantha!-szólok rá.
-Mit akarsz hallani?-kérdezi felháborodottan.
-Az igazat!-sóhajtok.
-Az igazat? Nos akkor tessék elmondom neked az igazat! Beleszerettem Harry-be!-ordibálja, a liftben pedig egy teljesen ledöbbent alak áll.........
