Jujj tudom hogy ez most rövid rész lett de lécci olvassátok! :DDDD Boldog Új Évet egyébként mindenkinek! Szeretemazolvasóimat :DDDDDD <33333333 *-------*
Az agyam futásra késztetett. De a szívem mást mondott! A szív és az agy harca mindig hatalmas ellentét. Úgy éreztem valakinek el kell mondanom ezt, hogy drogproblémáim vannak. De nem tudtam hogy az én szeretett Bátyámban megbízhatok-e. Úgy érzem hogy megbízhatok benne!
-Megbízhatok benned?-fordultam hozzá, aki ledöbbenten ült a kocsiban.
-Persze, hogy megbízhatsz bennem Hugi!-fürkészett engem az égetően kék szemeivel.
-Beszélnünk kell valamiről! Gyere be!-mondtam úgy, mintha egy utasítást adtam volna ki neki majd fogtam magam és bementem a házba. Istenem nem tudtam teljesen, hogy hogy kéne neki elmondanom! Végtére is miatta estem bele ebbe! Fel-alá járkáltam a házban, mint egy idegroncs. Kicsit hülyén nézhettem ki.
-Hé Hugi! Ülj már le! Idegesít, hogy járkálsz!- mondta, de nem tudtam mióta ülhet ott és néz engem. Az erős karjai lehúztak a kanapéra és az idegesítően kék szemeivel engem nézett.
-Szóval....-köszörültem meg a torkom-szeretnék veled beszélni.
-Hugi hadd halljam már miről! Bökd már ki!-mondta kissé parancsolóan.
Akkor belekezdtem. Szinte hadartam. Olyan gyorsan beszéltem, hogy saját magam sem értettem. Remélem azért ő megértett. Elmondtam neki, hogy milyen rossz volt mikor idejöttek, hogy milyen rossz helyzetbe kerültem, elmondtam a drogproblémáim és azt is, hogy lehet, hogy szerelmes vagyok Liam-be. Igen ezt is elmondtam. Valakinek el kellett mondanom. A végén a Bátyám lesokkolva ült a kanapén szálfa egyenesen és nézett ki a fejéből, tett egy hirtelen mozdulatot felém, amellyel szorosan magához ölelt. Ebbe a nehéz időszakba nem kaptam senkitől sem ilyen megnyugtató ölelést! Ebbe az ölelésbe besűrített szegény annyi érzelmet. A szeretetét, amit az utóbbi időben nem voltam képes befogadni tőle. A sajnálatát, hogy miattuk csináltam azt amit. Már, már fájdalmasan ölelt a viszonzásomra várva. Az ölelését viszonoztam. Jó volt ölelni valakit. Én szeretem a Bátyám. Mindig szerettem csak nagyot csalódtam benne. Hát az most elég hosszú sztori lenne, ha elmesélném. Hű térjünk vissza a jelenbe! A Bátyám miután jól megszorongatott elengedett és tovább nézett engem.
-Szeretnél valamit mondani? -nézek rá.
-Miattunk?-néz rám szomorúan.
- Ne hibáztasd magad!-mondtam komolyan.-Nem a te hibád. Az enyém is, hogy belehúztak ebbe a dologba.-mondtam majd lesütöttem a szemem, ezek után a napom zökkenő mentesen haladt tovább. Egész nap a TV-t kapcsolgattam, a zenét ordítattam és táncikàltam, mivel Chuck nem volt itthon. Nem tudom hova ment, de elmondja ha akarja. Kábé olyan négy órakor arra kaptam fel a fejem, hogy valakit beinvitál a házba, ezért kilopóztam, elbújtam egy szekrény mögé és meglestem ki az. Csodák csodájára egy nagyon nagyon szép lány volt.
-Hugi!-kiabál nekem csak az a probléma, hogy én ott vagyok!
-Van egy húgod?-mosolyog rá a lány.
-Igen van. Anne-nek hívják.-mosolyog rá, eközben megpróbálok beosonni a nappaliba ami sikerült is.
-Tessék?-kiabálok úgy téve mintha végig ott lettem volna, de kimegyek hozzájuk.- Óh szia....sztok!-mosolygok rájuk kedvesen.
-Szia.-mosolyog rám a lány.- Amy vagyok!-mosolyog még mindig rám és a kezét nyújtja felém.
-Szia Anne vagyok! Chuck húga.-mosolygok rá és kezet rázunk.
-Öhm szóval Amy a barátnőm.-dörzsölte a tarkóját és egy kicsit elpirult a Bátyuskám.
-Óh hát én nem is tudtam róla, hogy van barátnőd. Örülök Amy, hogy találkoztunk.
-Én örülök Anne.-mosolyog rám, azt vettem észre, hogy kissé görcsösen szorongatta a Bátyám kezét.
-Hű hát nyugi nem harapok gyertek már beljebb! Éhesek vagytok vagy szomjasak vagy majd Chuck kiszolgál?-nevetek fel.
-Majd én hagyd csak és öm léccives menj fel.-mosolyog rám.
-És öm mit kapok érte?-kuncogok.
-Ezt.-mosolyog rám és egy puszit nyom az arcomra.
-Jó oké ez betudva egy sütizésnek!-nevetek és intek nekik egyet, a telefonommal felfutok a szobámba.
-Megbízhatok benned?-fordultam hozzá, aki ledöbbenten ült a kocsiban.
-Persze, hogy megbízhatsz bennem Hugi!-fürkészett engem az égetően kék szemeivel.
-Beszélnünk kell valamiről! Gyere be!-mondtam úgy, mintha egy utasítást adtam volna ki neki majd fogtam magam és bementem a házba. Istenem nem tudtam teljesen, hogy hogy kéne neki elmondanom! Végtére is miatta estem bele ebbe! Fel-alá járkáltam a házban, mint egy idegroncs. Kicsit hülyén nézhettem ki.
-Hé Hugi! Ülj már le! Idegesít, hogy járkálsz!- mondta, de nem tudtam mióta ülhet ott és néz engem. Az erős karjai lehúztak a kanapéra és az idegesítően kék szemeivel engem nézett.
-Szóval....-köszörültem meg a torkom-szeretnék veled beszélni.
-Hugi hadd halljam már miről! Bökd már ki!-mondta kissé parancsolóan.
Akkor belekezdtem. Szinte hadartam. Olyan gyorsan beszéltem, hogy saját magam sem értettem. Remélem azért ő megértett. Elmondtam neki, hogy milyen rossz volt mikor idejöttek, hogy milyen rossz helyzetbe kerültem, elmondtam a drogproblémáim és azt is, hogy lehet, hogy szerelmes vagyok Liam-be. Igen ezt is elmondtam. Valakinek el kellett mondanom. A végén a Bátyám lesokkolva ült a kanapén szálfa egyenesen és nézett ki a fejéből, tett egy hirtelen mozdulatot felém, amellyel szorosan magához ölelt. Ebbe a nehéz időszakba nem kaptam senkitől sem ilyen megnyugtató ölelést! Ebbe az ölelésbe besűrített szegény annyi érzelmet. A szeretetét, amit az utóbbi időben nem voltam képes befogadni tőle. A sajnálatát, hogy miattuk csináltam azt amit. Már, már fájdalmasan ölelt a viszonzásomra várva. Az ölelését viszonoztam. Jó volt ölelni valakit. Én szeretem a Bátyám. Mindig szerettem csak nagyot csalódtam benne. Hát az most elég hosszú sztori lenne, ha elmesélném. Hű térjünk vissza a jelenbe! A Bátyám miután jól megszorongatott elengedett és tovább nézett engem.
-Szeretnél valamit mondani? -nézek rá.
-Miattunk?-néz rám szomorúan.
- Ne hibáztasd magad!-mondtam komolyan.-Nem a te hibád. Az enyém is, hogy belehúztak ebbe a dologba.-mondtam majd lesütöttem a szemem, ezek után a napom zökkenő mentesen haladt tovább. Egész nap a TV-t kapcsolgattam, a zenét ordítattam és táncikàltam, mivel Chuck nem volt itthon. Nem tudom hova ment, de elmondja ha akarja. Kábé olyan négy órakor arra kaptam fel a fejem, hogy valakit beinvitál a házba, ezért kilopóztam, elbújtam egy szekrény mögé és meglestem ki az. Csodák csodájára egy nagyon nagyon szép lány volt.
-Hugi!-kiabál nekem csak az a probléma, hogy én ott vagyok!
-Van egy húgod?-mosolyog rá a lány.
-Igen van. Anne-nek hívják.-mosolyog rá, eközben megpróbálok beosonni a nappaliba ami sikerült is.
-Tessék?-kiabálok úgy téve mintha végig ott lettem volna, de kimegyek hozzájuk.- Óh szia....sztok!-mosolygok rájuk kedvesen.
-Szia.-mosolyog rám a lány.- Amy vagyok!-mosolyog még mindig rám és a kezét nyújtja felém.
-Szia Anne vagyok! Chuck húga.-mosolygok rá és kezet rázunk.
-Öhm szóval Amy a barátnőm.-dörzsölte a tarkóját és egy kicsit elpirult a Bátyuskám.
-Óh hát én nem is tudtam róla, hogy van barátnőd. Örülök Amy, hogy találkoztunk.
-Én örülök Anne.-mosolyog rám, azt vettem észre, hogy kissé görcsösen szorongatta a Bátyám kezét.
-Hű hát nyugi nem harapok gyertek már beljebb! Éhesek vagytok vagy szomjasak vagy majd Chuck kiszolgál?-nevetek fel.
-Majd én hagyd csak és öm léccives menj fel.-mosolyog rám.
-És öm mit kapok érte?-kuncogok.
-Ezt.-mosolyog rám és egy puszit nyom az arcomra.
-Jó oké ez betudva egy sütizésnek!-nevetek és intek nekik egyet, a telefonommal felfutok a szobámba.
8 óra körül gyakorlatilag megőrültem attól a hangzavartól amik ők ketten csináltak, nem akartam ezt hallani nekem ez túl intim volt ha értitek, a fejemet már lassan a falba fele vertem amikor eszembe jutott, hogy bekapcsolom a zenét, ezért nem hallottam szinte semmit. Este a zene bómböltetése közben azon rágódtam, hogy holnap vajon mi lesz. Nem bírom ezt a bizonytalanságot. Nem tudom mit akar Liam és, hogy én mit akarok. Lefeküdtem végre aludni. Reggel a kávét és a reggelit csináltam mikor Amy jött le a lépcsőn......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése