Drágáim most aztán elkényeztettelek benneteket egy nagyon nagyon hosszú résszel! :DDDD Örüljetek neki mert most nagyon nagyon ihletes voltam és szerintem ez nagyon jó rész lett! #ego xDD Na de hagyjuk az ego növelésem(amúgy sem vagyok egoista) remélem sokan fogjátok olvasni és tetszeni fog! :DDDDDD :******* #szeretlektiteket<33333 Ja és köszönöm szépen az egy feliratkozómat! :DDDDD <3333
Anne szemszöge:
Egy ismeretlen hang szólt bele.
-Haló?-kérdezte a hang. Nem volt túl mély. Olyan velünk egy idős fiú lehetett.
-Szia. Sam-et tudod adni?-kérdezem mosolyogva.
-Persze adom egy pillanat.-mondja halkan a srác.-Sam bébi gyere. Valami Anne van a vonalban.-kiabál, de a telefont eltartja a fülétől.
-Valaki. Egyébként te ki vagy?-kérdeztem a fiútól.
-Óh bocsi milyen udvariatlan vagyok bocsi. Jeremy vagyok!-nevet a telefonba.
-Sziaa Anney!-vihog Sam a vonal túl oldalán.
-Samantha Matthews. Ki volt ez a srác?-kérdeztem mosolyogva.
-Ja hát ő Jeremy volt. Irtó aranyos és képzeld járunk. Olyan jujj!-visít.
-Nagyon jó örülök nektek meg minden. De nekem is muszáj mesélnem valamit!-vigyorgok egyfolytában.
-Na mesélj.-hallom Sam mosolygós hangját.
-Voltam Liammel randin. És hű tök jó volt, egy réten piknikeztünk meg minden és amikor haza hozott akkor megcsókolt.-dőlök le az ágyamra és az arcom egyre jobban melegszik, a szívem kiugrik a helyéről.
-Te jó ég! És akkor most mi van?-vihogott egyfolytában.
-Fogalmam sincs! Még hivatalosan nem vagyunk együtt igazából nem tudom!-feküdtem hasra az ágyamon és a lábam lóbáltam a levegőben.
-Hát szerintem ha már megcsókolt akkor nemsokára megkérdezi hogy leszel-e a barátnője! Egyébként mikor taliztok újra?-mosolygott.
-Holnap! Elvisz ebédelni! És lehet, hogy igazad van!-mosolyodok el.
-Ide is ide tolhatnád már a segged valamikor, ne csak pasizzál!-nevet fel.
-Nyugi majd valamikor odatolom.-nevetek, a Bátyám jött be az ajtómon.- Most le kell tennem majd beszélünk! Szia Sammy!-köszönök el tőle és megvárom míg elköszön és lerakjuk, ledobom magam mellé a telefonom és felülök, odacsücsül mellém Chuck.
-Szóval....
-Mi szóval?-mosolygok rá.
-Akkor most Ti együtt vagytok?-mosolyog.
-Nem tudom.-nevetek halkan.
-Figyelj nem akarom az aggódó bátyót játszani! Eléggé normális a srác sőt nagyon bírom meg minden! De vigyázol magadra igaz? És megvéded magad ha kell ugye?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Igen vigyázok magamra és igen megvédem magam ha kell ne aggódj!-mosolygok és nyugtatóan átölelem.
Beszélgettünk még egy kicsit aztán elment lefeküdni és én is elvégeztem az esti dolgaim, felmentem twitterre, tévéztem, a telefonom az éjjeliszekrényemen volt, úgy 10 körül elkezdett rezegni, furán néztem a telefonra. Megnéztem, egy SMS jött Liam-től. Halkan felnevettem és megnéztem az üzenetet.
Küldő:Liam
'Jó éjszakát. Xx'
Erre az aprócska üzenetre a szívem kiugrott a helyéről, nem tudtam miért van ez velem. Nem tudtam hogy válaszoljak-e, de bepötyögtem egy 'Jó éjt. Xxx' üzenetet és a telefonom visszaraktam az éjjeliszekrényemre, bebújtam a takaróm alá és azonnal kidőltem.
Liam szemszöge:
Éppen az igazak álmát aludtam amikor valamelyik idióta f*sz leöntött egy vödör vízzel, erre persze azonnal felébredtem.
-Mi a franc van veletek?-néztem gyilkosan a 4 szobában ácsorgó srácra akikből dőlt a röhögés.
-Jó reggelt haver!-vigyorog rám Harry, nála volt az a szaros vödör.
-B*sszátok meg mind!-nevettem már én is a saját szerencsétlenségemen, Niall elkezdett a telefonommal babrálni, ráhagytam nem hiszem, hogy bármi személyes lenne benne.
-"Jó éjt. Xxx"-olvasta fel az üzenetet.- Anne.-vigyorog rám,a fiúk rám néztek, mind körém telepedett a vizes ágyamra.
-Mi volt tegnap?-vigyorog Zayn. Igen a pasik is kiszokták az ilyeneket beszélni csak éppen teljesen más formában mint a csajok. Mi nem visongatunk és ölelgetjük egymást csak elismerően bólogatunk és lepacsizunk.
-Semmi.-tagadtam mindent ami lehetséges lehetett egy randin.
-Mondjad már. Tudjuk, hogy nem tapiztad le de valami csak volt.-vigyorog Harry és Louis.
-Könyörgöm csak csókolóztunk!-vigyorgok, visszadőlök az ágyamra, de felpattanok, mert vizes és hideg.
-Csak?-néznek rám mindannyian én meg röhögve simogatom meg Lokit aki időközben bejött a szobámba.
-Nektek nincs dolgotok?-néztem rájuk vörös fejjel és próbáltam eltakarni magam Loki testével.
-Nem. Nem hiszem. Nem már ettem. Semmi.- jöttek a válaszok Zayn-től, Harry-től, Niall-től és Louis-tól.
-Jó oké. Igen jó volt a csók, sőt fantasztikus komolyan.-vigyorgok még mindig, ahogy feljönnek az emlékek.- És ma elmegyünk ebédelni.-tettem hozzá mosolyogva, azzal kiléptem a szobámból és a konyha felé vettem az irányt mert nagyon éhes voltam.
-Nem kéne akkor sietned egy kicsit?-jöttek utánam mind, ez a kérdés Louis-tól hangzott el.
-Miért hány óra?-néztem hátra rájuk, töltöttem magamnak a konyhában egy pohár üdítőt és az órára néztem. Sikeresen félrenyeltem az innivalót, mert már dél volt. Aha akkor ezért volt a 'kilocsollak az ágyból'-os keltés.
-Siess!-kiáltottak rám egyszerre.
-A csajok nem szeretik, ha az ember késik.-mondta Tommo.
-Bezzeg ők! Ők késhetnek.-dörmögött Zayn az orra alatt, de szerintem mindenki hallotta mert felröhögtünk.
Nemes egyszerűséggel felrohantam a fürdőbe, majdnem, de csak majdnem odazártam az ajtóhoz a kisujjam. Igazuk van. A lányok nem szeretik ha késünk. Gondolatokkal a fejembe léptem be a fürdőkádba egy gyors zuhany miatt.
Anne szemszöge:
Már 8 órakor fent voltam, de nem tudtam magammal mit kezdeni. Magamban voltam itthon, mert Amy meg Chuck még tegnap este elmentek Amy-hez a fogalmamsincsmiért. Na mindegy. Olyan furcsa magamban lenni a házban. Hónapok óta nem voltam magamban. Csináltam reggelit, néztem a tévét, de inkább úgy döntöttem, hogy bömböltetem a zenét mert olyankor nincs rá lehetőségem mikor itt vannak. Addig hallgattam a zenét, hogy fél 12-kor kezdtem el készülődni. Se túl meleg, se túl hideg nem volt kint, kicsit lengedezett a szél és sütött a nap tehát ezt vettem fel:
A sminket se vittem túlzásba csak egyszerű szempillaspirál, szemceruza és alapozó a legfontosabbak. Soha nem használtam túl sok sminket. Nem szeretem, ha egy hozzám hasonló, egyébként teljesen csinos lány 2 kilogramm szemhéjfestéket meg ilyeneket rak magára mert csak úgy érzi jól magát. Az idő fél 1 volt tehát lassan lementem a nappaliba, ittam még gyorsan valamit mert nem akartam azért kiszáradni. A kanapén ülve számolgattam a hajszálaimat, mikor kopogtak az ajtón. Odarohantam és hatalmasra nyitottam, már arra készültem, hogy a nyakába ugrok Liam-nek de nem ő volt az. Szegény postásbácsi eléggé meg lehetett lepődve az idegbeteg fejemen. Gyorsan aláírtam a papírt amin az van, hogy átvettem a csomagot. Gyakorlatilag feltéptem a csomagolást, mert tudtam, hogy Demi Lovato új albuma van benne. Igen eléggé lusta voltam így a neten rendeltem meg, de megérte várni rá. Nagyon nagy rajongója vagyok Demi-nek és imádom a dalait. Hatalmas hangja van és igazi harcos. A lemezt a kezemben tartva sikongattam mint egy őrült és nem vettem észre, hogy Liam közben az ajtóban áll. Csak a halk nevetésére figyeltem fel és teljesen lefagytam.
-Szia.-integettem neki bénán és teljesen zavarban voltam.
-Szia.-mosolyog rám félrebicentett fejjel és elindul lassan felém. Úgy álltam ott, mint aki odatett, de nem zavart. Ez a dögös pasi aki az előbb nevetett rajtam most odajön hozzám, megfogja a kezem, magához húz és megcsókol. Csókunk pár percig tartott, utána sem engedett el csak mosolyogva nézett engem én pedig újra megcsókoltam.
-Miért sikongattál?-mosolyog rám miután elváltunk és a homlokát az enyémnek dönti.
-Megjött az új Demi Lovato album.-nevetek és felmutatom a szabad kezemmel.
-Nem tudtam, hogy szereted Demi-t!-nevet ő is.
-Sok mindent nem tudsz még rólam.-nevetek és felveszem a táskám, de egy percre sem engedem el a kezét csak húzom magam után.-Bocsi, hogy húzgállak.-nézek rá bocsánatkérően és kihúzom az ujjaim az övéi közül, de ő félve utánakap és újra megfogja a kezem.
-Ne.-mosolyog rám.-Egyébként nagyon csinos vagy.-áll a hátam mögött és a fülembe suttogja ezeket a szavakat, amitől csak úgy ráz a hideg, utána kimentünk az autójához, elmentünk egy kis kajáldához a belvárosban.
-Liam!-csúsztam közelebb hozzá a kajámmal és a székemmel, mert frusztráltan érzetem magam attól, hogy pár csaj folyamatosan minket bámult, de persze Liam ezt nem láthatta mert háttal ült nekik.
-Hmm?-kérdő pillantásokat vetett felém és a szájából egy salátadarab lógott ki, mire elnevettem magam és letörtem a salátát majd bekaptam.
-Pár csaj folyamatosan minket bámul és ez rohadtul zavar, de ne nézz hátra mert mögötted ül......-fejeztem volna be a mondatom, de Liam természetesen hátranézett egyenesen a lányokra. Az emberek mindig az ellenkezőjét teszik annak amit mondasz. Ha azt mondja neked valaki ne egyél abból a doboz csokiból, tuti eszel belőle, mert úgy már sokkal jobban felkeltette az érdeklődésed, hogy megtiltották. Na ez is egy ilyen eset volt.
-Mondtam, hogy ne nézz hátra!- nevettem és visszafordította felém azt az aranyos kis arcát.
-Zavarnak?-kérdezte és engem figyelt ahogy bekapok egy darabot a csirkés salátámból.
-Ühüm.-rágódom a kis darab húson mosolyogva.
-És most mit csináljak velük?-tárja szét a karját tehetetlenül és jóízűen nevet.
-Nem tudom.-nevetek vele együtt.
Még egy darabig ott ültünk a kajáldában és a lányok oda is jöttek hozzánk akik néztek minket az előbb és kértek TŐLÜNK egy képet. Én értetlenül néztem őket amikor tőlem is kértek, de azért felálltam és csináltam mindegyikőjükkel egy-egy képet.
-Ez volt az első képem úgy, hogy valaki odajött hozzám kérni.-néztem Liam-re izgatottan, miközben ő megfogta a kezem és különös módon nem a kocsihoz mentünk, hanem sétáltunk egyet a Hyde Parkban. Természetesen a fotósok is szépen az arcukba nyomták a kameráikat és olyanokat kérdezgettek: 'Akkor ti most együtt vagytok?' meg ilyenek. Erre még mi magunk se tudtuk a választ, nemhogy még a fotósoknak is válaszoljunk rá. Fél óra séta után beültünk a kocsiba, Liam tök komolyan nézett rám.
-Hmm?-mosolyogtam rá aranyosan.
-Akkor?-mosolyodott el ő is.
-Akkor mi?-nevettem fel.
-Akkor Te meg Én?
-Te meg Én egyenlő Mi.-válaszoltam neki ezzel az öt szóval és gondoltam, hogy megértette, mert odahajolt hozzám és megcsókolt amit viszonoztam is.
Hazavitt és bekísért az ajtóig.
-Nem jössz be?-nyitogattam az ajtót de persze bezártam ezért ki kellett keresnem a táskámból a kulcsom.
-Szeretnéd ha bemennék?-hallottam a hangját mellőlem és segített kinyitni az ajtót én válaszként a kérdésére bólogattam. Bementünk az ajtón és átmentünk a nappaliba.
-Éhes vagy? Vagy szomjas vagy?-mosolyogtam rá.
-Nem nem megvagyok. Gyere ide.-ütögette meg a combját és meg odalibbentem az ölébe és megpusziltam az orrát.
Egyszerre csak egy személy rontott be az ajtón amire összerezzentem, de nem láttam ki az és próbáltam forgolódni, de nem sikerült aztán megpillantottam azt a személyt akire nem számítottam....................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése