Liam szemszöge:
-20!-mosolyogtam és megettem a kaját- És honnan jöttél? Mindig itt éltél Londonba?-kérdeztem és bevittem a tányéromat a konyhába majd visszaültem.
-Igazából Cardiff-ből jöttem! Az úgy volt hogy ott születtem és onnan kötöztünk anyukámmal és a bá-bá...-vett egy nagy levegőt-Chuckkal.-mondta de már nem mosolygott ezért mondtam egy viccet mire elnevette magát.
-Nagyon szép a mosolyod.-mosolyogtam én is.
Anne szemszöge:
Elpirultam, ezért a tenyerembe temettem az arcom. Miért ilyen kedves velem? Ez a kérdés kavarog bennem.
-Na és te? Te mindig itt laktál?-mosolyogtam rá és az arcát fürkésztem.
-Wolverhamptonból jöttem. Amikor változás történt az életembe, úgymond híres lettem akkor költöztem ide!-mosolygott kedvesen.
-És te öhm... gazdag vagy? -kérdeztem kínosan
-Nem szeretem ha azt mondják rám hogy gazdag. Gyakorlatilag az vagyok de nem költök sokat.-nevetett.
De aranyos. Hű mi van velem?
-Ühüm értem!-mosolyogtam és megettem a kaját.-Köszi finom volt!-mosolyogtam rá.
-Komolyan? Én nem nagyon tudok főzni!-nevetett és elvette előlem a tányért és bevitte a konyhába.
-Komolyan!-mosolyogtam rá mikor visszaült.-És Wolwerhampton szép város?- mosolyogtam.
-Igen nagyon szép! Szerettem ott lakni de London valahogy nagyobb és jobban csábított.-nevetett fel.- Cardiff milyen hely?-mosolygott rám olyan mosollyal amitől azt hittem ott elolvadok.
-Öhm... Nagyon szép!-mosolyogtam.
Cardiff:
Cardiff:
-Liam sajnálom de nekem haza kell mennem!-mondtam szomorúan és felálltam az asztaltól.
-Kérlek ne menj még!-mondta és ő is felpattant.-Akkor legalább hadd adjam meg a számom! Szükség esetére.-kacsintott rám és a kezét nyújtotta gondolom a telefonomért, ezért odaadtam neki és én is elkértem a telóját, beírtam a számom.
-Tessék!-mosolyogtam és átnyújtottam neki a telóját.-Na akkor én megyek is!- álltam a lábfejemről a sarkamra és odamentem a cipőmhöz, felhúztam és éreztem hogy Liam odaállt mellém és engem nézett.
-Hát akkor szia!-mondta kissé szomorkásan mire én is elszomorodtam, és egyszer csak azt éreztem hogy két erős kar ölel át és simogatta a hátam,de nem tudtam megállni hogy vissza ne öleljem és azt hittem a szívem majd kiugrik a helyéről, de éreztem hogy neki is.
-Szia Liam!-intettem mosolyogva de legbelül szomorú voltam.
-Szia Anne! Remélem talákozunk még!-mosolygott rám kedvesen és kinyitotta nekem az ajtót.
-Én is!-mosolyogtam rá majd kiléptem az ajtón, elsétáltam a kapuig és amint kiléptem több száz újságíró lepett el és kérdezgettek tőlem, ezért visszarohantam a házhoz és reméletem , hogy Liam még nem zárta be az ajtót és Hála Istennek nem ezért gyorsan bevágódtam és egyenesen beleestem Liambe.
-Anne?-kédezte felhúzva a szemöldökét erre gyorsan felnéztem rá.
-Öhmm szia újra!-nevettem fel.
-Hogyhogy? Még el se mentél?-kérdezte gyorsan és megtámasztott a derekamnál hogy el ne essek.
-Öhm hát tudod az úgy volt hogy ahogy kiléptem az utcára kismillió újságíró ugrott elém és kérdezgettek és soha nem voltam valami népszerű inkább visszahúzódó!-mondtam neki és próbáltam megállni a lábamon de jó hogy tartott mert nem nagyon sikerült, de végül segített leülni a kanapéra és leült mellém.
-És jól vagy?-kérdezte és az aggódást láttam a szemébe de nem nagyon foglalkoztam vele.
-Igen köszi jól vagyok! De mikor fognak elmenni mert tényleg haza kéne mennem?-kérdeztem és reméltem hogy Liam kitalál valamit.
-Tudod mit! Hazaviszlek kocsival kimegyünk a hátsóajtón felveszed az egyik pulcsimat és vollá megoldva!-mosolygott rám mire én is elmosolyodtam.
-Köszönöm!-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára, majd felnéztem rá és láttam hogy teli szájjal vigyorog.-Öhmm bocsi nem akartam!-motyogtam lányos zavaromba és éreztem ahogy rákvörös leszek.
-Nem baj!-mosolygott rám és felsietett a szobájába és egy pulcsival tért vissza amit odaadott nekem és felsegített a kanapéról, majd feladta rám a pulcsit és kimentünk a hátsó ajtón és beültünk a kocsijába.
-Nagyon szép kocsi!-mosolyogtam rá mikor beindította a kocsit.
-Köszi!-nevetett fel és kihajtott a kapun.- Merre laksz?
-mosolygott rám, én elmondtam a címet és arrafelé mentünk, útközbe sokat beszélgettünk, mikor odaértünk elkísért a bejáratig és ott megölelt én meg megpusziltam, köszönés után bementem a házamba és ekkor jött a nap "csúcspontja".
-Hol voltál?-kérdezte köszönés nélkül az apám mire én csak egy morcos pofát vágtam és felakartam baktatni a szobámba de apám megállított.-Hol voltál?-kérdezte még egyszer és felsóhajtottam.
-Sehol Marcel.-szólítottam a nevén mert képtelen vagyok apának szólítani.
-Válaszolj Anne!-szólt rám.
-Egy barátomnál.-mondtam mire ő felsóhajtott és elengedett ezért gyorsan felfutottam a szobámba ahol valaki várt rám..........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése