~20. rész~

A pasit bámulom, a sírás kerülget és futnom kéne, de nem tudok. 'Segítség!' ordibál a belső hangom. Körbenézek a szobában, minden csupa vér, Amy, Chuck, Sam, Liam és Harry holtteste fekszik az ajtó előtt. Felsikítok és a szemeből előtörnek a sós könnycseppek, amilyen gyorsan csak bírok egy szobába szaladok.
-Gyere elő Anne! Hol bújkálsz?-kérdezgeti édes hangon. A kezemet a számra tapasztom, hogy ne adjak ki hangot, mert zokogok, de hirtelen benyit a búvóhelyemre, még beljebb bújok a sarokba, de fél perc múlva ott áll előttem, sikítok egyet és............ Felkeltem. Szembe találtam magam a plafonnal, dübörgésekkel lentről. Azzonnal felálltam, a könnyek folytak az arcomon, lerohantam a nappaliba, meglepő módon Liam itt volt, én meg azonnal hozzá futottam és szorosan az ölelésébe bújtam. Az arcom a mellkasába fúrtam, a szívem össze volt szorulva és csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt itt lesz a srác és megöl mindegyikünket. Halványan hallottam, ahogy Liam kérdezgeti, hogy:
-Mi a baj?-mormogja és a hátam simogatja, miközben próbálok megnyugodni az érintése alatt.
-Ro-rosszat ál-álmodtam.-dadogom halkam, mert egész testemben remegek.
-Semmi baj Édesem. Vége van.-nyugtatott a mély hangján, amitől csillapodott a sírásom és a remegésem is. Kis lépésekkel a kanapéhoz mentünk, Liam leült, közben húzott magával és belehuppantam az ölébe. Védelmező karjai átölelték enyhén remegő testem. A levegőt szaggatottan vettem és hallgattam Liam szívverését ami közvetlenül a fülembe dobolt.
-Védj meg!-kértem halkan pár perc után, amikor már a könnyeim elapadtak.
-Kitől Szerelmem?-kérdezte aggódva.
-Attól a fiútól, akinél kés volt.-motyogom.
-Meséld el az egészet, ha képes vagy rá.-kéri halkan.
-Veszekedtünk.....-mondom és folytatni akarom, de Liam közbe vág.
-Azt nem álmodtad.-szól halkan.
-Akkor kezdem előről. Fent feküdtem a szobámba magamba és gondolom elaludtam. Az álmomba, kimásztam az ágyból, este 11-kor és lejöttem ide, a nappaliba. A kanapén ült egy fiú, aki azt mondta Chuck barátja, majd felállt, felkapcsolt a villanyt és előrántott egy nagyon nagy kést. Távolodtam tőle, de ő egyre csak közeledett és mikor a bejárati ajtóhoz néztem menekülés céljából ott feküdt:Amy, Sam, Chuck, Harry és t-te is, ho-hol-holtan.-remegek meg és közelebb bújok Liamhez.-Sikítottam egyet majd felszaladtam egy szobába és elbújtam az egyik sarokba, de meg talált, sikítottam megint, de itt felébredtem.-mondom el a végét is.
-Kicsim! Ugye tudod, hogy ez csak egy nagyon, nagyon rossz álom volt és ilyen soha nem fog megtörténni, mert itt leszek, hogy megvédjelek és téged senki se bánthat?!-néz engem, én felnézek rá és egy apró mosolyt eresztek felé.
-Tudom.-bólintok halvány mosollyal, majd oda hajolok hozzá, de ő gyorsabb nálam és megcsókol.
Visszacsókolom és közelebb furakodom hozzá, a csók vége után láttam a szemem sarkából, hogy mindenki leült Chuck és Sam mellénk, a többiek meg körénk. Felnézek Chuckra és rámosolygok, majd egy kicsit kinyújtóztatom a végtagjaim, de miközben nyújtom ki a kezem orrba vágom Liamet.
-Bazd meg!-kap az orrához nevetve. Ránêzek és felröhögök. Nevetve leveszem a kezét az orráról majd egy puszit nyomok rá.
-Bocsi!-kuncogok halkan, körülöttünk az emberek fellélegeztek, mikor nevettem, feléjük fordultam majd kimásztam Liam öléből.
-Szóval van valami kaja?-kérdezem mosolyogva.
-Visszatért!-nevet Liam, kinyújtom rá a nyelvem majd a konyhába megyek.
-Igen csinálhatsz szendvicset mindenkinek!-nevet Amy.
-Ajj. Legyen!-kuncogok és előveszem, ami kell és csinálok egy halom szendvicset, ők meg halkan sutyorognak a nappaliba. Sam jött be segíteni, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy rólam beszélnek, de biztosra tudom. Az a pasi amelyik abban a tévhitben él, hogy a szőke hajú lányok buták, ki kell ábrándítsam, mert nem mind buta. Ez a skatulya amibe beraknak minket nem túl hízelgő. Sőt egyszerűen utálom!
-Föld hívja Annet!-szólít meg Sam.
-Óh persze figyelek!-mosolygok rá.
-Azt mondtam, hogy Harry ma elvisz vacsorázni!-mosolyog rám büszkén.
-Szuper!-mosolygok rá.
-Szuper? Ennyi?-néz rám kérdőn.
-Igen. Ennyi. Sam! Ha már régebb óta lesztek együtt hidd el a kettesben töltött időt jobban fogjátok értékelni!-mosolygok rá.
-Lehet.-mondja elgondolkozva.
-Biztos!-nyugtázom egy fejbólintással, lassan mindenki beszivárgott a konyhába, Liam odajött hozzám, átölelte az egyik kezével a derekam, belepuszilt a hajamba és rám nézett.
-Nem akarok nélküled menni Milánóba!-pillantok fel rá.
-Meglátom mit tehetek az ügy érdekébe.-kacsint rám, szembefordulok vele és elnevetem magam.
-Ez mennyire cuki!-kuncogok.-Csináld mégegyszer!-tapsikolok mint egy kisgyerek, ő pedig megrázza a fejét nevetve.
-Nem!-nevet és engem ölel. Még mindig tapsikolok, de szerintem már megunja mert újra rámkacsint, amitől hangosabban nevetek.
-Könyörgöm ne nevessetek már, hanem egyetek!-mondja Amy, de felnevet. Amyvel egy időben Chuck is röhögve rázza a fejét rajtunk, Sam és Harry pedig már jóval ezelőtt nevettek. Úgy látszik a nevetés ragadós.
-Csssss! Hallottam valamit!-fogja be Liam a szám, megnyalom a tenyerét, de nem veszi le a kezét, hanem a hajam eltűri a fülem mögül majd megszívja a bőröm finoman. Mindenki fülel, de semmit nem hall. Elfutok Liam elől a nappaliba, elbújok, Liam utánam, de nem talál. Mikor háttal áll nekem kiszaladok a kertbe. Ő is fut utánam, mikor elkap felvesz az ölébe majd a vállára rak.
-Tegyél le!-püfölöm az öklömmel a hátát és próbálok rugdalózni de lefogja a lábam és belemarkol a combomba. Felnyögök egyet meglepetésembe és Liam felé fordulok.
-Nem! Ez a büntetésed, amiért elfutottál előlem!-nevet halkan és hátranéz rám, majd elvigyorodik.
-Liam!-szólok rá, de a fenekembe markol ami szintén nyögésre késztet.-Te ezt élvezed?-kérdezem hitetlenkedve, ő bólogat majd újra a fenekembe markol, mielőtt bármilyen hang ki tudna jönni a számon belépünk a házba. Pontosabban a konyhába. Liam felültet a konyhapultra, a lábaim közé áll és a nyakam csókolgatja.
-Liam........ Fejezd....be.... Kérlek......-sóhajtozok sűrűn, közelebb húz magához, a medencém a hasánál van, a lábammal kapálózok, de megfogja és a dereka köré csavarja őket.
-Biztos ezt szeretnéd?-suttogja a fülembe és a testem önálló életre kel, így megrázom a fejem. Szent szar! Most megadtam neki az esélyt, hogy a konyhapulton csináljuk. Nem valami előnyös dolog.
-Anne!-kiabál Chuck, Liam elhúzódik a nyakamtól majd rám kacsint , én meg próbálom a légzésem normálisba àllítani.
-Igen?-csiripelek és a lábam leveszem Liam derekáról.
-Amy-vel elmegyünk vásárolni ezt-azt, meg elmegyünk a lakására, elhozzuk a cuccait. Amúgy nem is mondtam! A ház mostmár a tiéd és a Sam-é. Összeköltözünk!-mondja büszkén és bepillant ránk majd elkerekedik a szeme.
-Értem!-köszörülöm meg a torkom és rámosolygok.-Ez szuper!-vigyorgok rá.
-Remélem nem baj, hogy ellopom tőled!-szedegeti a cuccait Amy.
-Ugyan dehogy. Nagyon örülök nektek!-mondom mosolyogva, Chuck inkább kifordul a konyhából.
-Na mi mentünk!-kiabál vissza és hallom, hogy becsukják az ajtót.-Óh és védekezzetek!-nyitja ki az ajtót újra, hogy visszakiabálhasson.
-Nem vagy vicces!-kiabálok utána.-Csak mi vagyunk?-kérdezem Liamtől.
-Szerintem igen! Harry említette, hogy Sam ma találkozni fog Gemm-el meg az anyukájával, szóval gondolom már elmentek!-mosolyog rám.
-Vegyél le a pultról! Nem akarom, hogy itt csináljuk!-nézek rá édesen. Felemel a fenekemnél fogva, a lábaim a csípője köré tekerem, majd a hajánál fogva magamhoz húzom és megcsókolom. Csók közben kisétál velem, a nappali falánák nyom és a nyelve az utat keresi a számba.
-Várj!- szólok halkan hozzá, a lábammal rugdalózok, hogy tegyen le, lerak, bezárom kulcsra az ajtót,  mihelyt visszamennék hozzá megcsörren a telefonja. Lebiggyesztem az ajkaim, ő sóhajt egyet majd a zsebébe nyúl, kiveszi a csörgő telefont majd a füléhez emeli.
-Szia Anyu!-pillant rám, kuncogok egy kicsit és őt nézem.-Igen Anyu jól vagyok. Igen Anne is jól van. Igen. Persze. Anya! Nem. Most? Komolyan? 1 óra? Fél? Legyen 1. Igen. Ott leszek. Persze. Igen, oké szia. Én is szeretlek.-mondja sorba a mondatokat én meg csak őt figyelem és a száját, mikor lerakja a szemeibe pillantok.
-Hova kell menned 1 óra múlva?-kérdezek rá.
-Anyáékért a reptérre, mert nyaralni voltak és gondolták akkor, ha úgy is Londonba szállnak le beugranak hozzánk.-mosolyog rám, odafutok felé és az ölébe ugrok.-De még 1 öráig vásárolnak úgyhogy van időnk.-vigyorodik el, mire megcsókolom.
-Csak 1 óra?-nevetek fel.
-Igen.-nevet.
-De ha nálad alszanak haza kell menned!-húzom el a szám.
-Anyáék feltalálják magukat a lakásomba, nem egyszer jártak ott.
-De úgy illik, hogy hazamész!-szólok rá.
-Megértik ha veled akarok lenni, mert holnap mész!-néz a szemeimbe.
-Ahogy gondolod! De először hozd őket hozzám, mert míg elhozod őket a londoni csúcsforgalomba vagy 2 óra én meg addig főzőcskézek valamit!-mosolygok rá, felmegy velem az ölében a szobámba majd lefektet az ágyra és a nyakam csókolgatja.
-Rendben Szerelmem!-mondja édesen a fülembe majd lehúzza a felsőm.
-Haragszkm rád emlékszel?!-kérdem elhaló hangon.
-Nem igazán rémlik.-csókolja meg a mellem közti részt, ahol nem fedi a melltartóm.
-Pedig kéne!-nyögök fel, mikor kezét a nadrágomba majd a bugyimba csúsztatja.
-Most beszélgetünk vagy mást csinálunk?-kérdezi és felpillant rám.
-Beszélgetünk!-vigyorodok el, de lefagy a képemről a mosoly, mikor megérzem Liam ujját a középpontomnál.
-Szerintem mást csinálunk!-suttogja a hasam aljába, ami bizseregni kezd. Lerántja a nadrágom gyorsan, de próbálok hamarabb reagálni, ezért a hátára fordítom és az ágyéka felé ülök közvetlenül majd végighúzom rajta a fenekem. Liam felnyög, a szemeit behunyja és egy kicsit szétnyílik a szája. Rohadt szexi és csak az enyém és azt teszek vele amit akarok. Megcirógatom az állát, kibújtatom a pólójából és édes csókokat hagyok a nyakától a nadrágjáig. Szerencse, hogy nem hord övet, mert azzal tuti bénáznék. Lejebb ülök a combjára, kigombolom a nadrágját, lehúzom a cipzárt és nagyon, nagyon lassan leszedem mindkét lábáról a farmert.
-Anne! Siess!-szól rám és igaza van. Nem kéne játszadoznom mert fogy az időnk. Gyorsan visszaülök az eredeti helyemre, majd a csípőm mozgatom kör-körösen, míg a remegő kezeimmel egy védekezési eszköz után kutatok a fiókomba. Hamar találok egyet, megint hátrébb ülök és mostmár sokkal mohóbban húzom le a boxerjét, de közben nyögdécselek, mert ujja felfedezi az alsó tájaimat. A számmal kibontom a zacsit, Liam feljebb ül én pedig teszem a dolgom majd lassan ráereszkedem, miközben a vállaiba kapaszkodom és egy jól eső nyögés csúszik ki mindkettőnk száján, mikor teljesen bennem volt. Megmarkolta a csípőm és elkezdett mozgatni, de azért én is segítettem neki. Az orgazmusunk hangos volt és teljesen kielégítő. Fáradtan hullottam az ölébe és hallgattam a szíve egyenetlen dobogását amit az orgazmus produkált.
-Istenem Liam!-sóhajtok egyet majd felpillantok rá, ő lenéz rám. Az ujjaim kócos hajába vezetem és végigszántok benne.
-Istenem Anne!-sóhajt egyet vigyorogva majd megcsókol és akkor jut eszembe, hogy még mindig teljesen kitölt engem. Csók után megpróbálok felállni, de csak mocorgás lesz belőle. Lepillantok oda ahol összeérünk teljesen, Liak kezeire támaszkodom és álló helyzetbe tornászom magam az ágyon.
-Ne stírölj!-nézek rá.
-Hogy ne stírölhetnék egy ilyen gyönyörű és szexi nőt!-vigyorog az arcomba, én pedig ránézek majd lepattanok az ágyról.
-Óh anyám!-sziszegek.
-Mi van?-néz aggódva.
-Fáj. Ott.-lépegetek lassan és keresek egy szép ruhát majd egy hozzá illő fehérneműt, felöltözök majd Liamre nézek. Engem néz még mindig vigyorogva majd feláll és megcsókol.
-Eszméletlen vagy!-simít végig a derekamon.
-Hazug vagy!-rázom meg a fejem hitetlenkedve, aztán odahúzom magamhoz és egy csókot nyomok a szájára majd rámosolygok és megsimítom az arcát.-Vegyél fel valamit!-szólok rá majd lemegyek a földszintre a konyhába és nézelődök a receptek között, hogy mit főzhetnék. A keresgélés végén tanácstalanul a kócos hajamba túrok majd a hűtő felé veszem az irányt. Meg is kéne fésülködnöm, hogy ne olyan "most szexeltem a fiatokkal" hajam legyen. Liam is lejön, neki is olyan "most szexeltem haja van. Annyira helyes! Nem bírok betelni vele. Édesen rámosolygok majd a fagyasztóban nézelődök.
-Kócos vagy!-nevet a hátam mögül majd az egyik kezével végigsimít a hajamon.
-Most szexeltem hajnak hívják!-nevetek.-Meg kéne fésülködnöm, mielőtt jönnek a szüleid!-nézek rá.-Szeretitek a halat?-mosolygok rá.
-Igen szeretjük!-vigyorodik el majd rám kacsint felül egy székre a pultnál és engem figyel.
-Nem indulsz?-nézek rá felhúzott szemöldökkel.
-Elküldessz?-húzza fel ő is a szemöldökét.
-Nem! Dehogy! Csak kérdeztem!-mosolygok rá édesen, előszedem a fagyasztott cuccokat, meg a krumplit, keresek egy kötényt, gyorsan magamra kötöm és elkezdem hámozni a krumplit. Liam szemét magamon érzem, az arcom kezd pirosabb lenni és felnevetek, majd Liam felé fordulok, aki elkapja a fejét és a kocsikulcsával játszik.
-Tudom, hogy néztél!-húzom össze a szemem és úgy nézek rá.
-Nem néztelek!-nevet fel.
-Jól van James!-figyelem szúrósan, majd elfordulok, tovább csinálom a dolgom, mikor végzek a krumplival felrakom főni, Liam akkor is engem néz, de feltűnően. Úgy csinálok, mintha nem venném észre, csinálom tovább a dolgaim, de Liam egyszer csak elkapja a derekam és magához húz majd megcsókol.
-Nagyon nagyon jól áll a kötény!-vigyorog majd megpuszilja az orrom. -Köszönöm!-mosolygok rá, a fejem a vállára hajtom és megpuszilom a nyakát. Felemelem a karom, megnézem az órámon mennyi az idő majd Liam felé mutatom és megcsókolom. Feláll a csókunk közben, nekem pedig muszáj lábujjhegyre állnom, mivel törpe vagyok. Muszáj ehhez a ruhához magassarkút vennem.
-Mostmár tényleg mennem!-nevet majd megcsókol, kiljebb megy és felveszi a cipőjét, kikísértem az ajtóig aztán megpuszilom az arcát.
-Nem mondom hogy siess, mert nem lesz kész a kaja!-nevetek.
-Fésülködj meg!-nevet és kimegy a kocsihoz, mikor elindul nêzek a kocsi után mosolyogva, utána meg becsukom az ajtót, befordítom egyszer a zárat majd a konyhába szaladok, de mielőtt nekilátnék a főzésnek felfogom a hajam egy hajgumival.
Liam szemszöge:
Anyáékhoz tartok, egy bevásárló utca felé, Anya megírta, hogy melyik üzletben lesznek, mikor megtalálom leparkolok előtte és besietek hozzájuk.
-Anya! Apa!-mosolygok rájuk és átölelem Anyut, két puszit nyomok az arcára majd Aput is megölelem.-Anya te akarsz magassarkút venni?-nézek rá furán majd elnevetem magam.
-Liam James Payne!-szól rám szúrósan.-Nem!-szól nyugodtabban.-Drágám én csak meg akarom lepni Anne-t egy szép cipővel a divatbemutató előtt! Tudom, hogy magassarkút hordd általában. De hogy tud ő járni ezekben?-emel fel egy extra magasat, még mindig nevetek majd rávigyorgok.
-Hát nem kényelemből jár ilyenben, ne aggódj! Azért jár ilyenben, hogy kompenzálja a magasságkülönbségét. A többi modellel szemben ő alacsonyabb, ezért jár sokszor magassarkúban.-mosolygok rá.-Olyan kis alacsony'-nevetek fel.
-Ne nevesd ki a barátnődet!-szól le Anya megint.
-De nagyon szeretem. Szeretem, hogy ilyen pici, cuki és gyönyörű.-mosolygok rá.-Amúgy ha elfogadsz egy tanácsot ne ilyet vegyél neki! Utálja a kígyóbőr mintát, mert az olyan állatkínzós. Sok élénk színű ruhája van és általában ahhoz is színes magassarkúkat vesz fel, de van neki még fekete cipője is. Viszont a napokban azt mondta, hogy látott egy nagyon szép fehér zárt orrú magassarkút, csak nem tudta megvenni, mert nagyon sietett!-mosolygok rájuk.-Szóval annak nagyon örülne!-mondom és Apához fordulok míg Anya keresgél a magassarkúk között, végül megkéri az eladót, hogy segítsen neki, mikor a csaj meglát engem, azt hittem el fog ájulni, mikor ránézek meg eltátja a száját, rávigyorgok, aztán összeszedi magát és Anyára figyel, amennyire tud. Tipikus rajongói reakció. Megmutatja Anyának a fehér magassarkúkat, én is odamegyek hozzá, hogy segítsek neki választani, de Anya már megtalálta a tökéleteset, a lány kért tőlem egy autogrammot és egy képet, utána Anyáékkal mentem fizetni.
-Anya, figyelj kifizetem én!-nézek rá és a hátsó zsebembe nyúlok.
-Ugyan dehogy! Mi akarjuk venni és nem te!-néz rám mosolyogva.
-Rendben!-egyezek bele, ők pedig kifizetik, aztán kimegyünk a kocsihoz, Anya beül mellém előre, haza felé egy hatalmas dugóba keveredünk, így hát Anne-nek tényleg van ideje főzni. Anyáék mindent elmesélnék, ami otthon történt, hogy hogy vannak a nővéreim és, hogy mennyire örülnek, hogy kijöhetnek velem Amerikába. Szeretek velük beszélgetni. Mintha minden a régi lenne. Kb. 2 óra telik el, míg odaérünk, kopogtatok az ajtón, mert mindig bezárja az ajtót.
-Pillanat!-kiabál és hallom, hogy kopognak a sarkai, egyre hangosabban hallom a kopogást majd a kulcs elfordul a zárban és egy mosolygós, kifésült hajú, gyönyörű Anne.
-Karen néni!-mondja mosolyogva és megöleli, Anya is átöleli őt, lepuszizkodnak, majd Apa következik.-Geoff bácsi!-öleli meg őt is és megpuszilja, Anyáék beljebb mennek, engem pedig kézen fog, mikor bementünk Anne előre.
-Tessenek leülni, főztem egy kis vacsorát azonnal hozom! Liam tudnál segíteni?-mosolyog rám és besétál előttem a konyhába én pedig megyek utána, mikor beérek odahúz magához húz és megcsókol. Olyan finom ajkai vannak, mindig muszáj visszacsókolnom, átkarolom törékeny derekát, miután elváltunk felkuncogott.
-Liam bácsi!-vigyorodik el, aztán újra a kezem fogja, míg én felnevetek és magamhoz húzom a derekánál fogva majd megpuszilom a nyakát, ő meg hátranéz rám és megpuszilja az állam. -Vigyük ki a kaját!-vigyorog, majd a kajás tálakhoz lép és megfogja az egyiket és kitipeg vele az asztalhoz, közben riszálja egy kicsit a csípőjét, mert tudja, hogy nézem. Szörnyen szexi! Megfogom a másik tálat, és én is kiviszem, ő megvárja míg én leülök majd ő még hoz ki salátát és leül közém és Anya közé majd megvárja, míg mindenki szed, aztán ő is enni kezd.
-Na és, hogy vagy Drágám? Még mindig nagyon jól nézel ki!-mosolyog rá Anya.
-Óh köszönöm nagyszerűen! Köszönöm Karen néni!-pirul el kissé. Ezt is imádom benne.-És Karen néni meg Geoff bácsi?-kérdez vissza édesen, és rájuk mosolyog.
-Mi is nagyon jól vagyunk! Örülünk, hogy újra láthatjuk Liam-et és téged is! Természetesen az is nagyon jó, hogy kimehetünk Liammel Amerikába. Remélem te is jössz majd ki!-mosolyog rá.
-Hát én is remélem, hogy kijutok! Most kaok egy kis szünetet Milánó után!-mosolyog és rám néz.-Soha nem hagynám ki a szülinapját!-kuncog halkan, nekem pedig a falat a torkomon akad, mert Anne szoknyája felcsúszik egészen a combja felüljéig, viszont ezt csak én láthatom. Anyáék velünk szemben ülnék, nem láthatnák meg sehogy se. Anne észre se veszi én pedig felköhögök, hirtelen mindenki felém kapja a tekintetét.
-Jól vagyok nyugi!-mosolygok és tovább eszem, de kicsit máshol jár az eszem. Körülbelül olyan két és fél órával a vacsora előtt történteken.
-Liam!-szólongat Anya, én pedig most veszem észre, hogy tuti kérdezett valamit, de nem figyeltem.
-Tessék Anya?-kérdezem és rápillantok.
-Azt kérdeztem, hogy lesz-e koncertetek a szülinapodon? Hol jár az eszed kisfiam?-kérdezi meg mégegyszer.
-Anne lábai.........-szólalok meg, de Anne egy hatalmasat rúg a lábamba az asztal alatt, amitől nyomban rájövök, mibe is kezdtem bele. Majdnem azt feleltem Anyának, a hol jár az eszemre, hogy Anne lábai közt. Na akkor kaptam volna. Szerintem Apának leesett a tantusz, mert olyan kikerekedett szemekkel néz rám, hogy még Anya is rákérdez.
-Geoff mi a baj?-kérdezi Apát, de Anne közbeavatkozik.
-Tetszenek még szedni vagy hozhatom a desszertet?-mosolyog rájuk kedvesen, feláll így a szoknyája visszacsúszik a térdéig.
-Nem köszönöm Drágám,nagyon jól főzöl.-mondja Anya és Anne mögé sétál majd elveszi előle a tányért.
-Geoff bácsi?-mosolyog Apára.
-Nem köszönöm Anne én sem kérek többet! Nagyon finom volt!-mosolyog fel rá, Anne előle is elveszi a tányért majd hozzám sétál.
-Liam?-mosolyog, de inkább vicsorog mint mosolyog.
-Köszönöm Édesem nem kérek többet. Mindig lenyűgözöl a főztöddel!-mosolygok rá bocsánatkérően, lehajol elveszi a tányért majd hozzám hajol és úgy tesz mintha megpuszilna.
-Meg foglak verni!-sziszegi a fülembe majd megpuszilja az arcom és még rám mosolyog mielőtt megfordulna.
-Megyek segítek kihozni a desszertet!-mosolyog Anya és feláll.
-Ugyan tessék csak visszaülni!-mosolyog rá Anne.
-Ragaszkodom hozzá!-simítja meg Anya a karját, bemennek a konyhába és gondolom hozzák a desszertet. Úgy érzem Apának lesz egy két szava hozzám.
-Fiam! Örülj, hogy anyád nem érti az ilyet!-néz szigorúan.
-Apa!-nevetek fel.-Oké, tudom elszóltam majdnem magam bocsánat!-mentegetőzöm.
-Szóval már lefeküdtetek?-kérdez rá a nyilvánvaló tényre. Ez nem csak csaj téma. A pasik is szoktak ilyemről beszélni. Főleg apa-fia!
-Nos nem is egyszer!-vigyorodok el.
-Netán kanos vagy fiam?-kérdezi halkan, felröhögök hangosan és bólogatok. Anya és Anne kijönnek és valami receptről beszélgetnek, hogy hogy kell összekeverni és mit.
-Igen! Lisztet cukorral és ööö......-gondolkodik el Anne és elbiggyeszti a száját. Annyira megcsókolnám most azonnal! Lerakja elém és Apa elé a desszertet ami valami süti, közben erősen gondolkodik.
Megkerüli az asztalt, leül mellém majd rám néz.
-Meg fogom nézni a receptet és Liammel elküldöm holnap, mert már fogalmam sincs, hogy mit kell még bele rakni.-mosolyog "Karen nénire", én pedig Apára nézek aki rám mosolyog, Anne már megint keresztbe rakja a lábát és a ruhájának szoknyája újra felcsúszik, elvigyorodok majd felemelem a fejem és mocorgok egy kicsit a székembe, majd elkezdem enni a sütit. Istenem! Mennyire istenien főz az én gyönyörű barátnőm! Semmit nem ront el és mindennek olyan az íze, amilyennek kell, még finomabb is. Felcsörren egy telefon, ami Anne csengőhangját zenéli, ő pedig felpattan a székéből.
-Bocsánat, de ezt muszáj felvennem!-néz bocsánatkérően a szüleimre és kitipeg az étkezőből. Halvány hangokat és sóhajokat hallok a nappaliból majd egy kis járkálást, aztán megint halk hangok, mi pedig halkan beszélgetünk Anyával és Apával. Néhány perc múlva visszasiet a konyhába és aggodalmas arccal pillant fel rám, majd átrendezi az arcát és visszaül az asztalhoz.
-Minden rendben Szerelmem?-kérdezem és felé fordulok.
-Nem igazán. Chuck-ot majdnem elütötte egy autó, eltört a lába és van egy kis agyrázkódása, plusz meg kellett műteni, mert a vállából kitört egy darab.-mondja és sóhajt egyet majd eszik egy darab sütit.
-Be szeretnél menni a kórházba?-kérdezem aggódva.
-Később!-mondja.
-Drágám ugyan! Nyugodtan menj be a kórházba a testvéredhez.-mondják a szüleim.
-De.....-mondaná, de Anya közbevág. -Semmi de! Bemész és punk tum!-zárja rövidre a témát.
-Nos rendben köszönöm, de.....-mondja újra, most én vágok közbe.
-De nem tud Anne vezetni!-mondom és ránézek majd megfogom a kezét.
-Akkor szeretnénk mi is veled menni, már ha nem bánod!-néz rá Apa.
-Nem egyáltalán nem bánom, csak nem tudom, hogy a Bátyám mit szólna ahhoz, hogy ilyen állapotban tetszenének látni!-néz rájuk.
-Addig hazaviszem Anyáékat és visszamegyek érted!-mondom, Anne feláll az asztaltól, mivel közben megettük a desszertet leszedte a tányérokat majd a konyhában pakolgatott valamit, aztán három telerakott tárolódobozzal tér vissza és Anyára néz.
-Pakoltam kaját, tessenek megenni majd!-mosolyog rájuk, majd rám, majd újra visszamegy a konyhába, megeteti Vaníliát majd kijön és rám néz. -Remélem ízlett a vacsora!-néz a szüleimre mosolyogva.
-Igen nagyon finom volt!-mondja Anya és feláll.
-Istenien főzöl Anne!-mosolyog rá Apa, ő is feláll, betolják maguk után a széket, én is felállok és ugyanígy teszek, Anne kinéz az ablakon.
-Tyű! Esik?-fordul felém.
-Azt hiszem igen!-nézek ki az ablakon én is.
-Akkor egy pillanat máris jövök, csak felveszek egy kabátot!-mosolyog és felsiet a szobájába.
-Drágám!-szól Anya.-Kérlek add már át a cipőt a nevünkben, nem akarjuk feltartani Anne-t!-mosolyog rám.
-Rendben!-veszem el Anyától a szatyrot, Anyáék kimennek a kocsihoz és beülnek, kiviszik a cipőt is, én pedig megvárom az én Gyönyörűm.
-Mehetünk?-fogom meg a kezét mikor leért, bólint egyet, de az arca elég sápadt, és a száját is összeszorítja.-Hé minden oké?-kérdezem és közelebb lépek hozzá, de abban a pillanatban telibe hapcizza az arcom. Úgy egy percig lefagyva állok előtte, majd a kezem az arcomhoz emelem és letörlöm.
-Jézus Úristen!-motyogom, Anne elneveti magát majd elszalad egy zsepiért.
-Tessék!-nyújt át egyet nevetve, a másikkal pedig kifújja az orrát.
-Ez kész!-nevetek fel halkan, és letörlöm az arcom.
-Ne haragudj!-nevet és átkarolja a nyakam.
-Nem haragszom, na de ilyet!-nevetek és megcsókolom, aztán megfogja a kezem és kimegyünk a kocsimhoz majd Anna beül Anya mögé hátra.
-Melyik kórházban van?-kérdezem félig hátrafordulva, míg becsatolom magam és ő is ezt teszi, majd elmondja a kórház nevét. Mire odaértünk még az eső is elállt, Anne kiszállt a kocsiból, de előtte elköszönt a szüleimtől, mikor kiszállt az ablakomhoz jön, behajol rajta és egy csókot nyom a számra.
-Majd felhívlak!-mosolyog rám, majd elmegy és átsiet az úttesten, visszainteget még az ajtóból majd figyelem ahogy besétál a kórházba.
Anne szemszöge:
A recepcióhoz megyek majd megkérdezem hol találom Chuckot, a baleseti osztályon van, ami a harmadik emeleten van, de a liftbe pont most tolnak be egy beteget, szóval a lépcsőt választom.
Mire felérek a harmadikra ki vagyok fulladva és a lábam is fáj. De legalább felértem. Pár percig álltam a lépcsőházban pihenés gyanánt, amint a légzésem visszaállt a helyére berobbantam a baleseti osztály folyosójára és az elmondott szoba irányába megyek. A szobában Amy van és Chuck fekszik az ágyon, egy csomó gép pityeg mellette, de beszélgetnek. Kinyitom az ajtót és rájuk nézek.
-Szia Anne!-áll fel Amy egy székből és hozzám jön majd megölel. Átölelem, majd én is egy széket húzok Chuck ágya mellé és őt nézem.
-Mi történt?-fürkészem a szememmel a gipszes lábát és vállát.
-Elütöttek majdnem!-mondja halkan.
-De mégis hogy?-kérdezem kurtán.
-Hát éppen pakoltunk be az új házunkba, mikor kanyarodott egy kocsi, ez meg persze nem látta, a sofőr se látta és bumm! Megtörtént a baj!-magyarázza Amy.
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?-rázom meg a fejem és rá nézek.-Neked is akkor kell összetörnöd magad, mikor otthon se leszek.-mondom halkan, aztán csöndben ülünk, míg a nővér azt nem mondja, hogy ki kell mennünk, mert esti vizit lesz, mi pedig Amyvel kint várakozunk, amikor a folyosón megjelenik Liam. Észre se veszem, hogy odaér mögém, mivel teljesen a gondolataimba mélyedek, ezért ősszerezzenek mikor átölel hátulról.
-Szia Szerelmem!-nézek rá hátra és megpuszilom az arcát.
-Hogy, hogy kint álltok?-kérdezi.
-Vizit van.-mondja Amy.
-Hamar jöttél!-nézek Liamre.
-Tudom. Anyáék mondták, hogy siessek!-mosolyog rám.
-A szüleid annyira aranyosak!-mosolyog rám.
-Valamit oda kell adnom, de majd megteszem kesőbb!-mosolyog rám majd egy puszit ad a számra, én pedig értetlenül nézek fel rá.
-Mindegy!-mosolygok, perceken belül kijött a nővér, de azt mondta csak ketten mehetnek be, azért Amy aranyos volt és kint maradt, de majd mikor mi megyünk ő bejön.
-Hello, hogy vagy haver?-kérdezi és kezet fog Chuckkal majd leül az egyik székbe én pedig helyet foglalok mellette.
-Hát megvagyok!-nevet fel halkan.
-Mi történt?-kérdezi meg ő is.
-Majd elmondom később!-fogom meg Liam kezét és rámosolygok.
-Ugye védekeztetek?-nevet hangosabban és minket néz.
-Istenem!-rázom meg a fejem és lehajtom.
-Nem?-kérdez vissza.
-De, de igen!-nézek rá nagy szemekkel, Liam pedig a tenyerébe röhög. Pár percig, csak csöndben ültünk, na jó nem csendben mert folyamatosan pityegtek azok a gépek, de Chucknak természetesen be kell aludnia. Tipikus. Na jó nem hibáztatom. Halkan felálltunk a székekből, én lehajoltam és adtam neki egy puszit majd kisomfordáltunk.
-Alszik!-mosolygok Amy-re.
-Remek!-mosolyodik el.
-Figyelj esténként majd felhívlak titeket, hogy hogy vagytok! Oké?-mosolygok rá és felé lépek egyet.
-Természetesen!-mosolyog.-Vigyázz magadra Milánóba, sajnálom, hogy nem tudunk elmenni!-ölel meg én pedig visszaölelem.
-Semmi gond!-mosolygok.
-Legyél nagyon szexi!-kacsint rám, miután kiöleltük egymást, felnevetek és adunk egymásnak puszit majd Liam is elköszön Amy-től, egymásba csúsztatom az ujjainkat és kifelé sétálunk a kórházból. Megint lépcsőn megyünk, de a negyedénél meg kell állnunk, mert nagyon fáj a lábam.
-Nagyon fáj?-kérdezi Liam közelebb húzódva hozzám.
-Igen!-topogok egyik lábamról a másikra, Liam azzal a lendülettel felvesz az ölébe én pedig elnevetem magam.- Édes vagy!-kacsintok rá.
-Semmisèg!-mosolyog rám és egy puszit ad az ajkaimra, a lépcső további részén így sétál le velem. A kórházi recepciónál mindenki furán néz ránk, a fiatal kis nővérkék meg irigykedve, én pedig egy nagyszerű mosollyal az arcomon néztem vissza rájuk.