Hát erről nem igazán szeretek beszélni! Azóta nem szeretem a vért mióta elvesztettem anyukám az egyetlen akkori támaszom!
-Szóval én azért nem bírom a vért mert elvesztettem az anyukámat.-mondtam ki a lényeget lehet, hogy csak címszavakba.
Visszaemlékezés:
Tavaly nyáron történt. Anyukám jött haza felé a vásárlásból. Egy ismeretlen ember felajánlotta hogy segít neki és hazaviszi. Anya tudta, hogy nem szabadna, de nagyon nehezek voltak a szatyrai. Végül kis hezitálás után beleegyezett. A pasas jó kiállású volt nem volt vele semmi baj talán csak az agyában. Szóval az ismeretlen nem haza hozta hanem a saját lakásához, majd beráncigálta Anyát és bezárta egy sötét szobába, egy székhez kötözte. Adott neki enni meg inni és amikor egyszer elengedte hogy mászkáljon a házba még aznap akkor Anya próbált kiszökni, de a pasi meglátta és visszavitte a szobába és megerőszakolta majd megverte és Anyának a verés megadta a végső löketet ahhoz, hogy meghaljon. Napokkal később találtak rá és először Apámat hívták aki a helyszínre vitt magával de nem mondta meg miért. Amikor odaértünk Anyukám egy hullazsákba volt csomagolva tiszta vér volt. Én csak zokogtam és ordibáltam, hogy 'Hogy ez nem történhet meg!'. Anyukám volt az egyetlen aki akkor törődött velem. És a barátaim Sam meg Tony! Azóta nem bírom a vért!
Jelen idő:
Igen azt hiszem szóról szóra elmondtam! Éreztem ahogy a szemembe egy krokodil könnycsepp formázódik és csurog végig az arcomon. Hirtelen Liam nagy kezét éreztem meg az arcomon amint letörli a könnyemet.
-Sajnálom! Nem tudtam! Nem gondoltam! Részvétem anyukád miatt! Sajnálom!-mondta szomorúan és komorságot láttam az arcán.
-Én öhm! Semmi baj! Nem számít régen történt!-mondtam gyorsan és rámosolyogtam.-Liam ez tényleg nagyon finom lett!-mosolygok.
-Hidd el nekem, hogy nem tudok valami jól főzni.-nevet fel könnyedén és ő is tovább eszik.- Tudod ami a reggel történt az apukád és a bátyád között. Öh apukád részeg volt?-néz rám komolyan.
Úgy érzem mindjárt hányok. Mi a a franc van velem. Hirtelen a hányinger kerülget!
-Liam merre van a fürdő?-nézek rá és a hasamat fogom, egy kissé meggyötört arcot vághattam.
-Baj van?-néz rám aggódva.
-Csak merre van a fürdő?-sziszegtem a fogam közt és Liam felállt majd a fürdőbe kísért én meg azt hittem lehányom, de sikerült még időben kitolnom onnan, becsuktam az ajtót előtte majd a másik pillanatba WC előtt guggoltam és adtam ki magamból az aznapi kajámat. Úristen mennyire gáz vagyok már! Ez fiú házába hányni! A randinkon! Mielőtt észrevehettem volna Liam már ott guggolt mellettem és a tekintetét aggódva jártatta rajtam.
-Jól vagy?-kérdezi és a szeme még mindig az irántam való aggódását tükrözi.
-Én igen azt hiszem jól vagyok!-mondom elég lassan és egy kicsit szaggatottan veszem a levegőt.- Igen jól vagyok! Lehet az a bajom hogy reggel bezabáltam abból a sütiből!-nevetek fel majd a csaphoz megyek és kimosom a szám vízzel. Jó sok vízzel!
-Az lehet!-mondta nekem és egy mosolyt eresztett felém, majd visszamentünk enni és az este hátralévő részébe sokat beszélgettünk meg nevettünk. Nagyon jó volt! Örülök hogy megismerhettem!
11 óra körül Liam hazavitt és az ajtóhoz kísért!
-Köszönöm, hogy eljöttél hozzám!-mosolyog és szembefordult velem én pedig az ajtónak támaszkodtam.
-Tudod én is jól éreztem magam! Azon a kis incidensen kívül.-nevetek fel, majd egy édes mosolyt mutatok neki.
-Megismételjük majd valamikor?-néz rám kiskutyaszemekkel én meg majdnem elolvadok.
-Hát megismételhetjük!-nevetek fel, majd hirtelen hátraesek és döbbenten nézek fel a bátyámra aki a kezében tart.
-Sziasztok!-néz rám mosolyogva majd segít felállni.
-Azt hittem te alszol!-nézek rá szúrósan majd beljebb tessékelem és becsukom előtte az ajtót.
-Bocsi!-nézek Liam-re bocsánatkérően.- Szóval majd megismételhetjük!-mosolygok rá.
-Majd hívlak jó? Nem tudom hogy leszek mert még elég zavaros!-nevet és egy kellemes kis nyári fuvallat fújja össze a hajam.
-Jó majd hívj! De most jó éjt mert nem akarom hogy megint kijöjjön. Szia, jó éjt!-mosolygok és adok egy puszit az arcára majd megölelem, ő pedig visszaölel és egy puszit nyom a hajamba mire kuncogok, majd elengedem és intek még neki egyet majd besétálok a házba. Az ajtót becsukom és kissé önelégülten sétálok el a bátyám előtt aki a kanapén ülve nézi a tévét és vigyorogva mellé vágom magam.
-Mi az francot nézel?-nézek rá kiakadva mert valami felnőtt csatornát néz.- Óh bazd meg!-nevetek és a távirányítót a kezéből kivéve valami horrorra kapcsolok. Imádom a horrort. Na jó ez nem feltétlenül igaz mert néha tökre beijedek! Ez se volt másképp most se, mert egy icipicit közelebb csúszok a bátyámhoz aki persze magához ölel, én még közelebb csúszok hozzá.
-Milyen volt?-néz rám mosolyogva, egy pillantást vesztegetek rá, de inkább tekintetem rajta tartom mert elég csúnya rész volt a filmben.
-Hát tudod nagyon jó volt. Csak az a baj, hogy egy kicsit ciki volt amikor a fürdőjébe hánytam.-nevetek fel kissé kínosan.
-Hoppá! És jól vagy?-néz rám aggódva én meg csak bólintok.- De azon kívül jó volt igaz?
-Óh igen jó volt! Majd megismételjük valamikor! Azt mondta majd hív!-mosolygok és felpattanok mellőle.- Apa azóta nem jött?-kérdeztem.
-Nem nem jött apa! Én azt mondom, hogy inkább ne is jöjjön! Menjen csak haza Cardiff-be. Nem?-néz rám, én addig felpattantam mellőle, megpördültem magam körül.
-Igen igen menjen haza ide ne jöjjön!-mondtam mosolyogva majd felbaktattam a szobámba, átöltöztem a pizsimbe majd visszamentem Chuck-hoz akit nem nem találtam lent.
-Hugi!-suttogta egy reszelős hang a a fülembe majd felkapott a vállára én pedig egy hatalmasat sikoltottam. Melyik az én szobám?-nevet és lerak a szobák előtt.
Minek van nekem ekkora házam? Nem is tudom. Alig szokott valaki jönni hozzám.
-Na Hugi itt vagy?-néz rám nevetve.
-Ja igen bocsi itt! Amúgy amelyiket szeretnéd.-mosolygok.-De én most megyek aludni jó? Nagyon álmos vagyok!-ásítozok, majd egy puszit nyomok az arcára.-Jó éjt Bátyus!-nevetek majd elkezdek ballagni a szobámba de ő elkap és egy puszit nyom a homlokomra.
-Jóéjt Hugi!-nevet majd elenged, én gyorsan beiszkolok a szobámba.
Befekszem a pihe puha ágyikómba és hagyom, hogy ráragadjon a szememre az édes cukorfelhő és elaludjak.
Másnap reggel 11-kor keltem. Mi a szösz? Ki a franc fekszik mellettem és néz engem?
-Szépséges jó reggelt Hugi!-mosolyog rám a bátyám.
-Bátyus nem szeretek ilyenkor kelni hagyjál!-nevetek fel halkan és a fejem a párnába fúrom.
-Amúgy csak mellékesen Liam hívott.-mondta mosolyogva, a Liam szóra felkaptam a fejem.-Mondtam neki, hogy még alszol, próbálja meg mondjuk délben.-nevet.
-Értem köszönöm!-mosolygok és feltűnően gyorsan pattanok ki az ágyból a telefonomért és tárcsázom Liam-et.
Telefonba:
-Anne?-vette fel Liam.
-Igen! Szia én vagyok az! Zavarlak?-kérdezem kissé bizonytalanul.
-Nem, nem zavarsz.-hallottam a hangján, hogy a szája mosolyra húzódott.
-A tesóm mondta, hogy hívtál de én aludtam. Egyébként miért hívtál?-kérdezem és lesétálok a konyhába.
-Arra gondoltam, hogy holnap esetleg találkozhatnánk! Ha neked jó!-mondta és hallottam hogy halkan kuncog.
-Liam! Mi olyan vicces?-nevetek fel.
-Ja öhm bocsi csak Niall nyaggat, hogy csináljak neki kaját.-nevet fel és hallottam Niall hangját a háttérbe.
-Kivel beszélsz Liam? Liam csinálj már nekem kaját! Na Liam!-hallottam a kis szőkeség hangját.
-Niall hallod hagyjál már!-nevet.
-Liam! Figyelj! Találkozhatunk! És hol vagy öö mit csinálnánk?-kérdeztem nevetve.
-Én tudom, hogy te nem nagyon szereted a nyilvánosságot igaz?-kérdezte de most már nem kuncogott, hanem mosolygott.
-Hát igen nem nagyon szeretem! Inkább csak ilyen kis visszahúzódó vagyok!-nevetek fel.
-Figyelj akkor nálad?-kérdezte.
-Nálam? Holnap! Hmmm. Azt hiszem szabad vagyok!-nevetek fel vidáman.
-Holnap! Délután 3-ra ott vagyok!-mondja szinte teli szájjal vigyorogva ha jól hallom.-Szia Anne!-köszön nekem.
-Szia Liam!-köszönök el.-Óh és csinálj Niall-nek kaját!-nevetek és hallom ahogy ő is felnevet a vonal másik végén majd lerakjuk a telefont.
Ez a fiú minden gondomat elfeledteti velem! Annyira aranyos és édes! És nem talál hülyének mert ő is ugyan olyan mint én! Erről jut eszembe! Már vagy két napja nem szedtem semmit! És őszintén? Meg voltam nélküle is! Bár ahogy most így a tablettákra gondolok hirtelen megkívántam. El kéne menni Tony-hoz! De mi van ha nem ad nekem? Mi van ha nem kéne szednem? Mi van ha le kéne állnom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése